A herceg ¶Befejezett¶

különleges kiadás

- Szóval mit szeretnétek ma csinálni?!- ültem a gyerekek közé nagy nehezen.
- Semmit!- nézet rám kisfelnőttként Jacob, mi történt vele az elmúlt napokban.. Egyáltalán nem olyan mint egy héttel ezelőtt..
- Jacob? Történet valami?!- nyúltam apró keze után.
- Apa azt mondta..- már megint mivel tömte szegény gyerek fejét.
- Mit mondott apa ?!- néztem egy pillanatra Mirime-re , még mindig ugyan olyan aranyosan rajzolgat.
- Azt mondta hogy nem szabad megerőltetetni téged és .. őket..- helyezte apró kezét pocakomra. Igen mint mindig, Noah ebben se tévedett úton van a harmadik és negyedik baba .. Mit mondjak enyhén meglepődtünk mindketten ,.hiszen nem erre számítottunk. Persze ebből kiindulva Noah folyamatosan aggód miattunk.
- Kicsikém! - simitottam puha arcára.
- Attól még játszani tudok veletek . Tudom hogy hol vannak a határaim és akkor szólok is nektek. A fiam vagy akit imádok és kiakarok élvezni veletek minden percet ! Na gyere bújj ide !!- tártam nagyra kezeim.
- Nem lehet ..- én esküszöm akkora taslit adok a férjemnek hogy a fal adja majd a másikat..
- Jaj te kis butus.- nyomtam hatalmas puszit fejére.

...

- Elmondanád hogy miért csinálod ezt ?! A saját gyerekeimmel nem tudok már semmit csinálni mert nem mernek közelebb jönni hozzám. - idegesen rontottam be a szobánkba.
- Arian nyugodj meg kérlek ez árt a bab.. - jobbnak látta ha most nem jön megint ezzel a szöveggel .
- Aggódok érted mert ez a terhesség most teljesen más mint az előző kettő. - ezzel mindenki tisztában van .
- Idősebb lettél és a lányunk születésekor is .. - akkor nagyon sokminden történt de most már minden rendben van . A királyság is helyreállt és anyáék is rendben vannak már.
- Noah! Bízz bennem, kérlek. A királyságban mindenki árgus szemekkel figyel ránk.. Annyit kérek hogy ne tegyél ilyen dolgokat a hátam mögött. Jacob ma hozzám érni is félt.. Tudod hogy ez számra mennyire pokoli érzés volt?! - görnyedtem az ágyra.

- Arian?!- egyből elém guggolt.
- Semmi bajom .. egyszerűen csak fájt..- én szültem évekig csak mi ketten voltunk. Máshogy kötődöm hozzá ugyanúgy szeretem a gyerekeim de Jacob más. Pontosan ezért fájt hogy így láttam azt a kisfiút aki folyamatosan mellettem volt.
- Ne haragudj.. Beszélek ma velük. Nem akkartam rosszat egyszerűen delek hogy ennél a pontnál elveszítelek..- annyira agyatlan ez a mamlasz.
- Édesem, nézz rám!- nyúltam álla alá.
- Anya azért fog ide jönni a jövőhéten hogy segítsen. Egyébként pedig nem kevés orvost hozatál ide hogy dihyelemmel tartsanak. Nem fogsz elveszíteni szóval ne aggódj ezzen a nap 24 órájában. - pusziltam homlokára.
- Ha összeszedted magad menjünk a gyerekekhez.. előttem fogsz beszélni velük!!- újabb csók.