A herceg ¶Befejezett¶

18.

3 héttel később :

Valami itt nagyon de nagyon nem stimmel . Olyan érzésem van mintha a körülöttem lévők kerülnének. Anyáék is pedig most lenne nagy szükségem rájuk holnap mennek haza .. Nem tudom mikor láthatom őket újra éppen ezért szeretem volna még időt tölteni velük. Mégis ahányszor a közelükbe megyek valamilyen ürüggyel elmennek mellőlem. Noah-ról ne is beszéljünk.. reggel üres ágyban ébredek nincs mellettem .. Jacob-ot pedig folyton magával viszi . Lehet hogy valami rosszat tettem ellenük? Senkivel nem tudok beszélni .. ugyan olyan érzésem van mint négy évvel ezelőtt ..
- Anya mi a baj !?- kúszott mellém az ágyba Jacob , végre hogy itt van mellettem .
- Semmi kicsikém csak valami bele ment a szemembe!- húztam erősen mellkasomhoz .
- Apa , anya sír ..!- kiáltotta el magát mire az ajtó kicsapódót .. szóval így állunk.

- Arian ! Kicsikém mi a baj ?- rohant egyből az ágy mellé arcomra akkart simitani , dühösen elfordultam tőle .
- Hagyj békén most ..- kusztam minél távolabb tőle .
- Édesem mi a baj? Rosszul érzed magad ? - igen rosszul érzem magamat .. nem hittem volna magamról de tényleg hiányzik az hogy velem törődjenek .. ettől pedig nagyon rossznak érzem magamat . Lehet a terhesség miatt érzem magamat így , de amikor Jacob-al voltam várandós nem voltak ilyen jellegű érzelmeim ..
- Kérlek most hagyjatok magamra ..- húztam összebb magamat .. nem értem az érzelmeimet azt se hogy hogyan kellene ebben a helyzetben viselkednem ..
- Arian , kedvesem nézz szépen rám !- térdelt elém.. megint megfordultam.
- Jacob , nagyi kint vár a folyosón ki mennél hozzá? - imádom a lágy hangját de ..
- Mond el mi a baj , tettem valami rosszat ellened ?- feküdt szorosan mögém ..
- Komolyan nem mondasz semmit ?  Ha így állunk legyen ..- oldalamra fogott majd magára rántott.
- Noah..- nyomtam mellkasára .

- Mond édesem!- simitott lágyan hajamba , én ezt már tényleg nem bírom . Egyszer ki akkarom űzni a világból máskor pedig nincs számomra rajta kívül senki.
- Most miért sírsz, Kincsem? - simitott arcomra mire mellkasába temedtem arcomat.
- Olyan vagy mint egy bújós kiscica , mond el szépen mi a baj . Nem tudok segíteni ha nem mondod el !- masszírozni kezdte vállamat , hmm ez annyira mennyei érzés .
- Miért.. miért nézz engem az utóbbi időben mindenki levegőnek ?- toltam fel nehezkesen magamat .
- Nem értelek édes ..- pedig tisztán és érthetően mondtam. 
- Hagyjuk inkább ki megyek a kertbe , EGYEDÜL ! - csúsztam le róla .
- Várj !- kapott kezem után .
- Mi az ? Elengednél végre ? - húztam meg kezemet .

***

- Noah! Azzonal vedd el a kezdet a szemem elől!- mi a fene baja van ? Egyik pillanatban még azt hittem tényleg el tudom neki mondani a problémámat .. aztán kezét hirtelen szemem elé tette.  Most itt tényleg én vagyok az akinek baja van vagy a többiek?
- Nyugodj meg édesem ! Mindjárt ott vagyunk. - az szuper de mégis hol van az-az ott ..?
- Vigyázz a lépcsőnél !- anya ?
- Noah mond már meg végre hogy mi fene folyik itt !!- álltam meg előtte, végre elengedte a szememet . Az viszont nem tetszik amit látok.
- Miért van itt mindenki és .. miért van rajtatok ilyen ruha ? - talán valami bál van ma amit elfelejtettem vagy .. nem is tudtam róla .
- Noah.. mégis mi..- fordultam felé .. előttem térdel kezében egy kis dobozzal.  Ugye nem .. vissza néztem anyáékra biztatóan mosolyogtak . Ezért volt minden? Én pedig azt gondoltam hogy valami rosszat tettem ellenük ..
- Arian Lyion , meg tisztelnél azzal hogy a férjem leszel? - fogott szabad kezével enyémre. Nem bírom tovább a sírás úgy tört fel belőlem mint egy csecsemőből .
- Édesem.. - húzott magához . Annyira megkönnyebbültem hogy nincsen semmi baj közöttünk .. Attól még mindannyiukal számolok , egy terhes személlyel nem lehet ilyet csinálni ..