A herceg ¶Befejezett¶

25.

- Tudod nagyon sokminden történt apukádal .. sok rossz dolog , de ő egyszer sem felejtet el téged. Nagyon szeret és soha nem hagyott volna el .. elvették mellőled Lyiona. Ismertem azelőtt már mielőtt megszületettél hatalmas szíve van amiben neked óriási helyed van. Tudom hogy nem kérhetjük azt hogy tegyél úgy mintha semmi nem történt volna .. Viszont ne ítéld el olyan dolgok miatt amiről nem tehet. - töröltem le arcáról könnyeit , nem szeretem így látni. A mosolygás illik hozzá .
- Én .. láthatom őt ?!- talált hangjára.
- Persze hogy láthatod őt, csak kérlek előtte nyugodj meg szépen . Nagyon várja azt hogy találkozzon veled és ugyan úgy fél mint te . Ez számára is óriási dolog , annyi évig nem láthatott.- már csak egyetlen egy dolog van .. félek hogy erre hogyan fog reagálni.
- Lyiona , van még valami . Édesapád gyermeket vár .- nem tudom hogy hy milyen érzés lehet ezt megtudni. Hiszen Lyiona alig lehetett az apja mellett . A gyermekora felét nélküle élte le mások nevelték .. most pedig azzal szembesül hogy újból elveszik tőle az apját.
- Értem. - remegett meg lélegzete
- Melletted leszünk mindannyian , Lyiona!- öleltem erősen magamhoz.

...

- Noah kint vár Lyiona-val ,  ha készen állsz akkor szólok nekik .- ugyan olyan ideges Thomas bácsi mint Lyiona.
- Félek.. mi lesz hogy ha meg utál .. én alig töltöttem vele időt most pedig újra gyermeket várok .. én ..- mellé siettem majd arcára simitottam.
- Nem a te hibád volt ! Lyiona tud arról hogy gyermeket vársz . A reakciója azt hiszem normális volt de egy gyerekről beszélünk . Nem tudhatjuk hogy jelenleg milyen érzelmek dolgoznak benne csak sejtjük. Idő kell neki és te . Tudom hogy félsz de rendben lesz minden , tartja a mondás az idő meggyógyít minden sebet.- ezt így gondolom . Sok időm volt arra hogy gondolkodjak amikor egyedül voltam . Persze az én helyzetem merőben más mint a mostani.
- Kérlek maradjatok mellettem . - nem is mennénk el mellőle.
- Ez természetes ! - húzta ki magát anya .
- Szólhatsz ..- csak ne legyen semmi baja ez a stressz nem tesz jót neki .

..

- Készen állsz, Lyiona?- igazítottam meg ruháját . A találkozás kedvéért át öltözött , természetesen segítettem neki . Nem hiszem hogy ez az ártatlan kislány haragudna rá . Izgul és ő is fél de úgy látom boldog és nyugodt . Nyugodtabb mint félórával ezelőtt.
- Készen !- szorította meg kezemet .
- Akkor induljunk! - néztem egy pillanatra Noah-ra.. Úgy izgulok mintha az én életemben történe ez a hatalmas esemény . Igazából az enyémben is csak nem olyan szinten . Amint be értünk a szobába mindenki egyszerre fagyot le ..
- Lyiona én ..- remegett meg Thomas bácsi , Lyiona erősebben megszorította kezem majd rám nézet. Mintha engedélyt kérne tőlem ..
- Menj ! Ez itt most a te főszereped !- mosolyogtam rá . Elengedte kezemet meg igazította ruháját és elindult anyáék felé. Thomas bácsi letérdelt anya segítségével, kezeit hatalmasra tárta. Amint meglátta ezt Lyiona rögtön futni kezdett.
- A..anya ..- borult mellkasába.