HARMAT ÉS DIÀZ ~ ketten a világ ellen

🥀Tizedik Fejezet

🌹     A VALÓSÁG AZ, AMIT ÉRZÉKELSZ    🌹

A videó után még sokkos állapotban voltam, mint azelőtt. Nem értettem az érzelmeimet. Boldog voltam, hogy láthattam amit történt, egyben szomorú is, hogy nem emlékeztettem rá. Boldog voltam, hogy így történt, és féltem a holnaptól. Boldog voltam, hogy vele történt, és csalódott, hogy talán soha többé nem fog.

Megráztam fejem, mintha ezzel csak eltudnám hessegetni minden gondolatom, majd a fürdőbe mentem, hogy egy olyan forró zuhanyt vegyek, amitől még a bőröm is kipirosodik.
  Tusolás közben végig simítottam az oldalamon, amit tegnap még ő érintett, mind e közben lehunytam szemem, és próbáltam átélni/érezni, vajon milyen is lehetett.

Egy törülközővel a testemen és hajamon sétáltam vissza hálómba a telefonomért, azzal a messengerbe belépve egyből az ő nevére nyomtam. Egy perce volt fenn. Vajon ő is gondolt arra, hogy ír nekem?

Nem. Nekem most más valakire volt itt szükségem.

- Tessék?? - gubbadtak Tázi szemei, aki az ágyamon ült törökülésben, citromsárga melegítőjében, felkontyolt hajjal, döbbent arccal, miután közöltem vele a kész tényeket.

- Igen.. - szégyelltem el magam.

- Szóval komolyan semmire, de semmire nem emlékszel?

-  Százszor mondtam már, hogy nem! - csaptam térdemre.

- Ilyen nincs. Hát ki még ilyen szerencsétlen, hogy lefekszik egy félistennel, és nem emlékszik rá, mert amellett, hogy most szexelt először, most először rúgott is be - tette kezét szája elé, másikkal pedig térdét csapkodta nevetve. - Még jó, hogy ott a videó! - röhögött tovább. Minek nekem ellenség?

- Hülye, nem azért hívtalak, hogy kinevess! - duzzogtam.

- Jó, oké bocs - törölte meg szemét. - Amúgy megnézhetem?

- A videót? Biztos, hogy nem!

- Jaj, nyugi már most mit vagy oda? Annyit láttalak meztelenül, hogy már unom - nézegette hosszú pink körmeit egy szemforgatás után.

- Figyelnél a lényegre? - csettintettem kettőt arca előtt. - Most mit tegyek?

-  Beszélj vele?

-   De miről? Nem emlékszünk semmire.

-   Azt mondtad neki tiszta volt tekintete.

- Nem, én azt mondtam, úgy látszott, tisztában van vele akkor épp mit tesz, de ő is ugyan olyan részeg volt.

- Talán csak azért mondta, hogy te ne érezd rosszul magad.

- Nem hinném. Most mi lesz holnap a suliban? - harapdáltam ajkaim.

- Az tuti, hogy nem lesz olyan, mint előtte. Pedig olyan cukik voltatok! Tudod mit? Állj oda elé, és mondd el mit érzel. Ennél kínosabb lehet?

- Tázi, még magam sem tudom mit érzek pontosan.

- Akkor majd én megmondom neked - hajolt közelebb - szerelmet! Ilyen egyszerű.

Valóban ilyen egyszerű lenne? Vagy csak hozzá vagyunk szokva, hogy folyamatosan mindent túlgondolunk és bonyolítunk, hol ott van másik út?
  Tázinak igaza van. Addig kell ütni a vasat, míg meleg. Ami történt megtörtént, ezen változtatni már nem tudok, ellenben ami ezek után következni fog, mèg a kezembe vehetem. Diàz sok jelet adott, és sok dolgot mondott nekem ahhoz, hogy majdnem biztosra menjek, ő is úgy érez, mint én. Az lesz a legegyszerűbb, ha holnap félre hívom, és beszélek vele, nekem nem elég a barátsága. Én mindenét akarom, és legszívesebben minden nap átélném a videóban látottakat vele, többször is.