HARMAT ÉS DIÀZ ~ ketten a világ ellen

🥀Negyedik Fejezet

🌹 KÖZÖS MUNKA 🌹

- Hová tűnt a jóképű partnered? - szalad mellém Tázi nagy vigyorral arcán, mögötte Nóri kullogott unott fejjel

- Az igazgatóiban van - sóhajtottam

- Mit csinált már megint?

- Tarkón vágott egy kilencedikest egy kosárlabdával, és közölte vele, ha mégegyszer itt eszetlenül deszkázik, szét fogja baszni.

- Tipikus Diàz - felelték kórusban a lányok.

- Én mondtam neked - súgta oda szép barátnőm, de csak értetlenül összehúztam szemöldököm - Te és Diàz... - célozgatott.

- Azt ne mondd, hogy együtt vagytok! - akadt ki Nóri.

- Dehogy vagyunk, fejezzétek már be, főleg te! Tele beszéled Nóri fejét is. Ez csak egy iskolai projekt.

- Ühüm. Egy a tizenhéthez volt az esélye, hogy együtt lesztek. És ő pont téged választott.

Iskola után bevártam Diázt lenn, ugyanis az utolsó két óránk nem együtt volt. A projektről akartam vele beszélni, de tudom úgyis az lesz a vége, hogy unottan vállat fog vonni, rám hagyja az egész munkát, és kész.
Miközben vártam rá, egy üzenet érkezett a telefonomra anyától.

" Suli után gyere haza, Milán átjön kávézni"

Ezt olvasva a szín tiszta undor ült ki arcomra. Válasz nélkül hagyva anyám, süllyesztettem farzsebembe a telefonom, mikor végre megpillantottam Diázt lekocogni a lépcsőn.

- Diàz! - szóltam oda neki - A projektről akartam kérdezni, hogy akkor kit választunk, és megcsinálom.

- Nem úgy volt, hogy közösen kell? - húzta össze szemeit. Milyen szép szeme van... mindegy.

- Öhm, de csak azt hittem nincs hozzá kedved...

- Nincs is, de kibaszás lenne veled ha egyedül szívnál. Segítek - bólintott.

- Óh, oké - erre a válaszra nem számítottam, nem tudom most hogyan tovább.

- Vagy ha nem akarod, akkor..

- Nem, nem erről van szó! Mi lenne, ha holnap elhoznád a laptopod, és suli után megcsinálnánk?

- Gépem van - persze hogy az van neki. - Tied?

- Nekem nincs - meglepte a válaszom, ezt láttam az arcán. - Volt, csak leöntöttem, tönkre ment és végülis rájöttem, hogy nincs rá különösebben szükségem, szóval még nem vettem másikat - mesélte el neki ezt a rövid kis sztorit, amire lassan elmosolyodott. - Mi az?

- Semmi - rázta meg a fejét még mindig mosolyogva. - Gyere - intett a fejével.

- Hova?

- Hozzám. Megcsináljuk a prezentációt. Mármint ha nincs jobb dolgod - vagy felmegyek Diàzhoz, vagy mehetek haza Milánt bámulni. Inkább az első opciót választottam.

- Oké, mehetünk.

Mikor kiértünk a suli elé, megállt és én is mellette, de nem tudtam, hogy kire vagy mire várunk, mikor végre megszólalt.

- Nem hozod a kocsid? Nem lakom messze, de nem hiszem hogy vissza akarsz utána sétálni.

- Ja az! Az összetört reggel. Belém jött egy nagyi.

- Ezért kávés a felsőd?

- Igen... - éreztem ismét kínosan magam. Diàz reggel még aludt, mikor bejöttem ezért nem értette, miért van egy egész latte a pólómon.
Így hát megindultunk hozzá, totál csendben egymás mellett sétálva. Irtó kínos volt, muszáj voltam bedobni valamit.