HARMAT ÉS DIÀZ ~ ketten a világ ellen

🥀Tizenegyedik Fejezet

🌹 BETEGSZIK A LELKEM 🌹

Bántotta fülem a csend, szédült a fejem, zsibbadtak végtagjaim. Nem értettem mi volt ez az érzés, de soha többé nem akarom megtapasztalni. Olyan volt, mintha egy olvadó jégtáblán állnék, és keselyűk köröznének felettem, akik arra várnak, mikor zuhanok már a jeges vízbe.

Diàz szavai még a bőröm is, nemhogy a szívem égették. Bűntudatom volt egyben, mindenféle negatív érzelem kavargott bennem, és éreztem ahogy betegszik a lelkem. Nem tétováztam, egyszerűen elhagytam az épületet a nap közepén, nem gondolva és legfőbbképp nem törődve a következményekkel.

- Harmat! - rontott be anyám a szobámba, ahogy az ágyon hevertem betakarózva nyakig, aki kizökkentett a több órás kizoomolásomból. - Az iskola hívott, hogy egyszerűen eltűntél, mégis hogy gondoltad, hogy egy pedagógusnak sem szólsz?

- Nem éreztem jól magam. Ahogy  most sem.

- Mi a bajod? - állt meg előttem, azzal kezét homlokomra tette. - Be fogsz lázasodni, szólok Zsuzsának készítsen neked levest meg teát. Hozok gyógyszert is!

- Nem kell leves! - kiabáltam utána.

- De igen! - tipegett ki magas-sarkújában, azzal letámadta szegény Zsuzsát.

A hét többi részében nem mentem iskolába. Szó szerint csak feküdtem, ám vasárnap kénytelen voltam kivonszolni a seggem az ágyamból, mert össze kellet pakolni a bőröndöm a holnapi kirándulásra. Addig-addig húztam az időt, amíg hajnali fél kettőkor rúgtam le a meleg takarom, és szenvedve szedtem össze a dolgaim és hajigáltam be őket.

Diàz

- Tesó! Nem akartam rá kérdezni, amíg te nem mondasz semmit magadtól, de mivel te semmit nem mondasz magadtól, így rákérdek - kezdett bele felettébb értelmes mondatába Endre, aki a babzsákon ült a szobámban, és egy gumilabdával játszott, amit ide felé úton talált. - Mi van veletek Harmattal? Mi volt az a pofon pénteken?

- Na, ez engem is érdekelne! - fordult meg a székkel Gabi is, miközben levette a fejéről a fülest.

- Srácok. Aludni szeretnék! - motyogtam az ágyban már betakarózva. Éjjel egy is elmúlt.

- Mi meg választ szeretnénk.

- Ti amúgy nem akartok már haza takarodni? - ültem fel idegesen.

- Nekem jó itt - nézett Gabi Endrére.

- Nekem is - vont vállat.

- Meg vagyok veletek áldva - sóhajtottam majd lerúgtam magamról a takarót, kimentem a konyhába és kivettem egy redbullt a hűtőből, mert pontosan tudtam, ezek ma éjjel nem fognak aludni, így nekem is fenn kell maradnom, hisz nincs más választásom.

- Úh, köszi! - nyúlt utána Endre.

- Nem neked! - húztam el, felbontottam, és vissza feküdtem vele az ágyban.

- Szóval? - vártak meg mind a ketten, míg elhelyezkedem.

- Mi van? - vontam vállat ivás közben.

- Harmat? Rémlik még a lány, akivel hetekkel ezelőtt sülve-főve együtt voltatok?

- Azért ezt nem mondanám.

- Jaj, dehogynem! Már fogadások mentek, mikor jöttök össze. Úgy viselkedtetek mint két halálosan szerelmes pár.

- És mióta volt az a kamu este a családjával, utánna jól bebasztunk a kocsmában olyan, mintha nem is ismernétek már egymást - tette hozzá Gabi.

- Mi történt köztetek részegen, ami ezt váltotta ki. Csak nem lefeküdtetek? - röhögtek fel mind a ketten, de mikor észlelték, hogy én nem így teszek, mind a kettő fapofát vágott.

- Ezek frankon keféltek, Diló!

- Nekünk nem is mondtál semmit?! - háborodott fel Endre.

- Kellett volna?

- Illett volna!

- Hmm... "gondolkodtam" - nem hinném.

- Na jó! - állított le Gabi - Fejezd be itt a flegmázást, mert a szart is kiverem belőled. Tiszteletet az idősebbnek!

- Két héttel vagy idősebb - emlékeztettem.

- Rátérhetnénk a lényegre??? - kiáltott fel Endre.

- Jó, igen! Valóban lefeküdtünk. Mind a ketten részegek voltunk, Harmat meg nem emlékszik semmire.

- És te? - bujtatta vigyorát Gabi.

- Reggel nekem se rémlett sok minden. Pár dolog még most sincs meg, de igen. Mondhatjuk, hogy a nagyjára emlékszem.

- És nem volt jó?

- De, az volt - ugrott be pár kép.

Jó? Könyörgöm, egyszerűen fantasztikus volt, ahogy az a lány is, aki azóta is hiányzik!

- Akkor mi a baj? Tökre egymásra voltatok kattanva.

- Az a baj, hogy Harmat nem volt előtte még senkivel. És nyilván egy lánynak más lehet ez az egész, nem tudom. Valószínű az rázta meg ennyire, hogy nem emlékszik.

- Ez biztos? Egyáltalán semmire? - kérdezte Endre.

- Gondolom. Vagyis nekem legalábbis ezt mondta.

- Nem beszéltétek meg?

- Én akartam - vágtam rá azonnal kezem a mellkasomra téve. - Már egyből másnap, de ő kibújt alóla. Először megértettem, de mikor láttam, hogy napok teltek el, és nem hogy nem beszéltünk, de még csak rám sem néz... - csóváltam a fejem - Úgy csinál, mintha én lettem volna a rossz fiú.

- És nem voltál az?

- Hülye vagy? Szerinted erőszakoskodtam vele, vagy mi? - tartottam kis hatásszünet - Épp ellenkezőleg - jegyeztem meg halkan, mire a fiúk hangosan és röhögcsélve "úúú" -zni kezdtek.

- Na, ezt nem hittem volna Harmatról!

- Kitörjem a fogaid?

- Bocs, Tesó! - kussolt be Endre.

- Talán elmondatnád neki.

- Mit? Hogy mi hogyan történt? - néztem furcsán.

- Igen, segíts neki felidézni. Olyan nincs, hogy komplett kép szakadás pláne szex közben. Talán csak egy kis lökte kell neki, hogy emlékezzen. Mármint, ha szeretnéd, hogy egyáltalán emlékezzen.

- Persze, hogy szeretném... - döntöttem fejem az ágytámlának. - De én már mit tehetnék többet? Nem fogok futkosni utána, ahogy senki más után sem.

- Most az egyszer tedd félre a büszkeséged, és beszélj vele. Próbáld meg még egyszer. Ez nem loholás, és azért mondom, mert tudom hogy tetszik neked ez a lány.

- Szerintem belé is zúgott - bámult engem Endre, miközben állát a tenyerén támasztotta, így az egész feje mozgott beszéd közben.

- Oké, szerintem meg hagyjuk ezt a témát.

- Pedig... - állt fel Gabi a székből, nyújtózott egyet - Beszélned kéne vele - és be mászott mellém az ágyba.

- Te mit csinálsz?

- Minek látszik? Alszok... már tök késő van, reggel meg kirándulás.

- Ja, igaza van. Csússz arrább - csatlakozott Endre is.

- Hát ti nem vagytok normálisak komolyan! - álltam fel idegesen, ezek meg kényelmesen helyet foglaltak az ágyamban.

- Nincs valami puhább kispárna? - érdeklődött Endre, amit egy gyilkos pillantással díjaztam, azzal kimentem a szobámból, és a mai éjszakát egy vendég szobában töltöttem.

Hello! Rövidke kis rész, de mivel múlt héten nem töltöttem fel semmit, így már nem akartam tovább várni. Kész volt egy igen csak hosszú rész, de mivel egyáltalán nem tetszett, így újra kellett írnom 🤦🏽‍♀️😅
A következő részben ígérem, hogy össze fognak jönni, lesznek cukisagok 🥰