HARMAT ÉS DIÀZ ~ ketten a világ ellen

🥀Második Fejezet

🌹               VIGYÁZZ  MIT  KÍVÁNSZ                🌹

- A picsába!  - néztem rá homályos tekintettel telefonom órájára, ami már 8:27-et mutatott. Rohadtúl elaludtam, és rohadtúl késésben vagyok.

Mint egy feketeöves rúgtam le magamról a takarót, és rohantam be úgy a fürdőbe, hogy az ajtóban megcsúsztam, és hanyatt vágódtam. Ott feküdtem a csempén elterülve, a plafont bámulva, fájó csípővel és arra gondoltam; minek is sietek ennyire? A késes az késes ha tíz perc vagy egy óra.
Miután megdumáltam magammal, hogy szarok rá, jajgatva álltam fel, csípőm masszírozva, amit rendesen odavertem.

A tükör elé sétálva először is arcot, majd forgat mostam. Hosszú, szőkésbarna, hullámos hajam ma csak átfésültem, majd egy csatt segítségével fogtam össze talán kissé hanyagul, de legalább tartott. Sminkhez ma nem igazán volt kedvem, így barna szemeim csak egy kis szempilla spirál ékesítette, ajkaimra pedig korallszínű szájfényt választottam. Ezek után vissza slattyogtam, hogy felöltözzek. Fehér farmerra esett a választásom, egy világosbarna kötött pulcsival, bézs kabáttal és egy barna csizmával. Ezek után az egyik kedvem teli parfümöm locsoltam magamra, mint a vizet, aztán mindig meg bánom mert kurva drága, de nem bírok betelni ezzel az illattal.

Ahogy a lépcsőn sétáltam le, először a kijárat, majd a konyha felé néztem, hogy merre is vegyem az irányt.

- Az a tíz perc már tök mindegy - dobtam le kabátom a kanapéra, azzal a konyha felé indultam, ahol először is lefőztem egy kávét, miközben a hűtő előtt álltam, és vártam a csodát, hátha valahogyan belevarázsolódik magától pontosan az az étel, amit enni szeretnék, de még magam sem tudom mi lenne az. Aztán rájöttem, hogy nincs túl sok időm egy egész menüsor kitalálni, szóval vajas-pirítósra esett a választásom egy kis sonkával, sajttal és uborkával, na meg TikTokkal, ami miatt a tíz percből huszonöt lett, és már megint nem vettem észre.

Mindent otthagyva a konyhába, rohantam ki a taksámmal és a kocsikulcsommal a kezemben. Míg az autóhoz értem, bosszúsan motyogtam, hogy milyen hideg van, mintha ez bármin is segítene. Bepattantam a babakék bogaramba, és így több mint egy óra késéssel vettem irányba a sulit.

- Elnézést a késésért! - nyitottam be az angol órára. - A..

- Nem érdekel, ülj le! - masszírozta halántékát a tanárnő. Furcsán néztem, majd végül ráhagyva sétáltam a helyemre Anasztázia mellé, akit csak Tázinak hívunk, óvoda óta a legjobb barátnők vagyunk.

- Mi baja? - súgtam oda neki, miközben kivettem a cuccaim.

- Laci hozta a szokásos formáját - legyintett hosszú műkörmeivel, amik most sima franciák voltak.
Táziról azt kell tudni, hogy egy afrikai/mexikói származású fekete lány, aki hároméves korában elvesztette szüleit egy természetkatasztrófában sajnos, és egy magyar házaspár fogadta őt egy éven belül örökbe. Mivel tiszteletben tartották a kultúráját és származását, így spanyol tanárhoz járatták egészen tizennégy éves koráig, hogy ne felejtse el az anyanyelvét, illetve nagyon ügyes táncos is, több díjat is nyert, egyszer világbajnok is lett, pedig még csak tizennyolc éves.
És hogy hogyan is kell őt elképzelni? Mint a legszebb lányt a világon. Magas, és irtó csinos. Nagy fenék, vékony derék és C kosár. Fekete göndör haja derekáig ér, ami fényesebb, mint a 12/a jövője, ami a szeretett kis osztályunk. Sötétbarna szemei mindig televannak ambícióval, és megannyi önbizalommal. Plusz ehhez jön még a kreol bőre. Ő maga miss tökély, akiért minden pasi vetekszik, de még sosem sikerült senkinek sem levennie a lábáról. Őszintén szólva ilyen kinézettel, és ragyogó személyiséggel, melegszívvel én is megválogatnám, kinek is adom oda azt. Ő az, aki mindent tud rólam, sosem hagyott még cserben, és tudom bármi is lesz, ő mindig mellettem fog állni.