Angyalian ördögi

002

Reggel egy borzasztó álomból riadtan fel. Felülten az ágyon, és éreztem az izzatság cseppeket leperegni az arcomon. Billy nyugisan feküdt mellettem, nem akartam felkelteni ezért óvatossan kikeltem az ágyból és a fürdőhöz mentem arcot mosni. Amint tükörbe néztem rájöttem, hogy bizony ma reggel sok dolgom lesz a kinézetem helyrehozásával, ugyanis nagyobb táskák voltak a szemem alatt mint egy bőrönd.

Miután viszonylag emberi külsőm lett, felkeltettem Billyt.
-Drágám! Reggel van, el fogsz késni a munkából...megint!- keltettem kedvesen.
-Mhmmm...jó- Forgatta a szemeit majd puszit nyomva az arcomra indult készülni.

A napjaim egyhangúak voltak: Kelés, vásárlás, házimunka, lefekvés. Semmi dolgom nem volt ezeken kívül, és ma is ezeket terveztem. Billy elment dolgozni, így én is elindultam bevásárolni. Hawkins kicsit megváltozott az évek során. Az emberek változtak, leginkább.

Joyce boltját vettem célba. Mindig itt vásárolok! Megnyitott a pláza, és ez a bolt lassan csődbe megy, de én imádok ide járni. Joyce és én a némi korkülönbség ellenére jól kijövünk.

-Jó reggelt!- Mosolyogtam kedvessen a nőre.
-Ááh, szia Betty!- Köszönt kedvesen.-Hogy vagy?
-Jól köszönöm! Te?
-Fogjuk rá!..-Joyce nagyon sok minden ment keresztül, nem csodálom, hogy nincs teljesen jól.
Megvettem a szükséges dolgokat, beszélgettem egy kicsit Joyce-al és vissza indultam a házhoz.

-Héé! Mi a szent isten!- kiáltottam egy gyerekcsoport után akik kis híján elütöttek.
-Bocsi! Sürgős!-Kaptam választ egy pösze, göndör fiútól. Na szép..ennyit a jó modorról.

Kipakoltam a dolgokat a konyhaasztalra, majd nekiláttam az ebédnek, közben az álmomon gondolkodtam. Miért jut még mindig eszembe, ennyi év után a múlt? Az, hogy ki voltam, és mi lett Egyel?