Angyalian ördögi

013

Nagyjából öt napja töltöm a napjaim egy részét az erdei kis kunyhóban Tizi és Hopper társaságában. Billy temetésére is sor került pár napja. Nagyon megviselt az a nap, de persze nem csak engem. Max egész végig lefagyva figyelte a koszorú és virághalmot. Mikor véget ért az a nap kábán bújtam ágyba, amit az első itt töltött éjszakám óta Tizivel közösen használunk.

Reggel korán fent voltam és unalmam elűzésére kitaláltam, hogy csinálok reggelit. Mióta itt vagyok Hopper ellátott mindennel, amiért hálás voltam neki, de azért kicsit feszengtem is miatta. Mire végeztem a gofrikkal már mindketten fent voltak.
- Hát te? - kérdezte a férfi.
- Gondoltam besegítek. Kávét? - tartottam felé a bögrét, amit el is fogadott.
Reggeli után Hoppe kezdett volna mosogatni mikor Tizi rohant ki a szobánkból egy walky-talky-t szorongatva.
- El tudsz vinni minket Mike-ékhoz? - kérdezte Hoppertől.
- Miért? - kérdezett vissza a férfi a mosogató mellől, egyik kezében mosogatószerrel, a másikban szivaccsal.
- Megbeszélés van.
- Ti gyerekek és ez a hülye megbeszéléseitek. - sóhajtotta és letette a keze tartalmát, felkapta a kocsikulcsot és elindultunk a Wheeler házhoz. A pincében már, majdnem mindenki ott volt.
- Szuper, megjöttetek. - üdvözölt minket Nancy és bele is kezdett volna a történetébe.
- Byersék? Ők nem jönnek?
- Nem, ők most csomagolnak. Mennek haza Kaliforniába. - mondta szomorúan, miközben mi leültünk. - De nem ezért vagyunk itt. Pár napja történt egy hasonló gyilkosság, mint Billyé. Chrissy Cunningham volt az áldozat, tele van vele a sajtó. Robin és én utána néztünk, mert az egyik rendőrtől halotuk, hogy régen volt már ilyen gyilkosság. - vezette körbe rajtunk a tekintetét. - Elmentünk a könyvtárba, ahol a régi újságok közt találtunk egy cikket, ami erről szól. Egy férfi megölte az egész családját, pont úgy mint ahogyan Billy és Chrissy halt meg.
- Szóval szerinted ő követte el ezeket? - kérdezte Max.
- Nem hiszem. A férfi évek óta egy elmegyógy intézetben van és, amúgy is ez majdnem harminc éve volt.
- Remek, van egy nagypapa gyilkosunk. - szólalt meg szarkasztikusan Harrington.
- Neked komolyan ennyi jött át az egészből? - kérdezte Max, mire Steve védekezően felemelte a kezeit.
- Akkor hogyan tovább? - kérdeztem.
- Elmegyünk meglátogatni. - mondta a lány a legnagyobb egyszerűséggel.
- Hogy mi? vágtuk rá egyszerre négyen.
- Jól hallottad. - nézet rám figyelmen kívül hagyva a többieket. - Robin mindjárt itt van és akkor mehetünk.
- Várj, várj, várj! - kért szót magának a nagyra nőtt gyerek. - Robin? Nem. Nem.
- Talán félsz, hogy bajunk lesz, Steve? - jött le a lépcsőn egy rövid hajú lány, valószínűleg Robin.
Mielőtt belekezdtek volna egymás agyát húzni, elindultunk hárman Nancy szobája felé. A lány a legnevetségesebb ruhái vette elő és, ahyog láttam nem csak nekem nem tetszett a választása.
- Muszáj ebben lennünk?
- Igen! Jó benyomást akarunk nyújtani, nem? - nézett ránk.
- De, de én viszketek ebben. - kezdtem el húzogatni a felsőt hátha így nem irritál annyira, nem jártam sikerrel.
Lementünk Nancy kocsijához, ahol találkoztunk a többiekkel.
- Vigyázzatok magatokra! - szólt nekünk Harrington.
- Aw, Stevie félt minket. - nézett az említettre Robin.