Angyalian ördögi

018

Max szorgosan rajzolta, hogy hol volt, és mit látott mi pedig körbe álltuk, és figyeltük mi rajzolódik ki. Nagyjából a 10. lapot fejezhette be Max mikor megszólalt.
-Kész..tudom kicsit zavaros, de minden itt van!- mutatott a lapokra, amin piros alapon minták voltak. Azonban nekem egyen meg akadt a szemem. Volt egy, amin egy olyan rózsa szinbólum volt, mint az álmomban az ajtón.
-Várjatok, ez ismerős. - Emeltem fel a lapot amin az imént említett minta van. Kicsit behajtottam, majd Maxet megkérve, hogy had üljek le a többi papírt is elkezdtem hajtogatni.
-Most mit csinálsz?- Kérdezte Max értetlenül. Nem válaszoltam, mert igazából foggalmam sem volt. Csak egy ötlet, ami beigazolódni látszott.

-Ez egy ház!- Állapította meg Nance az asztalra pillantva.
-Hűha Nance, magunktól rá nem jövünk.- Viccelődött vele Steve aki idő közben felkelt.
-Ez a Creel ház.- Feleltem lazán, mintha nem lenne egyértelmű. Aztán rájöttem, hogy bizony elszóltam magam ugyanis a tőbbiek nem tudják, hogy mit álmodtam a minap.
-Honnan tudod?- Kérdezték szinte egyszerre, én pedig lefagytam. Francba.
-A napokban...volt egy álmom, amiben ott volt ez az ajtó. És észrevettem, hogy a vonalak, és formák össze tartoznak mint egy kirakós. Ez-Mutattam az asztalon heverő képre- Csak az lehet! Régi újságokban láttam a házat...- Mindenki csak pislogott, és nem tudtam eldönteni, hogy azért mert nem vették be, vagy azért mert túl sok az infó egyszerre. Nem állt szándékomban hátráltatni a nyomozást, vagy hazudni, titkolózni, de reménykedtem benne, hogy így talán egy új álom formájában még láthatom Petert..
-Értem...de.. akkor mit keresett az ajtó az álmodba? Ez nem teljesen áll össze.-tette fel a költői kérdést Nancy, és őszintén a választ még magam sem tudtam.
-Nem tudom..de mi lenne ha odamennénk? Hátha megtudunk valamit.-Vetettem fel az ötletet, és váltottam témát egyszere. Nancy kérdőn vizslatott, az arcán egyértelműen ott virított a "Valami itt nem stimmel" arckifejezés. Nem hibáztato....valami tényleg nem stimmelt.
-Ez nem rossz ötlet!- Halászta ki a kocsi kulcsát a zsebéből Steve, közben az ajtó felé sétált.-Na, nem jöttök?- kiabált utánunk.
-De persze.- Pattantam fel eslőnek, és Max követett.

A kocsinál már csak Nancyre vártunk aki perceken bellül meg is érkezett, így beülve a kocsiba megindultunk a Creel ház felé.
Soha nem jártam még Peter házába...vagy Henryébe, lényegtelen. Nem tudom mire számíthatunk.
-Hé- Fordult felém hirtelen Nancy.- Ne haragudj a feltételezésért, de nem titkolsz el valamit?- Az arcom lefehéredett, és köpni nyelni nem tudtam.
-Mi?- ennyit tudtam kinyögni.
-Honnan tudod ilyen biztosra, hogy az a Creel ház?
-Na jó..Figyeljetek, új vagyok tudom, hogy nehéz bízni bennem, de nem áll szándékomban hátráltatni a csapatot. Komolyam! Az újságokban láttam.-Érveltem az amúgy abszolút gáz, és átlátható storymmal amit úgy 20 perce találtam ki. Nancy fürkészte az arcom, majd arcvonásai ellazultak.
-Ne haragudj, csak olyan furán viselkedsz.-Szabadkozott, majd hozzátette-Megbocsájtassz?
-Persze. -Mosolyogtam rá halványan.
-Nancy Nancy Nancy..nem tudod elfogadni, hogy valaki okosabb nálad?- Húzta a lány agyát Steve mosolyogva és a középső tükrön keresztül figyelt minket.
Nancy a beszólásra csak a szemét forgatta, nem törődött vele.

-Megérkeztünk!-Állította le az autót Steve, és pattant is ki. Mi is kiszáltunk, és amíg Steve a zseblámpákat szedte ki a csomagtartóból, mi a házat néztük.
-Ez tényleg az a ház!- Mondta Nancy csodálkozva.
-Azért fáj a feltételezés, hogy kételkedtél bennem. - Mosolyogtam rá, mire ő elnevette magát.
-Biztos be akarunk menni?-Kérdezte Max, majd észrevéve, hogy mindenki rá figyel folytatta- Mármint.. itt vagyunk hárman lányok...és..Steve-Mutatott a fiúra aki grimaszolva egyet lecsukta a csomagtartót.
-Nem lesz baj!-Nyugtattam a lányt, kezemet a vállára téve.

Eszter:
Sziasztok!
Gondoltuk szólunk, mivel közeleg a szeptember és az iskola, így sajnos ritkábban fogjuk tudni, majd kirakni a részeket.
További jó nyarat (erre az egy hétre)⛱️
Köszönjük, hogy ennyien követték a munkásságunk!
Legyen csodás napotok!💕

Nóri:
Sziasztok! Nos mint azt mind tudjátok vége a nyárnak. Vissza rázódni a sulira nem lesz könnyű, de hát ez ellen nem tudunk mit tenni sajnos. Bár az előző kis megjegyzésünkre nem jött válasz sajnos, így az sem biztos, hogy ezt elolvassátok,  de fontosnak érezzük tudatni veletek, hogy mivel nyakunkon az iskola, és lassan szeptember, lehet nem lesz ennyi rész. Minden szabadidőnkbe amikor nem tanulunk ezen fogunk dolgozni(és Eszter az ő többi történetén amit érdemes elolvasni, mert nagyon jók). Előfordulhat, hogy ritkábban lesz rész, de rajta leszünk, hogy ugyan úgy folytassuk amilyen erővel neki kezdtünk Henry és Betty kusza történetének. Mi nagyon élvezzük az írását, mert egyfajta kikapcsolódás (számomra biztosan). Ugyan akkor akadnak nehéz részek mikor úgy érezzük nem tudjuk, hogy mit szeretnénk kihozni egy adott jelenetből. Reméljük, sikerül átadni a jelenetek érzelmeit(Én mikor írtam néhány szomorú részt volt, hogy sírtam a saját írásomon xd), és bele tudjátok élni magatokat. Sok vicces beszélgetést szülnek a találgatásaink, és ezt meg is akartuk veletek osztani, de nem érkezett rá válasz szóval nem tesszük, mert a beleegyezésetek nélkül nem szeretnénk cselekedni. Lényeg a lényeg reméljük nem nagyon utáltatjuk meg magunkat ezzel az információval. Mi nagyon kedvelünk titeket, cukik vagytok ahogy várjátok a következő részeket. Jó sulit nektek( Ha egyáltalán van ilyen) Tanuljatok ügyesen, és szerezzetek sok, sok emléket!