Angyalian ördögi

005

Max-ék sok mindent elmondtak, például, hogy szörnyekkel küzdenek és, hogy Tizinek hasonló ereje van mint... neki. Csak, hogy pár érdemlegeset említsek.

- A többiek hol vannak most? - kérdeztem  egy kis szünet után.
- A pincénkben. - vágta rá kapásból Nancy. Furcsán nézhettem, hiszen folytatta. - Ott szoktak játszani.
- Akkor menjünk oda!

Harington és Wheeler külön autóval jött, meglepő módon, így mindenki kényelmesen elfért. Én Stevehez kerültem a pösze Dustinnal.
- Amúgy még van Johnathan és Robin is. Johnathan Willre vigyáz, aki az öccse, Robin pedig a fagyizóban dolgozik. Steve, neked nem kéne...- hadarta a kis srác, de Harington félbeszakította.
-Jó, elég lesz. Még a végén a frászt hozod rá, - bökött felém a fejével - és nem inkább a demogorgonról kéne szólni neki? - mielőtt Dustin egy szót is szólhatott volna megszólaltam:
- Szerinted eljöttem volna úgy, hogy nem készülök fel, Steve király? - emlékeztettem régi becenevére.
- Ez övön aluli volt. - motyogta, miközben leparkolt a Wheeler ház előtt.

A pincében tényleg ott volt pár gyerek és Johnatan Byers. 
- Ő meg ki? - kérdezte egy fekete, göndör hajú srác.
- Ő segíteni jött, Mike.

Amíg Nancy és Max kioktatták ezt a bizonyos Mike-ot, nekem lehetőségem akadt feltérképezni a helyiséget. Akár egy második lakás is lehetett volna. Tőlünk jobbra volt egy mosdó, rögtön a lépcső mellett helyezkedett el. A lépcső másik oldalán egy kisebb bemélyedés van, ha jól láttam egy íróasztal és egy hozzá tartozó szék van ott. A helyiség közepén egy nagyobb asztal, körülötte székekkel és egy kopott kanapé foglal helyet. A göndörön kívül még egy fiú volt itt, barna bilifrizurája nagyon hasonlít Johnatanéra. Ő lehet Will. Mellette egy nagyjából vállig érő  hajú lány nézett engem. Szedett-vedett ruhákban ült a kikopott kanapén, ingének az ujja fel volt tűrve így tökéletes rálátást kaptam a nem minden napi tetoválásra. 011. Lassan odasétáltam a lányhoz és leguggoltam elé.

- Tizenegy? - kérdeztem alig hallhatóan a mögöttem kialakult káosz miatt, mire ő csak bólintott. - Gondolom nem emlékszel rám. - ezt a mondatot már hangosabban mondtam és megéreztem, hogy most több tekintet is fúródik a hátamba. Többek között a Nancy-Max-Mike trióé is. De szerintem nem túlzok, ha azt mondom mindenki árgus tekintettel bámult rám és kíváncsian várta a folytatást.