Angyalian ördögi

004

Mikor már lassan az összes témát végigjártuk, legyen az a tegnapi ebéd náluk, Billy fiatalkora, az én fiatalkorom úgy gondoltam ideje ha végre elmennek. Nem akartam nagyon illetlen lenni, de lassan 3 órája itt vannak, és azért mi is szeretnénk kettesben lenni.
A lehető legnagyobb kedvességemmel kezdtem el feszegetni a témát, miszerint "elég későre jár". Úgy vettem észre, hogy nem vették nagy bunkóságnak, szóval szépen lassan de elkezdtük leszedni az asztalt.
-Max, drágám! Segíts kérlek Bettynek. Addig mi beszélünk egy keveset a bátyáddal.-Mondta kedvesen Susan miközben a lány hátát simogatta.
-Rendben..-válaszolta tömören a lány.
-Szóval Max-kezdtem bele egy beszélgetésbe- Ma délelőtt, mikor jöttem haza a boltból majdnem elütött egy csapat gyerek. Ott voltál te is, láttalak. Ők a barátaid?- Most hogy ezt kimondtam elég számonkérően hangzott.
-Öhm...igen, bocs csak siettünk.-Hát azt észleltem.
-És hova siettetek ennyire?
-Hát..ez hosszú, de Hawkins nem az a kis egyszerű város mint aminek hiszed.-Szavai kicsit félelmetesen hangoztak, és nekem egyből a labor jutott eszembe..de lehetetlen, hogy tudják.
-Ezt nem tudom hogy érted, de kérlek gyere át valamikor és magyarázd el. Igaz, hogy csak most ismertelek meg, de bízok benned, és szeretném elmondani én mit tudok. Lehet a hasznotokra leszek. Hozhatod a barátaidat is!-Mondtam kedvesen, és Max arcára kiváncsiság ült ki, és..egy kis félelem
-Rendben, majd jövünk!-Ezzel letette a tányért, felkapta a deszkáját és kiment a konyhából. Nem tudom pontossan mi lehet ami miatt ennyire meg van ijedve, de hátha a segítségükre lesz a laboros történetem. Még én sem értem, hogy miért akarom elmondanj, hiszen ez szigorúan titkos, de most ez érdekelt a legkevésbé...azt hiszem

Miután Billy családja hazament, mi is kicsit nyugiba helyeztük magunkat. Billy valami filmet nézett, én pedig jobb ötlet híján csatlakoztam hozzá. Megnyugtató, és bizsergető érzés volt az ahogyan Billy ölelt engem a kanapén, miközben én fejemet a mellkasára hajtottam. Szerettem vele lenni, és őt is szerettem, mégis valahogy úgy éreztem valami nem oké az életemben, és nekem teljessen mással kellene lennem. Ami lehetetlenség..

Én sikeressen bealudtam, így reggel arra keltem, hogy a hálóban vagyok a kényelmes ágyunkban. Nem tudom pontossan mennyi lehetett az idő de Billy már nem volt otthon. Rendbe szedtem magam a fürdőben, majd egy hangos csengő zökkentett ki a rutinomból.
Mivel a csengő nem hallgatott el ki kellett kiabálnom egy "Pillanat és megyek"- et.
-Max!?-néztem a lányra, aki az ajtóban állt egy csapat gyerekkel az oldalán.
-Igen! Tegnap azt mondtad, hogy van valami ami lehet segít nekünk. Szóval mi elmondunk mindent, és te is. Márha így jó neked!- Csak pislogtam. Igaz, hogy azt mondtam hozhatja a barátait, de azt hittem kivsit kevesebben vannak.
-Persze..igen! Gyertek be.
-Szóval..-kezdte Max mikor már mindenki bent vol.- Ő Steve, szerintem nem kell bemutatnom!-mutatott Haringtonra. Hát őt tényleg nem kellett. -Ő Lucas- vezette az ujját egy barna bőrű fiúra aki megvillantotta ezer vattos mosolyát, amit viszonoztam is.-Dustin!- Folytatta Max az ismerkedést. Ő volt az a fiú aki majdnem elütött a minap. Göndör haj, kicsit pösze. -Nancy, de szerintem őt is ismered.-Ki ne ismerné Nany Wheelert.-És a többiek jelenleg nincsenek itt. De ott van még Mike, Tizi, Will.
-Elég...sokan vagytok.-ragadtam meg a lényeget.-Várjatok! Tizi? Az milyen név?
- A tizenegy becézve!-Avatott be Dustin
-Egy szám a neve?- értetlenkedtem, pedig pontossan tudtam ez mit is jelent. Kezdem azt hinni, hogy tényleg segítség leszek ebben a valamiben.
-Igen. A laborból szökött meg!-Válaszolt nekem Lucas. Én azt sem tudtam erre mit tudnék válaszolni. Elsápadtam, és azon agyaltam, hogyan sikerült neki megszöknie onnan, ha én alig szabadultam pedig semmi közöm nem volt hozzá.