Angyalian ördögi

007

Amikor a "megbeszélés" véget ért Steve összeszedett mindenkit. Elindultunk haza, a hátunk mögött hagyva a Wheeler házat. Féltem. Féltettem Billy-t. A gondolataimba merülve utaztam a hátsó ülésen. Néztem a házakat, ahogy elhaladunk mellettük.

- Hé! - szólt nekem Max, valószínűleg nem először.
- Igen, bocsi.
- Minden rendben lesz! - látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát a következő mondatától, ezért bíztatásként rámosolyogtam. - Nem lenne baj, ha ott aludnék nálatok? Tudod Billy apja kinyír ha most érek haza és alapból azt mondtam nekik, hogy nálad leszek...
- Max! - szóltam közbe. - Nagyon örülnék neki.
- Elöbb is mondhattátok volna, akkor nem erre megyek. - szált be a beszélgetésbe Harrington is.

Végülis Steve megfordult és elindult Lucas háza felé, majd a miénkhez. Steve megvárta amíg bemegyünk a házba. A kezem remegett mint a kocsonya, nem találtam bele a kulcslyukba, mikor az hirtelen kitárult.
- Hol voltál? Már aggódtam érted.. - kezdte volna Billy a kioktatásomat, amikor hirtelen megöleltem és meglepődésünkre Max is csatlakozott hozzánk. Hallottam, ahogy mögöttünk beindul egy autó és szépen elhajt.

A nappaliban ülve beszéltük meg, hogy Max hol fog aludni és, hogy meddig tervez maradni.

Billy-től megakartam kérdezni, hogy vannak-e mostanában rémálma, de sikeresen elaludtam a vállára döntött fejjel. Max a másik oldalán már rég aludt hasonló képen mint én. Még mielőtt elragadott volna az álom nélküli álom Billy-t hallottam suttogni maga elé:
- Szeretlek titeket...

Mikor reggel felkeltem mindketten még aludtak. Gyorsan összeütöttem egy reggelit és átvettem a tegnapi ruhám. Nem tudom mennyi idő tehetett el mikor egy kezét éreztem meg a derekamon.
- Isteni illata van. - még mielőtt bármit mondhattam volna Max csoszogott ki hozzánk álmosan.
- Hány óra van? - kérdezte egy ásítás kíséretében.
- Fél hét múlt.
- Tehát hajnal van. Remek.

Megterítettem és megreggeliztünk, majd Billy elindult volna dolgozni, de hirtelen megállt az ajtóban.
- Billy? - nem jött válasz. - Drágám minden rendben?
Odamentem hozzá, de egyből hátra is ugrottam. A szeme fehér volt, mintha köd lepte volna el. Max odarohant hozzá és a vállát rázva próbálta felébrezteni a transzból. Másodperccekkel Késöbb én is csatlakoztam hozzá. Semmi nem működött.
- Max hívj segítséget! - szóltam rá esetlenül, de mintha meg sem hallotta volna. - MAX!

Max elfutott a telefonhoz és hallottam ahogy valakinek beszél, de nem tudtam rá koncentrálni, mert Billy a kezeim közt elkezdett lebegni. Egy sikoly és ezer könnycsepp hagyta el a testem. A csontjai elkezdtek eltörni szörnyű hangot hallatva. Végsőnek pedig a szemét mintha belülről elkezdték volna húzni. Hirtelen csapódással érkezett a földre a holtteste. Tehetetlenül lerögytam mellé és engedtem a késztetésnek. Sírtam. Kizártam az egész világot úgy sírtam. Nem tudom meddig lehettem úgy. Mikor megéreztem egy erős férfi kezét a vállamon. Elkezdett felhúzni, de a könnyeimtől semmit nem láttam. A körvonalai alapján Harringtont mondanám, de jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. Nem érdekelt ki az csak egy biztos pontot kerestem, megöleltem és ő biztosításként elkezdte simogatni a hátam. Mikor a légzésem visszaállt megszokott ritmusára és a látásom is kitisztult körbenéztem. Maxet Lucas, Dustin és Nancy fogta le. Mike esetlenül állt és nézte az élettelen testet. Engem meg Harrington szorított magához, akit nehezen, de rá tudtam venni, hogy elengedjen, mert már nem fogok sírás rohamot kapni. Odasétáltam Maxhez, akit ezért a társaság elengedett és hagyta had rohanjon a karjaimba. Ekkor egy csapódással kivágódott a bejárati ajtó és a rendőrség rohant be, akiket - mint kiderült - Nancy hívott.

Egy órával később már a Wheeler pincében voltunk megint. Ahol a csapat engem faggatott. Megint