Angyalian ördögi

020

A szemeinket takarva álltunk ott, és figyeltük ahogyan a lámpáinkon az üveg kisebb robbanással szilánkokra törik.
Percekig állhattunk ott, és meredhettünk a  csillárra ami fényesebben ragyogott mint itt bármelyikünk jövője, amikor is Steve nadrágján lévő walkie talkie megszólalt.
-Steve-lihegett az eszköz másik felén Dustin-ott vagy? Kérlek csak ne most ignorálj ha lehet!
-Haver a frászt hoztad ránk! Itt vagyok, mi az?-Kérdezte háborodottan Steve.
-Eddie! Eddie van! Megtalálták, vagyis még nem, de meg fogják, mert Jason meghalt a szerelmesek tavában, és ott volt Eddie. Megint. Nem tudom mit csináltok éppen, de kéne egy kis segítség!-Hadarta a fiú, és a hangokból ítélve éppen biciklizet. Feltételezem a szerelmesek tavához ment.
-Eddie? Eddie Munson?-Fordult kérdőn Max Steve felé, aki csak nem tetszően bólintott.
-És ki az a Jason?- kérdeztem tulajdonképp magamtól, mert mire észbe kaptam a többiek már rohantak is a kocsiba.- Remek! Itt vagyok még!-Kiabáltam utánuk, miközben én is le siettem a padlás feljáron.

-Betty?- Olyan gyorsan kaptam a fejem a hang felé, hogy sikeresen leestem a lépcsőn amit a többiek észrevéve, felém siettek.
-Minden rendben?- nyújtotta a kezét felém Nancy amit én el is fogadtam.
-Ti szóltatok?- húzott fel a földről Nance.
-Nem.-mondták egyszerre, én meg csak meredtem magam elé.
-Hallottál valamit?- Fürkészte az arcom Nance, de én csak egy nemleges bólintással jeleztem, hogy nem, pedig pont az ellenkezője történt.
-Biztos csak képzelődök, nem nagy ügy.- fújtam ki a levefőt, majd mikor észrevettem, hogy mindenki csak áll újra megszólaltam- Nem megyünk Eddiehez?
-Baszki tényleg.- Indult meg végül Steve.

Henry látott engem? Vagy megérezte a jelenlétem? Hogyan tudta, hogy ott vagyok? Ilyen és ezekhez hasonló kérdések hada rohamozta meg a fejem,  és nem tudtam tisztán látni. El kellett mondanom a  többieknek hiszen ha tovább titkolom Max akár meg is halhat. És még lehet sokan mások.

Nem volt sok időm azon gondolkodni hogyan avatom be a kis csapatot a dolgaimba, mert nagyjából három pislogást követően a tónál voltunk. Mikor értünn ide?

-Haver miért vagytok még itt?- Pattant ki a volán mögül Steve, és bosszúsan nézett Dustinra, és  a mellette álldogáló riadt tekintetű fiút, aki gondolom Eddie lehet. Jason biztosan nem...
-Beszállás a kocsiba! Most!-Parancsolt a két srácra Steve akik nagy lendülettel indultak meg az említett tárgyhoz.
-Mi Bettyvel haza sétálunk. Akkor befértek! Menjetek hozzánk. Ott találkozunk.-Adta ki az utasítást Nance, és mindenki elfogadta a döntést. Így volt a legbiztonságosabb.

Úgy gondoltam itt az alkalom. Nancy csak nem ítél el amiatt, hogy szeretem Henryt és látni akartam, és hátráltattam a nyomozást, elhallgattam dolgokat...na jó ne folytassuk. A lényeg, hogy itt volt az ideje beavatni őt mindenbe amit tudok. Max érdekébe!

A haza vezető út felénél járhattunk amikor erőt vettem magamon, és közbeszóltam miközben Nancy azt mesélte, hogyan mentek szét Harringtonnal.
-Nancy...mondanom kell valamit!- A lány kérdőn nézett rám, majd egy apró bólintással jelezte, hogy hallgat. Nekem mégsem jött egy hang se a számba. Nehezebb lesz mint gondoltam.