Angyalian ördögi

023

-Kell egy terv! - kezdte Dustin. - De gyorsan!
-Hú na nem mondod..
-Steve! Erre most nincs időnk! - szólt közbe Nancy. Mielőtt a fiúk közbe szólhattak volna folytatta. - Benned megbízik, ugye?
-Azt hiszem igen.
-Akkor meg is van a terv. - jelentette be büszkén, viszont mi csak értetlenkedve néztünk össze.
-Az remek! Beavatnál minket is? - kérdezte Mike.
-Persze, bocsánat!
Nancy hamar elmagyarázta a tervet. A többiek ellenezték, de miután rábólintottam mindenki elhallgatott.
-Biztos vagy benne? - nézett rám aggódva Max és Tizi.
-Ez az egyetlen megoldás. Rendben leszek lányok. Nem kell féltenetek.
Nagy nehezen mindenki elfogadta. A "gyűlés" után haza mentem. Régen voltam már ott, de most egyedül szerettem volna lenni. A hálószoba felé vettem az irányt. Nem néztem körül. Tudom, hogy semmi nem változott.
Fejemre húztam a walkmanem, amiből megállás nélkül szólt az Abba. Lefeküdtem az ágyra és amilyen gyorsan lehunytam a szemem el is nyomott az álom.
Ott voltam. Már megint. A szivárvány szoba lesz a rémálmaim legfőbb színhelye.
-Betty? - kérdezte egy ismerős hang. - Betty!
Hiába forgolódtam nem láttam őt. Minden elsötétedett. A szoba eltűnt. Csak a sötétségben álltam. Kétségbe esett hangja megrémített. Tudtam, hogy nem kéne, de elkezdtem menni a hang irányába. A nagy feketeségben feltűnt egy alak.
-Betty! - rohant oda hozzám a 17 éves Peter. Az arcán vékony sávban folytak a könnyek. Kezén lila foltok voltak. Próbálta elrejteni félelmét. Hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem őt. Arcát a vállamba fúrta és úgy zokogott. Kezét olyan szorosan fonta körém mintha csak félne, mikor veszít el. Minden olyan mint régen.
Hirtelen megjelent előttem egy tükör. Én is a régi voltam. A bátortalan, félénk kis Betty nézett vissza rám. Peter kezdett lenyugodni. Elhúzódott tőlem. Hiányzott a közelsége.
-Hiányoztam? - kérdezte. Hangja már nem olyan volt mint akkor. Ő már nem az én Peter-öm. Ő Vecna.
-A régi éned.
-Szóval igen. - húzta kacér mosolyra a száját. - Tudom, hogy hiányoltál.
-Hagyj békén. - léptem hátrébb, de ő követte a mozdulatomat.
-Jaj. Buta kis Betty. Ezt már megbeszéltük. -rázta meg a fejét. - Nem értem mi van veled. Régen mindenben benne voltál. Most meg..
-Elég! - szakítottam félbe.
-Most meg a saját vágyaidat sem vagy hajlandó teljesíteni. - egyre közelebb jött hozzám, én meg hátráltam. Valahonnan ismerős a koncepció. Ezt csináltuk egy tarabig mikor egy idő után megálltam. Nem szabad hátrálnom. Nem szabad menekülnöm a múltam elől.. és előle.