Angyalian ördögi

022

-Köszönöm.-Ennyit tudtam kinyögni, miközben könnyek szöktek a szemembe. Nancy óvatosan magához húzott, és megölrlt amit viszonoztam, így már a lány vállán sírva.-Annyira sajnálom, az egész au én hibám.-kezdtem a kiakadásom, és folytattam volna, de Nancy nem engedte.
-Ez igaz. De nem haragszunk  én biztosan nem. Mindenki követ el hibákat legyen az kissebb, vagy nagyobb. De remélem ezek után már teljesen a mi oldalunkon állsz.-Mosolygott bíztatóan én pedig bólintottam.
-Én sem haragszok. Mindenkinek van egy személy aki fontos neki. Sajnálom, hogy neked ez ekkora fájdalmat szül maga után.-Húzta el a száját Steve. Egy kínos mosolyra húztam ajkaim, erre nem tudom mit tudtam volna válaszolni...igaza volt, és nagyon fájt.
-Menjünk! El kell mesélnünk a többieknek mit láttál.-Húzott fel a földről Steve, és nekiindultunk az út további részének, mostmár hárman.

Nem nagyon beszéltünk. Mind a saját kis világunkban voltunk, és ezerrel gondolkodtunk. Nancynek valami olyasmik lehettek a gondolatába, hogy ezek után biztosan megbízik e bennem. Bár nem haragudott, ebbe a pár hétbe megismertem annyira a lányt, hogy tudjam ilyeneket számításba vesz, és nem felejtj el. Ha jól meggondolom amiket tettem én sem bíznék saját magamban.
Steve gondolatait még csak sejteni sem tudtam, ugyanis rezzenéstelen arcal meredt maga elé, és magához képest is furán viselkedett.

Nagyjából 20 perc séta után megérkezdtünk a Wheeler házhoz. Lesétáltunk a pincébe ahol a többiek már idegesen várták az érkezésünk.
-Hála az égnek!- Futott hozzám oda Tizi és megölelt.
-Minden rendben?-Nézett  felém Max és láttam szemeiben az aggodalmat.
-Már igen-mosolyogtam bíztatóan.
-Betty szeretne nekünk mondani valamit..valami fontosat.-Kezdte Nancy és leült a kanapéra.
-Igen...nos. Vecna valójában Peter vagyis Henry...001.-Kezdtem értetlenkedésbe mert foggalmam sem volt akkor most hogyan hìvjam, aztán folytattam.-Akkor jöttem rá mikor Victornál voltunk, csak nem mondtam el mert...-hagytam kis szünetet majd folytattam- szeretem, szerettem és valahogy olyan érzésem volt, hogy meg kell védenem.
-Hát szerintem egyedül is meg tudja magát védeni-Vágott közbe cinikusan Steve. Igaza volt.
-Egyet értek! De maga a történet aranyos...ha mondjuk egy könyv lenne és nem a valóság.-Mondta Dustin.
-Tisztában vagyok vele, hogy hátráltattam a csapatot. Nem tudok elégszer bocsánatot kérni. Ha nem akarjátok, hogy veletek maradjak..-nem tudtam befejezni mert Nancy közbeszólt
-Nem akarjuk, hogy elmenj. Henry akarhatja pont ezt. Hogy szétrobbant minket bellülről. Okosabbnak kell lennünk nála. És te ismered itt a legjobban. Maradnod kell!- Jól estek Nancy szavai, és elég jól sikerült lelket öntenie belém. Hiszen igaza van. Itt én ismerem őt a legjobban. Tudom minden gyengeségét. Hiszen az én vagyok.