Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

4. Elfelejthetetlen

Jacob szemszöge (folytatás):

Meglepődésemet kifejezni se tudtam. Meg is ijedtem egy pillanatra, hogy valaki betört hozzá aztán előkaptam a fegyverem és szorosan az ajtóhoz simultam, hogy bármelyik percben betörjem. Aztán elfogtak a gondolataim. Mi van, ha Freddy neki írta a levelet? De még is ki lehet? Talált volna egy lányt magának Freddy? De miért nem szólt? Miért titkolja előlem? Eltettem a fegyverem és vissza szálltam a kocsiba. Akárhogy is legyen ez magyarázatot követel. A végén kiderül, hogy a legmegbízhatóbb emberem is titkolózik előttem. De végülis ez rá ér csak Sergej kerüljön elé utána foglalkozok ezzel is és a drága-látos jómadárral, aki titkokat tart. Arrébb raktam a fejembe a dolgokat és haza mentem. Ettem egy kis tésztát, amit apám hagyott a hűtőben. Mikor befejeztem sokáig ültem az asztalnál és merengtem. Újra feltört, hogy hiányzik az a lány hisz az egész házat az emlékei járnak át és mindenhol őt látom. Az egészben az a legkegyetlenebb, hogy nem csak elment és utána mehetek, hogy vissza hozzam, hanem örökre elment és még ha utána is mennék nincs rá biztosíték, hogy újra vele lehetek. Hisz végülis ő ártatlan az én kezemhez meg annyi vér tapadt már... a végére annyira magam alatt voltam, hogy úgy éreztem ezt nem bírom egyedül és erőt vettem magamon, hogy átsétáljak a szomszédba. Becsengettem, de senki nem nyitott ajtót. Akkor ezek szerint Freddy őt is elvitte magával Sergejért. Vagy az is lehet, hogy apám követelte, hogy vigye ugyan is mindig azt mondta, hogy vele még lerendezetlen ügye van. Szerintem csak egy egyszerű bosszúról van szó, de apámat ismerve ez nem lesz egyszerű. Mindegy is a lényeg, hogy nincs itthon tehát egyedül maradtam a gondolataimmal. Vissza sétáltam a házamba és felmentem a hálóba. Ekkor az ágy mellett a padlón észre vettem a könyvet. Amiből Lily annyit olvasott. A kedvencét. Gyilkos éjszakák mi?

- Rólad szólt a könyv ahogy az életem is... - néztem ki az ablakon.

Majd a könyvért sétáltam és az ágyra ültem és olvasni kezdtem. A vége felé járhattam mikor elnyomott az álom. Majd reggel kelte fel és az órámra néztem. „6:12". Akkor ideje vissza menni befejezni a papírokat. Keltem ki az ágyból és indultam le reggelizni. Előtte letusoltam és átöltöztem. Majd nem telt el egy óra és már az irodámban a papírok fölött görnyedtem. Ekkor kopogtak és benyitott egy maffia tag.

- Itt van a fogdában. – mondta.