Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

24. Érte bármit

Jacob szemszöge (folytatás):

Nagyon izgatott voltam az egész úton. De minél közelebb értem a házhoz annál erősödött bennem az érzés. Egészen megfeledkeztem arról hova is megyek, kik közé. Csak az érdekelt, hogy Lily lehet él és ez nekem bőven elég volt. Ha nem az se érdekel már csak a válaszért, hogy él-e, meghalnék. Freddy biztos ellenezné ezt a döntésem, de ő biztos jól helyt áll vész esetén.
Nem sokkal az út vége előtt megkezdtem a leszállást. Majdnem ugyan oda tettem le a gépet, ahol Lily felszállt a Sergej gépével. Mikor kiszálltam a gépből egy percre lefagytam. Mi lesz akkor, ha Lily nincs jól? Attól a látványtól ölni tudnék... Istenem csak ne legyen baja... Csak ekkor pillantottam fel a házra. Égett bent a villany így biztosan várnak. Kezembe vettem a pisztolyom, ami mindig nálam volt és a ház felé vettem az irányt. Benyitottam...
Abban a pillanatban körbe vettek, 3 fekete ruhás fickó fogott rám fegyvert. Ekkor lépteket hallottam a lépcső felől. Grace...

- Látom eljöttél. És a fegyver? - nézett a rám lefele sétálva.

Ekkor lassan feltartottam a kezem. Elkezdtem lassan leguggolni és letettem a fegyvert. Felálltam és a lábammal egészen a lépcsőig rúgtam a fegyvert.

- Helyes. - mosolygott mikor a lépcső aljához ért majd megállt. - Még is miért jöttél ide?

- Küldtél egy levelet, azt mondtad Lily nálad van. - vettem elő a zsebemből a levelet.

- Igen így igaz. - bólintott.

- Esetleg láthatom? - kérdeztem a legnagyobb tisztelettel.

- Előtte feltennék egy kérdést még. Egy levél pár sorral rá vesz, hogy gyere egy ellenséges maffia csapdájába, ahol valószínűleg a biztos halál vár? Jaj, Jacob én ennél okosabbnak hittelek... - kuncogott.

- Kérem! Ne vedd sértésnek, de nem érdekel. Tudtommal Lily a legjobb barátnőd volt. Ha neked ez vicces nevess rajta, de nekem ennyit jelent az emléke... Majdnem, hogy a nullával egyenlő annak az esélye, hogy egy akkora zuhanást túl élt. Még is itt vagyok. A biztos halál kapujában feláldozva mindent és megbízva benned, hogy nem vertél át. Ha mind ezek után te hidegvérrel nevetve megölsz... Igazság szerint megértem hisz én is megöltem Lily családját, meg érdemlem, de ő ezt elfogadta tisztába volt vele és én szeretem őt most is... Úgyhogy, ha megteszed, tedd, de akkor nem vagy méltó az emlékére... - nem terveztem beszédet mondani, de az út kihozta belőlem.

Hiányzik és amit mondtam igaz. Csak az a kérdés mire vár még ez a ribi?

- Hozzátok. - mondta.

Ekkor ez egyik ajtó mögül elő sétált egy nagy fekete öltönyös és előtte... El sem hiszem... Lily állt... Bekötött szájjal kócos hajjal és hátra fogott kézzel. A szemem rajta akadt ez biztos. Majdhogy könnyezni kezdtem. A sok emlék, a sok veszély, amit át éltünk engem hozzá láncolt...

- Jacob! - zavartan figyeltem fel Grace szavára. - Ha azt akarod, hogy szabadon távozhasson akkor öld meg magad.

Azzal kivette oldalából a pisztolyát és nekem dobta.

- Ha ellenünk használod akkor is meghalsz. Ha őt mented szintén. - tette hozzá.

- Eszembe sincs, de kérlek engedj meg nekem még két mondatot. - fogtam magam mellé a pisztolyt.

Ő bólintott majd várta, hogy folytassam.

- Hogy? - néztem Grace-re.

- Tessék?

- Hogy élhet Lily? - egészítettem ki a kérdést.

- Még a régebben én fejlesztettem ki ezt a „technikát" és én voltam az egyetlen, aki eddig kivitelezni tudta. Az a lényeg, hogy ha magasról zuhan egy ember csak egy másik zuhanó ember tudja megfogni. Viszont, ha életben akarnak maradni biztosítás kell valamilyen felülethez. Jelen esetben repülőgépből ugrottam ki. És bár a sebesség különbség ekkor már nagy volt így oldalról ütköztem gyakorlatilag neki. A részletekbe most nem megyek bele, de egy rugalmas biztosítással nem bonyolult. - élte bele teljesen magát a mesélésbe.

- Zseni vagy ez már biztos. – mosolyogtam kicsit, kedves akartam lenni hátha Lily büszke lenne rám. - A második dolog Lilyhez szól.

Ránéztem. Ő csak engem nézett és le se akarta venni rólam a tekintetét.

- Ma veled álmodtam. Azt álmodtam, hogy velem voltál a maffiám tagja ként. Megmentetted az életem ismét. De nem is ez a lényeg. Egy tragikus autó baleset után együtt feküdtünk a betonon. Te még ekkor is megemelted a kezed és össze kulcsoltad az enyémmel. Nem voltunk jól, de az, hogy éreztem, hogy ott vagy, hogy érezhettelek... Tudtam, hogy semmi másra nem vágyom. Ezt szerettem volna elmesélni újra bocsánatot kérni és kötelességemnek érzem elmondani, hogy a húgod jól van.

Erre elkerekedett a szeme ahogy Grace is meglepődött. Én mosolyogtam. Mindent elmondtam, amit akartam. Lily él ennél több nem kell. Illetve szabad is lesz csak meg kell ölnöm magam... Érte... Bármit...
Azzal a fejemhez emeltem a pisztolyt, hogy a leggyorsabban halhassak meg. Lilyt néztem egy pillanatig. Aztán meghúztam a ravaszt ekkor már csukva volt a szemem és vártam, hogy mindennek vége legyen.

Sziasztok! Megérkeztem az új résszel!! Mától egészen 2-áig minden nap 2 részt fogok feltenni! Mai nap is jön majd még egy rész. Addig is szép napot mindenkinek! <3^^