Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

21. Bemutatkozás

Jacob szemszöge (előrébb ugrás):

- Akkor most köztetek mi is van? – kérdeztem. – Ha már majdnem 3 hónapja itt van.

- Igazából nem tudom. Szerintem valahogy úgy ahogy te és Lily voltatok. Nem kell más nekem, de valahogy mintha minden kettőnk ellen szólna.

- Ugyan. – forgattam meg a szemem. – Nem mutatod be? Most hol van?

- Szerintem fent. Penny! – ordította. – Gyere ide kérlek.

Egyszer csak lépteket hallottam a lépcsőről majd kinyílt a nappali felé vezető ajtó és belépett rajta egy alacsonyabb lány. Szőkés barna haja kissé kócos volt és Freddy egyik pólója volt rajta alatta egy sort, de azt szinte teljesen eltakarta a felső. Szeme kék volt és aranyosan nézett velük először az előtte ülő Freddyre majd rám is vetett egy pillantást. Majd közelebb lépett az asztalhoz és leguggolt Freddy széke mellé.

- Miért hívtál? – kérdezte halkan.

- Istenem de gyönyörű vagy... - suttogta halkan majd a lány füléhez hajolt és súgott neki valamit.

A lány mosolyogni kezdett majd mikor újra Freddy szemébe nézett bólogatott kicsit. Felállt majd felém kezdett sétálni.

- Penelope Melboury. – nyújtotta ki kezét felém.

Én megfogtam és egy kézcsókot adtam neki majd én is bemutatkoztam.

- Jacob Black.

- Hé, Jacob azért te is tudd, hogy hol a helyed. – szólalt meg Freddy amire felnevettünk.

A lány zavartan nézett körbe majd Freddy kacsintott egyet. Penelope mosolygott majd kiment a konyhából.

- Tényleg szép lány. Össze illetek. – jegyeztem meg.

- Igen az.

Ekkor hallottuk a csengőt.

- Megjött a gyros. – tette közzé Freddy.

- Érte megyek. A lány velünk eszik? – kérdeztem mikor felálltam.

- Szerintem igen. Szólok neki. – azzal ő is felállt és a nappali felé vette az irányt.

Én kimentem a gyrost átvenni majd vissza sétáltam a konyhába és az asztalra raktam. Vettem elő evőeszközöket majd leültem. Pár pillanat múlva már jöttek is a többiek. Ők is leültek az asztalhoz majd enni kezdtünk.

- Penelope. Milyen az élet itt? Nem zavart, hogy Freddy elrabolt? – kérdeztem a lány felé pillantva.

- Ohm... Igazából én nem voltam túl jóba a családommal. Lily volt az egyetlen, aki emberszámba vett és vele tudtam beszélni bármiről. Talán kicsit örültem is, hogy egy ilyen csávó rabolt el és valahol annak is, hogy Lily az egyetlen, aki a családomból maradt. Az első hónap elteltével hiányzott kicsit Lily de nem vágytam a régi életemre. Itt jól éreztem és érzem magam.

- Na Freddy ilyen elismerő szavakat. – mosolyogtam barátomra.

Freddyre elég volt ránézni is, majd kiugrott a bőréből, hogy ilyet hallhatott. A lány miután ránézett kicsit elpirult és igyekezett folytatni ebédjét. Nem sokkal később mindenki elfogyasztotta a kajáját majd én álltam fel először.

- Köszönöm a vendéglátást. Freddy mára pihenőt kapsz, de holnap reggel várlak az irodámba 7re és megbeszéljük, hogy mi legyen.

- Köszönöm. Ott leszek.

- Rendben akkor további szép napot nektek. – azzal kisétáltam a házból és beültem a kocsimba.

Hiányzik Lily. Ez nem kétség. Annyira szép család lehetnénk. Szeretném elmondani neki, hogy a húga él és jól van. Mit meg nem adnék, hogy újra megölelhessem, vagy csak láthassam. Sóhajtottam egyet majd vissza indultam a maffia bázisra pár dolgot még elintézni.