Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

1. Új kezdet

Jacob szemszöge:

Másnap reggel bementem a maffia központjába és irodámba zárkóztam. Dühös voltam nem tudom mire és kire, de fájt... Nagyon fájt. Tudtam, hogy az élet nem áll meg, még csak szebb se lesz. Még se tudom, hogy tudnék nélküle élni. Már nem tudom, hogy tudnék akár megérinteni is egy másik lányt. Egyszerűen képtelenség volt számomra. Kínzott ahogy bántottam, ahogy ott hagytam, ahogy Medusát letepertem. Minden valaha át élt fájdalmát magaménak éreztem. Annyira sajnálom. Mindezek ellenére pont akkor veszi el az élet tőlem amikor minden a helyére került volna.

Annyira ideges voltam legszívesebben tomboltam volna, de ha most kitombolom magam lehet búcsút kell intenem a maffiának. Ezért csak asztalomhoz ültem és a papírokba roskadtam. Egy kis idő elteltével kopogtak.

- Tessék. – mondtam fel se nézve a papírok közül.

Ekkor benyitott az ajtón Freddy.

- Ne haragudj Jacob, hogy zavarlak de Medusa felkelt.

Erre a mondatra eszembe jutott. Az egyetlen, akit a történtekért hibáztathatok magamon kívül az Medusa. Én megölöm. Ezen az elhatározásomon már semmi se változtathatott. Ekkor beugrott még valami... Sergej... Miért robbantotta fel a gépet? Hisz az magától nem tud felrobbanni... Mi oka volt rá? És miért pont akkor? Meg kell tudnom. Nem érdekel a többi feladat most ez a legfontosabb számomra... Már meg is van a megoldás. De először Medusa...

- Hol van? – néztem fel és tettem le a papírokat.

- A zárkába. Azt mondja beszélni akar veled.

- Addig derítsd ki hol találom meg Sergej Szolovjov-ot.

- Mi a terved? – nézett kérdően rám Freddy.

- Szerinted az a repülő magától robbant fel? Nekem itt nem stimmel valami és amíg a szívembe őrzőm Lily emlékét tuti biztos, hogy ezt ki fogom deríteni. Szóval keresd meg nekem én pedig most megölök valakit. – tettem le a kezemben lévő papírokat.

- Jacob! Sergej az ellenségeink közé tartozik többé-kevésbé, ha csak akaratoskodni megyünk azzal sok választ nem fogsz kicsavarni. Ráadásul őt fenyegetni se nagyon lehet.

- Mire célzol? – igaza volt és ezzel tisztába is voltam.

- Medusa. Vigyük neki vissza örökös rabszolgaságra. Így Medusa is megkapja, amit érdemelt és te is a válaszokat.

- Rendben barátom. Így lesz, de most menj és minél hamarabb keresd elő nekem.

Felálltam az asztaltól aztán elindultam a folyosón a zárkába. A zárka ajtajánál két őr állt, akik félre álltak amint megláttak. Mikor kinyitottam az ajtót Medusa az ágyon ült és felnézett rám. Arca szomorkás kifejezése hamar egy apró mosolyt vett fel. Én közelebb sétáltam és mögöttem bezáródott az ajtó. Leültem az ágyra, ő csak reménykedve nézett rám.

- Te meg mit képzeltél? – néztem rá megvetéssel.

- Hogy talán vissza kaphatom ami az enyém. Csak előtte el kellett vennem valamit vagy is valakit. – erre maga elé kezdett mosolyogni.

Jól sejtettem, de ahogy ő kimondta végképp elborult azagyam és a nyakához kaptam kezemmel.