Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

5. Titkos megbízó

Jacob szemszöge (folytatás):

Én felálltam és megköszöntem majd miután távozott a fogda felé vettem az irányt. Freddyvel is össze futottam, az ajtóban várt. Mielőtt bementem volna megállított.

- Jacob! Ezt nem fogjuk megúszni. Az, hogy most Sergejt ide hoztuk annak ára lesz. – fogta meg felkarom és nézett szemembe aggódó tekintettel.

- Minden rendben lesz, de most válaszokat akarok. Megtörtétek? – kérdeztem az ajtó felé nézve.

- Még nem sikerült, de szerintem neked menni fog. Amúgy eljött velünk apád is... Majdnem megölte, még mindig egy durva figura. – mosolygott orra alatt.

Ezen én is mosolyogtam kicsit majd a kilincsre tettem a kezem.

- Figyeld a beszélgetést és az utasításaimat. – majd benyitottam és bezártam magam mögött az ajtót.

Sergej az asztalnál ült és maga elé bámult. Én szembe ültem vele és rá néztem. Ő felemelte a fejét, ami majdhogy úgy nézett ki, mint akit agyon vertek. Szerintem látta arcomon a meglepődést mert rögtönki kelt magából.

- Ezt művelte velem az apád és mennyi éven át tett nekem keresztbe... Most pedig elraboltok... Ha tudnád ezért milyen háború fog kirobbanni a két család között... - mosolygott kicsit.

- Kérem, nem ez volt a szándékom. – mondtam, de mielőtt folytathattam volna szavamba vágott.

- Még is ez történt. Én se akartam felrobbantani a repülőm, de sajnos nem hagytatok más lehetőséget.

Ekkor az asztalra csaptam és felálltam.

- Nyugalom. – nevetett kicsit. – Mi kavart fel ennyire hisz az az én repülőm.

- Lily meghalt miattad! – néztem le. – Tudni akarom miért robbantottad fel.

Nem válaszolt így felnéztem. A szemei kikerekedtek és egy pillanatra mintha meglepődött volna. Aztán nevetni kezdett.

- Most mi olyan vicces? – kérdeztem dühösen.

- Mert ez volt a kérés én pedig megtettem.

- Kinek a kérése? – néztem rá értetlenül.

- Ugyan minek mondanám el. Bár nem köti semmi a számathisz csak eddig tartott a megegyezés, de mi okom lenne rá annak elmondani, akimajdnem agyonveretett? – dőlt hátra a székben elégedetten.