Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

11. Pasi ügy

Lily szemszöge (folytatás):

- Az egész úgy kezdődött, hogy bezárt a pincébe majd nem sokkal később le jött azt hiszem ellenőrizni. Akkor volt egy kisebb szemben állásunk, illetve mielőtt elrabolt belém lőtt és nem volt túl jól az oldalam. De végül leápolt és az ő szobájába keltem. Talán ott rontottam el hogy amíg az apjával beszélt megpróbáltam elszökni. De elkapott újra a pincébe zárt onnantól tényleg kínzott és éheztetett egy keveset... De aztán... Ahogy telt az idő egyre jobban belé estem és mint kiderült ő amikor követett a házhoz már akkor is oda volt értem és igen... Utána mikor már minden jó volt... Akkor jött Owen... Meg akarta ölni és nem is állt messze tőle aztán mikor megvédtem akkor nekem támadt és én önvédelemből öltem meg... Előtte persze miután bele zúgtam egyedül hagyott és megdöntött valaki mást... Erre én megöltem magam... Aztán megmentett... És hát igen... Elmagyarázott mindent és csak még jobban belé estem. Sok minden történt Lis... És el nem tudom mesélni. Minden nap beszélnünk kellett volna ez olyan pasi ügy volt... És igen én is elvesztettem a szüzességem szóval most már még több mindenről tudunk beszélni. És a repülőn pont az előtt, hogy ki kellett ugranunk a megkért, hogy legyek a barátnője. Úgyhogy most már hivatalosan is barátom van. – mosolyogtam félénken, hogy mit szól hozzá.

- Húha Lily... Te aztán tudsz élni... - vakarta meg fejét Lis. – Rendben. Nem bánom, ha szeret és nem bánt én nem akarok közétek állni, de számomra még bizonyítania kell... Kettőnk között maradjon, de örülök kicsit, hogy megölted Owent már kicsit kattos volt az öreg és képtelen voltam kontrollálni. – ezen kuncogtunk kicsit.

- Örülök, hogy megértesz. – mosolyogtam és majd, hogy könnyezni kezdtem.

- Na de mesélj már a pasidról csak annyit tudok róla, hogy maffia vezér és hogy elrabolt. Mindent tudni akarok. Milyen volt az első? Kedves, aranyos? Mesélj!!!! – vágta rá izgatottan.

- Nagyon szívesen. – mondtam. – Hol is kezdjem. Az elsővel esetleg? Onnan tudnám folytatni mert az volt az első olyan élmény, ami pozitív vele kapcsolatban.

- Rendben, de várjál csináljunk egy dumcsi délutánt ahogy szoktuk... - mondta felpattanva.

- Remek ötlet csinálom a limonádét te meg a popcorn-t. – álltam fel én is.

Szaladtunk is a konyhába készíteni a dolgokat. Közbe kicsit elmagyarázom a régi szokásunkat. Minden pénteken össze ültünk a szobájában és kibeszéltünk minden pillanatot a hétről. Egy nagy adag popcorn és limonádé mellett. Aztán mind ezeket egy filmmel koronáztuk meg és egy pizsi partival. Mivel péntek van ezt megtehetjük csak a délután nem oké, de mindegy most az már nincs is hova haza mennem hisz senki nem vár otthon. Nekem már csak ő és Jacob a családom... Meg a húgom, aki talán él és talán nem... De ki fogom deríteni, ha addig élek is...