Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

15. Maradok

Penelope szemszöge (folytatás):

Én utána léptem, hogy kérdezzek valamit.

- Hé, a nevedet el árul... - megakadt a lábam és megint elesni készültem félbe szakítva ezzel a kérdésem.

Megfogta a kezem és magához rántott így nem estem el, hanem egyenesen az ölelésébe kerültem.

- Hogy hagyjalak így itt, ha össze töröd magad? Nekem épen kellenél. – mért végig ismét és majd, hogy kifolyt a nyála annyira látszott, hogy kíván.

Körül néztem és eszembe jutott, hogy mi van, ha ezt kihasználva esetleg kapnék egy kellemesebb környezetet. Meg valahogy azt is titkolnom kéne, hogy mennyire vágytam már egy ilyen csávóra, illetve egy másik személy általi kielégítésre. Hiába ítéltek el igen is fantáziálok rengeteget arról... Sőt én még írok is róla történeteket. Esetleg vele megvalósíthatom... Penelope! Térj már magadhoz. Legalább egy kicsit legyél kelletős.

- Hát egyszerűbb, ha nem hagysz itt. – mosolyogtam.

- Most mire célzol? – kérdezte.

Ekkor eset le, hogy kicsit kétértelmű volt, amit mondtam. Végül is annyira nem baj... Örülnék neki, ha velem maradna beszélgetni meg hát másra is maradhatna.

- Csak hogy nincs egy jobb szoba? – léptem ki a kezei közül.

Szerintem érezte, hogy a másik értelem is szóba jöhet, de én igyekeztem nem mutatni.

- Mert mi van, ha van? – lépett mögém.

A derekamra fogott majd a nyakamba hajolt, de mielőtt hozzá érhetett volna megfordultam. Ez nem olyan jól sikerült, mint reméltem és ahogy megfordultam az ajkaink majd össze értek. Mielőtt megérinthette volna őket megszólaltam.

- Hát felvihetnél. Meg egy körbevezetést is megköszönnék. – mondtam mosolyogva majd elhátráltam.

Megittam a vizem majd a szendvicsemet kezembe fogtam. Kezdhetünk a konyhával néztem rá. Ő megforgatta a szemeit majd felfele indult a lépcsőn. Ahogy kiértünk a nappaliba érkeztünk majd szembe vele volt egy ajtó.

- Az a konyha miből egy kisebb folyosó vezet a bejáratiajtóhoz, illetve ott van egy gardrób is. – kezdte a felvezetést.

Majd balra kanyarodva felmentünk a lépcsőn. Egy nyitott szobába értünk, ahonnan 5 ajtó vezetett tovább és a szoba szinte csak festményekkel volt körbe rakva.

- Ezeket te festetted? – lepődtem meg.

- Igen a tájképek a kedvencem, de most az emberi festményekkel is próbálkozom és eddig egész jól haladok.

Jó nem érdekel én itt maradok felőlem felfordulhat az egész világ. Egy nagyon jól kinéző pasi elrabolt nem akar bántani és még fest is. Mind ezek mellett ahogy rám néz és kíván külön pont.

- Ez a fürdő. – mutatott közvetlen a lépcső mellett elhelyezkedő ajtóra.