14. Pincébe zárva

595 24 0
                                    

Penelope szemszöge (kezdetek):

Bezárt a pincébe. Tényleg annyira örülök, hogy életben maradtam... A családom meg halott. Kivéve Lily. De vajon Lily tudja, hogy én élek? Egyáltalán megszökni megérné? Amúgy meg ez a barna srác nem is néz ki rosszul. De nem akarom ilyen könnyen feladni a szabadságom. Egy kicsit ellenkezek pláne, ha bántani akar. Kaptam olyan képzést, hogy elbánjak vele vagy is igyekszem. Ha Lilynek megy nekem is fog. Aztán kicsit körbe néztem. Pince, ha? Igazán ötletes. Mint egy filmbe basszus. Elrabol egy helyes pasi és bezár a pincéjébe ja és megöli a családod annyira találó. Mindegy is nekem már elegem volt a családomból, úgyhogy a nővérem se egy nagy nyeremény, hogy él, de ő az, aki a családból a legközelebb áll hozzám szóval. De legalább tele van ez a pince mindennel. Rendezzük már át, kicsit tegyük otthonosabbá mert van egy olyan érzésem, hogy még sokáig itt leszek. Oh van két kisebb ablak a két oldal falon csodás megfulladni nem fogok. Na álljunk neki kinyitni őket. Letettem az innivalót és a szendvicset az asztalra, ami kicsit poros volt de hát annyi baj legyen. Majd átmászva mindenen mikor álltam fel az ablak alatti székre bevertem a lábam, ami elég hangos volt. Az klassz, ha ezt meghallotta bár lehet nem érdekli. Felálltam a székre, de nem értem el. Így fogtam dobozokat és azokat a székre pakoltam és kinyitottam az ablakot. Csak, amikor hátrafele húztam, hogy kinyíljon kicsit szorult és mikor sikerült kirángatnom elvesztettem az egyensúlyom és hátra estem. Egyenesen a... karjába? Basszus tündér mese. Az a jól kinéző barna csávó, aki megmentett és megszabadított a családomtól elkapott és a nyakába kapaszkodtam míg ő a kezébe tartott és nézett rám. Csak nézett csillogó szemekkel majd végig mért. Istenem de dobog a szívem na jó ebből elég. Még is, hogy képzeli, hogy így méreget?!

- Vedd le rólam a kezed! – ugrottam ki a karjaiból.

- Jól van őfelsége bocsánat, hogy elkaptalak. – húzta fel a szemöldökét, ami szintén elvarázsolt.

- Köszönöm. – tettem hozzá halkan majd néztem kicsit oldalra a kezem szorongatva.

- Nincs mit. – mondta a szexi hangján.

Azzal elindult kifelé.


Elmondhatatlanul is elmondom (18+)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora