Elmondhatatlanul is elmondom (18+)

9. Üres ház

Lily szemszöge (visszábbról):

Megettük a kajánkat majd segítettem elpakolni neki. Leültem a kanapéra majd oda sétált mellém. Leült majd rám nézett.

- Akkor elmesélsz mindent? – kérdeztem.

- Igen. Dőlj hátra ez hosszú lesz. – mondta majd bele kezdett. – Arra, hogy elraboltak téged és minden családtagodat megölték csak másnap reggel derült rá fény mikor én szokásosan mentem át hozzád, hogy menjünk iskolába. Miután bementem és üres volt az egész ház felhívtam a maffiát, hogy valami nem oké.

- Üres volt a ház? – lepődtem meg.

- Igen. A maffia, amely elrabolt kitűnően tűntette el a holttesteket. Végül a maffiánk 10 nap alatt találta meg a nyomokat. Ugyan is az elemzés alapján a folyó mellé hurcolták a holtesteket, ami a háztól 200 méterre van majd felgyújtották őket és miután porrá égtek a folyóba dobálták a maradványokat, ami persze messzire vitte mire megtaláltuk az égetés helyét. Itt egy kisebb gubanc volt. Egy hónap múlva sikerült ellenőrizni a maradványokat viszont ezek között nem szerepelt se a te maradványaid sem a húgodé.

Erre elkerekedett a szemem. A húgomé? Lis látta, hogy meglepődtem és folytatta.

- Igen. De lehet, hogy a tiétek tovább jutott a folyóba vagy ilyesmi így sokáig nem sejtettük, hogy te életben vagy. A húgodról semmit nem tudunk még mindig. Őt már nem kerestük tovább. Ugyan is mindezek után a tettesekre álltunk rá. Amiért ilyen későn találtunk meg az azért van mert közbe a maffia vezért is leváltottuk és hát... Én lettem a maffia vezetője. – húzta ki magát büszkén és mosolygot.

- Úristen Lis! Gratulálok! Tudom mennyire szerettél volna a maffia vezetője lenni. Megérdemled! – ugrottam a nyakába és szorítottam magamhoz.

- Köszönöm a sok segítséged és hogy itt vagy nekem. – mosolygott miután kiszabadult a szorításomból.

- Én is örülök, hogy újra itt lehetek melletted. Folytasd kérlek.

Mosolygott majd neki kezdett.