Van, hogy a sorsod kísért C.L.

1.

Utálok úgy utazni, hogy nem én vezetek. Nem érzem teljesen biztonságban magam és nem tudom teljesen elengedni magam. Lehet az bárki, aki vezet, sokkal jobban érzem magam, ha az én irányításom alatt folynak a dolgok. Hiába tudom, hogy van, amiben más sokkal tehetségesebb, nehezen bízom meg bárkiben ilyen téren.

-Bia, ezt kapcsold el, borzalmas! - mondtam a barátnőmnek. Bianca Martinelli, a legjobb barátnőm 11 éves korom óta, azóta kitartunk egymás mellett, habár sok akadályt sodort elénk az élet, ő a legfőbb bizalmasom. Hálás vagyok érte, hogy bár nem rendelkezem nagy és állandó baráti körrel, van egy igazi barátom, akinek rengeteg lehetősége lett volna már hátba szúrni, de nem tette. Annak ellenére, hogy sok barátom nincsen, a környezetemben mindenkivel jó viszonyt ápolok.

-Nyugi már, én is meghallgatom a 200 éves zenéidet, mert szereted. - próbálta morcosan mondani, de éreztem a hangsúlyán, hogy mosolyog.

Most megyünk ,,családot látogatni" Biaval Monacoba. Monacoban születtem 22 éve középső lányként, van egy nővérem és egy 6 éves húgom. Az egyetem miatt elköltöztem, ahová barátnőm is jött velem miután halasztott egy évet, csak másik szakra jár, de sok-sok egymástól fizikailag távol töltött év után ugyanaz az egyetem mellett döntöttünk. Bár nem együtt, de nagyon közel lakunk egymáshoz, így rengeteg időt töltünk egymással végre, és egyáltalán nem érzem magam egyedül.

-Bejössz, Bia? - kérdeztem, mikor megérkeztünk a családom házához.

-Anyáék már várnak, úgyhogy sietek, de karácsonykor úgy is jövök! - kacsintott rám. Tudja, hogy utálom mikor bárki is ezt csinálja.

-Pedig apa tuti nagyon örülne neked-nevettem fel- holnap beszéljünk! -köszöntem el.

-Belépve a házba régi emlékek fogtak el, az egész gyerekkoromat itt éltem le, ebben a nem is túl pici, de nem is nagy két szintes családi házban. Anya a konyhában volt, szokása, hogy mikor hazajön a nővérem vagy én mindig főz valamit mire hazaérünk. Bőröndömet az előtérben hagyva beléptem a konyhába hozzá, majd szó nélkül csak nyomtam egy puszit az arcára. Mintha számított volna rám, egyből karjai közé vont, mintha már évek óta nem látott volna, pedig ,,csak" 2 hónapja voltam itthon utoljára. Anyával mindig szorosabb volt a kapcsolatom, de ezt betudom annak, hogy sokkal jobban hasonlítok rá.

-Minden rendben volt az úton? Bia miért nem jött be? - ha tehetné lányának fogadná Bia-t, nagyon szereti már az eleje óta, ami meglepő, anya nem nagyon szerette a barátnőimet.

-Otthon várták már, ő is régen volt itthon, de legkésőbb karácsonykor úgy is jön. Megyek köszönök a többieknek. Via megjött már?

-A szobájában van, de Mark is jött. -mondta, miközben szemei féltő tekintetet tükröztek.

-Te jó ég. - nyögtem fájdalmasan. Olivia a 25 éves nővérem. Úgy nagyjából 15 éves koromig a legjobb barátnőmként tekintettem rá, de őt is befolyásolták és én is hoztam olyan döntéseket, amik nem tetszettek neki. Azóta egyre kevesebbet beszéltünk, ma már szinte semmit. Mark a vőlegénye, 18 éves kora óta vannak együtt, tavaly az 5.évfordulójukon kérte meg Via kezét. Markkal sosem ápoltam jó viszonyt és nem is volt szimpatikus, már az elején sem, amit szóvá is tettem többször Via-nak, ami nem segített a kapcsolatunkon. Azóta megtanultam inkább csendben maradni.

Meglestem a nappalit, apa hátha ott van és szerencsémre éppen meccset nézett a tv-n miközben Aida, a húgom mellette ülve aludt. Akaratlanul is felneveltem a látványon. Apa mindegyikőnkkel próbálta megszerettetni a teniszt, természetesen sikertelenül. Aidával is valószínűleg egy próbálkozásnak indult a mai, ami ismét kudarcba fulladt.