Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

A karácsonyi buli

A téli szünet előtt jártunk 5 nappal, amikoris hivatalos voltam az egyik végzős házi bulijába. Molnár Kristóf messze az egyik, ha nem a legpopulárisabb fiú az egész suliban. Így minden barátnőm ujjongott, amikor megkapta azt a felemelően érdekes körüzenetet tőle: Pénteken hb, Kristóf.
Tudom, most elkéne olvadjak, és a telefonba kéne sikongatnom, de engem egyszerűen hidegen hagy Kristóf, és a six packje. Csak a látszat miatt jelenek meg a buliján. Fontos az emberek felé mutatott megjelenésem és a kissé köztudott flegmaságom. Apropó a flegmaságom... azt hiszem azt pár nappal ezelőtt elvesztettem. De térjünk is vissza arra a bizonyos napra, December 16.-ra, ahol elkezdődött minden.

-Mi az, hogy nem tudsz jönni? - üvöltöttem a telefonba az egyetlen igaz barátnőmnek, Fanninak, amikor már tetőtöl talpig kiöltözve álltam indulásra készen, a nappalink közepén.
-Nemtudok Em bocs! A bébiszitter lemondta az időpontot, és vigyáznom kell a hugomra, amig anyámék billiárdozni mennek - jött a válasz a telefon másik végéből.
-Hát ez kurvajó! És most legyek egyedül a sok idiótával?!
-Ha bármi gáz lenne fogj egy taxit, és aludj nálam.
-Mindegy, megoldom - tettem le kissé kedvtelenül.

A buliba anyám dobott el olyan fél 10 körül.
-Ne igyál majd sokat - mondta vezetés közben.
-Nem szokásom - néztem ki az ablakon az esőcseppeket figyelve.
-Aha... és amikor Fannival múltkor nevetgélve feküdtetek be a kádba? - kérdezte szúrósan.
-Az más volt... - mosolyodtam el halványan.
-Érezd jól magad, de csak okosan! - állt meg Kristófék háza előtt.
-Okés - sóhajtottam az autóbol kiszállva.
-Miért magassarkúban jöttél? - kiabált még utánam anya.
-Mindenki abban jött, aki számít valamit ebben a suliban!
-Szeretlek! - dudált még egy utolsót, majd elhajtott.
Ezek után felvettem egy kamu mosolyt, majd besétáltam a házba. Mindenki cigizett, ivott, vagy már alapjáraton részeg volt. Egy idő után megpillantottam Jennyt, a félig angol, félig magyar csajt, akivel látszólag nagyon szoros viszonyt ápolok. A valóságban viszont csak jelentéktelen hülyeségekről fecsegünk, mint a magazinok és a mostani divat trendek. Viszont igazán csak Fanni ismer. Ezért is sajnáltam nagyon, hogy nélküle kell átvészelnem ezt a bulit.
-Sziaaa Em! - ugrott a nyakamba kissé nyálasan Jenny.
-Szia - mondtam egy erőltetett mosollyal, majd adtam két puszit az arcára.
-Ezt idd meg - nyomott a kezembe egy poharat.
-Mi ez? - kérdeztem gyanakvóan.
-Vodka narancs, idd csak meg! - tukmálta rám mégjobban.
-Jólvan.... - húztam rá egy nagyot.
-Láttad ma Kristófot? Eszméletlenül helyes! Mindenki kint jacuzzizik, és az a kocka hasa... észtveszejtő - mondta szinte nyáladzó szájjal.
-Aha, biztos remek - jegyeztem meg tetetett lelkesedéssel.
De Jenny fecsegése helyett sokkal inkább érdekelt a pultnál ácsorgó lány. Haja fülig ért, lába tele volt tetoválásokkal, kezében egy műanyag pohár volt, és éppen valami random csajjal beszélgetett nagy vigyorral az arcán. Remek, biztos a barátnője... Mivel egyértelműen meleg volt. Csak rá kellett nézni. És én talán túl sokáig is bámultam rá, mivel a pillantásomat viszonozta, és én azzal a lendülettel elvettem a tekintetemet. Tartanom kell az imidzsemet. És ezt semmi áron sem veszíthettem el. Amúgyis ki ő? És miért nem láttam eddig? És miafasz? Nem mintha eddig titkon nem bámultam volna jó pár lányt, de erről is csak Fanni tud. Meg arról is, hogy meleg vagyok. Meg arról is, hogy az egyik külföldi iskolai kiránduláson lefeküdtem egy spanyol csajjal, de ez most nem lényeg.
Már egy ideje tetetett nevetgéléssel éltem bele magam Jennyék beszélgetésébe és nem mondom, hogy szomjas voltam, amikor odajött hozzánk Kristóf. A lányokon mind meglátszott, hogy nagyon odavannak érte, de én csak ezt egy szánakozó pillantással díjaztam.
-Nagyon jól nézel ki ma Em - mosolygott rám nyálasan.
-Köszi szépeeen - mondtam kissé elhúzva egy 100 vattos mű mosollyal.
-Nincs kedved inni valamit? - fogta meg a derekam.
-Már van, de azért köszi - toltam arréb kissé, még mindig mosolyogva.
-Huuu harapós, na nemár - húzott mégjobban magához a derekamnál.
-Mióta használsz ki részeg lányokat tesó? - állt meg mögöttünk az a rövid hajú csaj gúnyos mosollyal a száján.
-Hugi! Tipli - hesegette el Kristóf.
-Ő a hugod? - kérdeztem csodálkozva.
-Ja, de ez most miért lényeg? - lett kissé ideges Kristóf.
-Majd én intézem - kacsintott a huga, és elhúzott engem onnan.
-Mitcsinálsz? - kérdeztem döbbenten miközben a tömegen húzott át.
-Nagyon feltűnő vagy!
-Mégis miben lennék az?! - mondtam sértődötten.
-Abban, hogy más kapura játszol.
-Najo, ezt mégis honnan veszed? - nevettem el magam zavarodottan.
Mindenképpen leplezni akartam ezt, amig nem tudtam mik a szándékai.
-Meleg vagyok! Meleg radarral!
-Biztos elromlott az a radar... izéd!
-Nem. És meglepő, hogy egy feszülő ruhás pláza picsa meleg. De hát nem mondom, hogy baj nekem - vigyorodott el nagyképűen. Olyan mint a bátyja....
-Te most le picsáztál?
-Miért nem az vagy? - vezetett be egy szobába, és becsukta maga mögött az ajtót.
-Kurvára nem - háborodtam fel.
-Akkor miért hagytad, hogy a bátyám fogdosson téged?
-Mert... te nem tudod ki vagyok.
-Akkor mesélj.. hallgatom.
-Em, a suli legjobb fej csaja. Háromszoros iskola első, és az aktivisták klub alelnöke - nyújottam a kezem nagyképűen.
-Zoé, aki nevetségesen szánalmasnak találja a kitalált imidzsedet - fogadta el a kéznyújtásomat nevetve.
-Nem kitalált...
-Tényleg? Akkor milyen érzés amikor valaki farka jár benned?
-Hát..... jó?!
És kész. Ennyi volt. Zoé hatalmas nevetésben tört ki, és már a könnye is kicsordult szinte. Kellett neki pár perc, mire összeszedte magát, és addig én türelmetlenül várakoztam az ajtaja előtt állva.
-Jó? Ugye most csak szórakozol?! Te életedben nem kúrtál még pasival - nevetett tovább.
-Miért? Te talán igen? Te is csak ugyanolyan szerencsétlen vagy. Neked még egy csaj sem jött össze. Nekem legalább anno igen. Többször is... Na erről ennyit - csaptam be magam után az ajtót, és kiviharoztam.
Lementem az emeletről, készen arra, hogy megfogjam a táskám és elhúzzak onnan, de akkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Kristóf kidőlve feküdt a földön, és mindenki idegeskedve állta körbe. Páran videózták, páran viszont pánikoltak, hogy most mi legyen. Odatipegtem abban a hülye magassarkúban mindenkit félrelökve, és felé hajoltam.
-Valaki hívja a mentőket! - kiabáltam remegő hangom miközben próbáltam Kristófot felrázni, hátha felkel. De ehelyett a legtöbben elkezdtek elhúzni, fogták a táskájukat, és kiviharoztak. Nemtudom talán sokan nem voltak 18 évesek, vagy füveztek és nem akartak bajba kerülni ha kijönnek a mentők. Vagy hogy találjanak náluk akármi gyanúsat. De ott, abban a helyzetben ez nem is nagyon érdekelt. Valahogy remegő kézzel betárcsáztam a mentők számát, és próbáltam pontos leírást adni a helyzetről. Eközben pedig Zoét láttam leviharozni a lépcsőn. Idegesnek tűnt, és egy szál cigi volt a szájában.
-Hova tűnt a legtöbb ember? - kérdezte hangosan körbenézve.
-Azt hiszem a tesód elájult - pusmogták körülötte.
-Hogy mivan? - szólalt meg mérgesen és utat tört magának.
-Kristóf! Hahó Kristóf! Ébredj fel bazdmeg! - kezdte ő is rázni a vállát könnyes szemekkel.
-Hívtam már a mentőket, nyugi! - néztem bele abba a gyönyörű zöld szempárba.
-Mi az, hogy nyugi?! Itt fekszik a tesóm kiütve! Hozz már vizet bazdmeg! - kiabált rám már sírva.
Egy szó nélkül feláltam, és elkezdtem keresni a konyhát. Tudtam, hogy ez most egy komoly helyzet, és nem akadhatok ki azon, hogy Zoé kiabálni kezdett velem. A hűtőben viszont minden volt, csak víz nem. Így megfogtam egy bögrét ami először szembe jött velem, és megnyitottam a csapot. Mire már visszaértem a nappaliba, a mentők pont akkor érkeztek meg. Egy csomó kérdést tettek fel, és pulzust mértek meg nemtudom. Én csak idegeskedve járkáltam fel alá. Talán azért viseltem ennyire a szivemen Kristóf helyzetét, mert volt bennem annyi emberiség, hogy hívjam a mentőket és aggódjak. Zoén kívűl mindenki csak ott hagyta volna a padlón eszméletlenül, és elhúzott volna. Pár perc felmérés után a mentők hordágyra tették, és bevitték Kristófot a kórházba.
-Mindenki húzzon el! Most! - ordította Zoé a maradék pár embernek, és egyre nagyobb zokogásban tört ki.
-Hé nyugi! Minden rendben lesz! - simítottam meg a hátát.
-Faszom! Anyámék Egerben nyaralnak! Most mitcsináljak? - törölte meg a szemét.
-Előszöris nyugodj meg! Van jogsid?
-Nincs - nézett rám aggodalmasan.
-Nekem sincs, fasza. Akkor nem tudunk utána menni. De reggel felhívod az orvost, hogy beszéljen az állapotáról. Most pedig, higgadtság. Minden rendben lesz vele. Csak egy kicsit rosszul lett. Sokat ivott. Megmondták a mentősök is. - kezdtem el felvenni a táskám, mert úgy éreztem, hogy ezután nem tehetek többet.
-Most elmész? - törölte meg a szemét.
-Hát... igen. Nemtudunk többet tenni.
-De... ne hagyj itt egyedül, már ittam, és ki vagyok. És ha anyámék megtudják, kinyírnak. És... hatalmas ez a ház egymagamnak - mondta szomorúan.
-Rendben... akkor itt maradok - adtam be elég könnyen a derekam, mivel nem akartam Zoét egyedül hagyni. És ha itt alszom, abban még nincs semmi....
-Válassz egy pizsamát, elmegyek az erkélyre kiszellőztetni a fejem, ez most sok volt - indult ki a konyhán keresztül az erkélyre, és már ott is hagyott a gondolataimmal.
Ahogy körbenéztem mindenhol szemét volt. Üres sörös dobozok, félig elszívott cigi csikkek, és óvszeres papírok. És ez még csak a nappali...
Nem akartam sokáig tűnödni a helyzeten, szóval felmentem az emeletre a már jól ismert Zoé szobájába, és kivettem némi pizsamát magamnak a szekrényéből.
Szürreális élmény volt náluk lenni, és egy bugyiban állni a tükre előtt, miközben az ő pizsamáját ráncigálom magamra. De még szürreálisabb a lépcsőn lemenni, és a családi fotóikat nézegetni. Túltéve magam a helyzeten, csak annyit tudnék hozzászólni.

Mi a faszom volt ez a karácsonyi buli?...

!spoiler!
Nem direkt írtam hirtelen romantikus szálakat Zoé irányából Emnek ilyen gyorsan, lesz jelentősége a következő részekben, hogy miért csinálta!