Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

XLVIII.

Másnap arra keltem, hogy délután 2 van, és eléggé elaludtunk Emmel. Vagyis csak én, mivel mire felkeltem ő már nem volt mellettem.
A szememet dörzsölve keltem ki az ágyból, és beálltam a tükör elé. Előkerestem a trans tapem, és elkezdtem leragasztani a melleimet. Bár kicsik, de akkoris utálom őket. Rosszul vagyok, ha látom őket.
Amikor sikeresen leragasztottam mindkettőt, akkor egy boxerben lementem a földszintre.
-Jó reggelt - mentem le ásítva.
-Neked is! - láttam meg anyámat, ahogy a konyhában kávézik Emmel.
-Ohh faszom... - pusmogtam az orrom alatt, mivel anyám akkor még nem tudta, hogy transznemű vagyok.
-Zoé.. ez mi a melleid helyén? - kérdezte meglepetten.
-Te hogyhogy itthon vagy? Nem holnap kellett volna jönnöd?
-De, de egy nappal hamarabb hazajöttem Krisi miatt. Eltörte a sípcsontját. De mi ez rajtad? Eltűntek a melleid! Ez ilyen mell eltüntető? Teljesen lapos a mellkasod! Em?! - nézett anyám a barátnőmre.
-Felmegyek, felveszek valamit, hogy ne egy boxerben álljak előtted, és megbeszéljük.. - fordultam vissza eléggé feszülten, hogy keressek a szobámban valami ruhát magamra..

-Szerintem ehhez a beszélgetéshez most leülök - mondtam sóhajtva, miután lementem újra a földszintre.
-Tessék, neked csináltam - tett le elém Em is egy kávét, amin egy öntapadós cetli volt "Szeretlek :)♡" felirattal.
-Én is szeretlek - csókoltam meg egy halvány mosollyal, mivel elég jól esett, hogy gondolt rám. Legalább ez feldobta akkor a kedvemet.
-Szóval? Mi ez rajtad Zoé? - vizslatott anyám.
-Trans tape - ittam bele a kávémba.
-Az micsoda?
-Leszorítja a melleimet, nem akarom, hogy ott legyenek - nyugtáztam.
-De miért nem? Mert non-binary vagy? - kérdezgetett anyám, akivel ezt a tényt már közöltem régebben, de azt, hogy transznemű férfi vagyok, azt még nem.
-Nem. Transznemű vagyok - néztem rá. Őszintén eléggé szar volt a felkelésem után 15 perccel már ezt a beszélgetést lefolytatni anyámmal, de nem tudtam mitcsinálni. Fogalmam sem volt, hogy itthon van. A barátnőm előtt meg nyílván lejövök egy tapeban. Ő már tudja, hogy nem érzem magam nőnek.
-Mármint? - nézett értetlenül.
-Férfi vagyok, nem érzem magam nőnek. Nem akarom, hogy melleim legyenek, nem akarok nőies vonásokat.
-Huhh ez most kicsit sok információ Zoé.. Kezdjük az elejétől!
-Nem Zoé, azt már elhagytam. Ákos!
-Ákos? Ez az új neved?
-Igen! - mondtam határozottan.
-És innentől hívjalak így?
-Légyszives igen - sóhajtottam.
-Rendben.. és.. ez a trans tape arra való, hogy eltűnjenek a melleid? - kérdezgetett tovább.
-Hát fizikailag nem tűnnek el, de eléggé leszorítja őket igen. De majd a top surgerym után szerencsére nem kell tape.
-Top surgery? Az ilyen mellműtét?
-Igen, eltávolítják őket.
-És te olyat akarsz? - pislogott.
-Igen, és a méhemet is kivetetem.
-Kicsit álljunk meg... a méhedet?
-Mivel férfi vagyok, így igen. Nem fogok gyereket kihordani, soha.
-Huhh ez most hirtelen nagyon sok információ volt.. és ezek hatalmas döntések. Biztos vagy bennük?
-Teljesen mostmár.
-És ez hogy vagy hogyan vagy mikor fogalmazódott meg benned?
-Már régóta agyalok rajta, de nemrég jutottam el erre a döntésre olyan szinten, hogy közöljem veletek is. Kristóf már tudja.
-Rendben... szóval akkor.. innentől két fiam van?
-Igen.. most nagyon elítélsz? - kérdeztem halkan.
-Nem... dehogy. Hiszen szeretlek. Mindig a gyerekem maradsz. Ha férfi vagy, ha nő. Engem ez nem érdekel, csak az érdekel, hogy te jól légy - ölelt át.
-Köszönöm, ez sokat jelent.. tényleg - öleltem vissza.
-Na és te hogy fogadtad ezt a hírt? - nézett Emre.
-Jól, teljesen - mondta mosolyogva.
-Nem okozott ez zűrt a kapcsolatotokban?
-Anya! Kezd túl sok lenni a kérdés! Nem, nem okozott. A másik amit szerettem volna mondani, hogy felvettem a kapcsolatot az egyik barátom pszichiáterével. Ő tud majd kiírni hormonra. Szóval az nagyon fontos lenne, hogy majd egy konzultációra elmenjek pár héten belűl. Szóval.. inkább most elmondom, hogy majd ne érjen meglepetésként.
-Hormonok?
-Tesztoszteron. Muszáj lesz szednem, hogy elnyomjam magamban az ösztrogént.
-Gondolom ne kérdezzek bele, hogy milyen változások lesznek azután a testeddel.. ugye?
-Ne.. - támasztottam meg a fejem a könyökömmel.
-Csinálok reggelit, mit ennél? - törte meg a kínos csendet Em.
-Bármit, amiben van egy kis hús, köszönöm baba - pusziltam meg.
-Akkor összedobok egy baconos rántottát bébi spenóttal.
-Ez jól hangzik, én is kérhetek egy kicsit? - kérdezte mosolyogva anyám.
-Persze! - mondta Em jókedvűen, majd elkezdte kivenni a serpenyőt a szekrényből.
-Amúgy találtam a gázon wokban egy pestos csirkés szószt, azt te csináltad Em? Megkóstoltam és isteni! Csak sajnos a tészta szétázott, ott felejtettétek a vízben! - mondta anyám.
-Ohh basszus... igen.. ott felejtettük, volt egy két zavaró tényező khmm - nézett rám Em.
-Bocsi... - nevettem el magam.
-Milyen zavaró tényező? - pislogott.
-Semmilyen, amiről tudnod kell, kimegyek cigizni - húztam le a kávémat, és kiindultam a bejárati ajtón.