LII.

965 34 4
                                    

-Itt van Em! Kimegyek elé a taxihoz - álltam fel az asztaltól, és kimentem a pénztárcámmal.
-Szia baba! Miért hajt el a taxis? - mentem oda.
-Szia! Már kifizettem - ölelt át.
-De nem kellett volna - öleltem vissza.
-De ki akartam - csókolt meg.
Mélyen visszacsókoltam, és lassan elkezdtem mozgatni a nyelvem a barátnőm szájában, miközben rácsúsztattam a kezem a seggére.
-Eléggé stresszes volt ez a nap.. 3 órát egyhuzamban tanultam a holnapi dogára... - suttogta.
-Ezen tudok segíteni - markoltam rá a seggére, majd újbol megcsókoltam.
Egy pár percig csókolóztunk a bejárat előtt, amikor Em húzodott el.
-Nem gáz, hogy átjöttem, amikor Tomi is itt van?
-Dehogy, egy pár napot most nálam fog lakni. De ez ne zavarjon minket semmiben. Ugyanúgy gyere te is. Csak annyi, hogy előtte nagyon ne másszunk egymásra, mostanában szarul van és depis. És nincs senkije... nem akarom, hogy miattunk rosszabbul érezze magát.
-Okés persze. Majd ha kettesben leszünk fent - simította meg az arcom.
-Baba én nemtudom hogy segítsek neki... vágja magát - suttogtam.
-Mi?
-Igen... szétvágta a kezét..
-Basszameg... ez nagyon durva. Most akkor.. mitcsináljunk?
-Majd valahogy megoldom, te emiatt ne idegeskedj. Csak próbálj meg pozitívnak tűnni előtte! Mosolyogj meg ilyesmik! Attól neki is jobb kedve lesz!
-Okés persze!
-Köszönöm - öleltem át újból.
-Ne köszönd, én kedvelem Tomit. Jobbat érdemel, mint ez az állapot..
-Tudom - nyitottam ki neki a bejárati ajtót, és előre engedtem.
-Sziasztok! - köszönt mosolygósan Em.
-Szia! - állt fel anyám, hogy üdvözölje jó kedvűen.
-Cső! - intett Tomi.
-Hogy vagy drágám? - ölelte át anya.
-Jól, csak kicsit stresszes vagyok, nagyon sokat készültem ma egy dogára. Remelém ötös lesz!
-Biztosan! Én tudom! Gyere, egyél velünk!
-Köszönöm! Én is remélem. - ült le mellém.
-Na és mesélj csak, anyukádék hogy fogadtak az összeköltözést? - érdeklődött anyám.
-Meglepően jól. Persze fura nekik, hogy ilyen fiatalon elköltözöm, de örülnek a boldogságunknak!
-Ugyanezt érzem én is! - mosolygott anya.
-Hoztál fürdőruhát baba? - néztem rá
-Ahaaa ott a táskámban. De lehet nem megyek be a vízbe.
-Miért? - kérdezte Tomi.
-Megjött.
-Ohh, az szívás. Szerencsére nem érzem át! - nevetett fel.

Végül Em nagy nehezen beadta a derekát, és belement, hogy bejön velünk egy tamponnal a medencébe.
-Szerinted Tomi furán fog nézni, hogy ebben fürdök? - kérdeztem a tükör előtt állva már a szobám közepén, miközben ráraktam az új trans tapet a melleimre.
-Dehogy. Teljesen lapos a mellkasod. Nagyon helyes vagy.. de ez vízálló baba?
-Aha, ez nem jön le. Csak ez lesz rajtam, meg a fürdőgatyám. Nekem így sokkal komfortosabb, mint sport toppban.
-Az a lényeg, hogy te jól érezd magad - ölelt át hátulról a barátnőm, és belepuszilt a nyakamba.
-Csodás vagy.. és.. ha megvan neked mindig megduzzadnak a melleid, nagyon vonzóak.. - szugeráltam a bikinijén keresztül őket, elég jó dekoltázsa volt..
-Na jöttök? - kopogott be Tomi a szobába.
-Aha, gyere nyugodtan - kiabáltam ki.
-Wow mi ez rajtad? Teljesen eltűntek a melleid! - nézett rám.
-Trans tape, és tudom! Ez a cél! Leszorítja őket.
-Menő! Na gyertek már! - csukta be maga után az ajtót.
-Gyönyörű vagy! - húztam végig Em derekán a kezemet.
-Nem... felvagyok puffadva - mondta szomorúan.
-Miről beszélsz? Teljesen lapos a hasad! - borzoltam össze a szemöldököm.
-Amiért megjött felpuffadtam, én látom magamon! - simította meg a hasát.
-Gyönyörű vagy, és az alakod is győnyörű, egy percig se érezd magad rosszul - simítottam végig a kezem a fenekén, és belepusziltam a nyakába.
-Édes vagy - adott egy puszit.

Kimentünk a kertbe, és Tomival felnyitottuk a medence tetejét, amig Em egy köntösben várt ránk.
-Nem fázol? - néztem hátra rá.
-De, egy kicsit.
-Be van fűtve a medence, és amint bementünk visszazárom a tetejét. De ha nem érzed jól magad, akkor kimegyek majd veled!
Tudtam, hogy ilyenkor Em sokkal érzékenyebb, ha megvan neki. Az is fáj neki, ha egy kicsit hevesebben érek hozzá, szóval ilyenkor nagyon vissza kell fognom magam, és csak gyengéden próbálok bánni vele. Törékeny, és vékony. Alapból is sokkal jobban fáj neki az a szorítás, ami másoknak kevésbé.
-Légyszi ne fröcsköljetek majd! - vette le a köntösét.
-Nemááár! - háborgott Tomi.
-Ne legyél fasz - néztem rá.
-Úszóverseny? - nézett rám a legjobb haverom.
-Milyen mély a víz? - kérdezte Em.
-Hát... nekem is mély, olyan 2,5m kb a vége. Az elején még leér a lábad! Tudsz úszni?
-Annyira nem...  ment be lassan Em.
-Kajak? - nevetett fel Tomi.
-Megtanítalak! - mosolyodtam el.
-Nem, nem kell - legyintett Em zavartan.
-Rég voltam már a medencétekben! - úszott be Tomi a mély részre.
-Tessék! - dobtam neki nevetve az egyik labdánkat.
-Anyád! - dobta vissza egy széles vigyorral.
-Gyere a hátamra - vettem fel Emet és bevittem egy kicsit a mélyebb részre, ahol nekem már nyakig ért.
-Neee ne csináld! Nagyon félek!
-Nyugi, bízz bennem - néztem a szemébe.
-Okés... csak félek..
-Feküdj a kezemre, kapaszkodj bele a nyakamba! - nyújtottam ki a karjaimat.
-De nem merek...
-Nem lesz semmi Em. Itt vagyok mögöttetek!  - hallottam Tomi hangját.
Em nagyon lassan ráhasalt a kezemre, de közben úgy szorította a nyakamat, mintha az életén múlna.
-Baba... megfojtasz! - nevettem fel.
-Bocsi... - mondta vörös arccal.
-Lassan kezd el hajtani magad a kezeddel! Foglak!

Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETTDonde viven las historias. Descúbrelo ahora