Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

LVII.

Végül előző nap mind a ketten megnéztük a lakást, és mivel Emnek is tetszett, aláírtam a szerződéseket. Gyönyörű panorámás üveg erkélyünk van, egy hálószobával + egy nappalival. És apám ragaszkodott a masszázs kádashoz, szóval mostmár olyanunk is van, meg egy sima zuhanyzónk is. Két hét és beköltözhetünk.
Viszont ma már másnap van, és miután Em megadta Jánosnak a telefonszámát, ezernyi üzenetet küldött, hogy ma délután menjünk el hozzájuk.
-Neked van kedved menni? - nézett rám.
-Annyira nincs, de tudom, hogy neked ez fontos, így nyilván elmegyek veled - néztem a szemébe.
-Köszönöm! Csak pár órára aztán lépünk is okés?
-Okés - adtam neki egy puszit.

Suli után végül elindultunk busszal Em apjához, és én egyből felismertem a panel házat.
-Itt lakik Tomi is!
-Hogy mi? - pislogott rám.
-Ebben a panelban lakik Tomi! A hatodikon!
-Ne bassz, hogy egy helyen lakik apámmal, és sose láttad még őt?
-Sosem láttam még apádat, pedig kiskorom óta feljárok hozzájuk - ütöttem be a kapu kódot, mert már fejből tudtam.
-Tomiéknak milyen a lakásuk? - nézett rám ijedten.
-Átlagos panel, minden áthallatszik, kis konyha, fürdő, két hálószoba ennyi - vontam vállat.
-Mostmár kicsit izgulok... mivan ha nem fog bírni a hugom? - kérdezte már a liftben.
-Hidd el, bírni fog, te vagy a legértékesebb ember, akit ismerek - adtam neki egy csókot.
-Köszönöm! - ölelt át.
Becsengettünk az ajtón, és egy 40 körüli kicsit testesebb vörös hajú nő nyitott ajtót.
-Sziasztok! Úristen de gyönyörű vagy! Biztosan te vagy Emília! - kezdte el ölelgetni a barátnőmet.
-Ákos! Jónapot! - nyújtottam a kezem.
-Edit! Gyertek beljebb! - fogadta el mosolygósan.
A lakásba beérve ugyanazt a vibeot éreztem, mint amit Tomiéknál, átlagos panel. A konyhába leülve pedig megpillantottam egy kb 160 magas barna hajú kislányt, aki nagyon durván hasonlított Emre.
-Ő itt Izi! Izi, ő a nővéred Emília! És a barátja Ákos! - mutatta be őket egymásnak.
-Szia! - intett mosolygósan Em. Nyilván nagyon kellemetlen volt az egész szituáció, 13 év után megtudja, hogy van egy nővére, aki random beállít ide.
-Sziasztok! - mondta félénken, miközben a pulcsijának az ujját birizgálta.
-Szia kislányom! Látom Edittel már találkoztatok! - jött oda nagy mosollyal János.
-Igen! - ültünk le.
-Izi még kicsit félénk! De majd megnyílik! - jópofizott Em apja.
-Na és... hányadikos vagy? - kérdezte Em a hugától.
-Hatodikos! - mondta halkan.
-Az király... - ezután pedig egy kínos csend következett, szóval próbaltam megtörni.
-Képzeljétek! Itt lakik a legjobb barátom is! - mondtam egy halvány mosollyal.
-Wow komolyan, kicsoda? - kezdett el beszélgetni velem Edit.
-Tomi a neve, sokszor jártam ide hozzá régebben. Nemrég itt is aludtam nála pár napot!
-Hányadikon lakik?
-Hatodikon! Az anyukájával!
-Sajnos nem ismerem őket, az 4 emelettel feljebb van! És elég sokan laknak itt - nevetgélt zavartan.
-Hát igen... - állt be egy újabb kínos csend.
-Na és.. milyen volt a lakás? - kérdezte János.
-Nagyon jó, vannak képek, megnézed? - vette elő a telefonját Em.
-Persze! - mondta nagy mosollyal.
Em elkezdte mutogatni a képeket, és láttam Jánoson, hogy nagyon meglepődött.
-Ez gyönyörű! Gondolom egy nemrégiben épült apartmanba költöztök, ugye?
-Igen!
-Ne haragudj, hogy megkérdezem, de neked mit dolgoznak a szüleid Ákos? - pillantgatott rám.
-Hosszú lenne elmagyarázni, de mérnökök, és cégvezetők - mondtam el röviden.
-Azta! Ez nem semmi! Örülök, hogy ilyen szép helyen fogtok élni! Bár a mostani ház is gyönyörű!
-Köszönjük - mondtam egyhangúan.

Egy idő után viszont Em egész jól elbeszélgetett a családjával, és láttam rajta, hogy kezd feloldódni, úgyhogy én is kicsit komfortosabban kezdtem érezni magam.
-Valaki kérlek lekiséri Izit a boltba? Kéne hozni egy két dolgot! - jött vissza Edit a konyhába.
-Lemegyek vele szívesen - vontam vállat.
-Akkor addig én itt maradok beszélgetni, ha nembaj baba - nézett rám Em.
-Nem, dehogy... akkor mindjárt jövünk, van itt egy kávézó a ház mellett, te kérsz valamit? Én hulla vagyok, szóval veszek magamnak egyet.
-Nem, köszönöm! - adott az arcomra egy puszit.
-Hát akkor.. mindjárt itt leszünk! - álltam fel Izivel.
-Zavarna, ha gyorsan bekopognék a barátomhoz? - néztem a kislányra a lépcsőházban.
-Nem - mondta vállat vonva.
-Tudom, hogy ez az egész még nagyon új neked, de hidd el nekünk is! - mentem be vele a liftbe.
-Annyira menő és gyönyörű a nővérem! Remélem én is így fogok kinézni felnőttként, mint ő! - mondta halkan.
-Hát nagyon hasonlítotok! - nevettem el magam, és kilöktem a lift ajtaját.
Bekopogtam Tomiék ajtaján, és szerencsémre pont ő nyitott ajtót, és nem az alkoholista anyja.
-Hát te? - pacsizott le velem.
-Hosszú story, majd elmondom. Ő itt Em huga! Itt laknak ők is ebben a panelban. Lejössz velünk kávézni? - vázoltam le extra gyorsan a szitut.
-Mi a fasz! Nagyon hasonlítanak! - nevetett fel.
Láttam Izin, hogy nagyon zavarban van Tomi előtt, szerintém még sose beszélt nála 6 évvel idősebb fiúval.
-Öltözz és gyere, majd mindent elmagyarázok - sóhajtottam.
Tomi felvette a baseball sapkáját meg a cipőjét, és becsukta maga után az ajtót.
-Tomi vagyok! - mutatkozott be.
-Izi! Menő a... szemüveged! - pirult el teljesen.
-Kösz! - gyújtott rá a ház előtt Tomi egy cigire.
-Fasz! Tedd el! - vettem ki a szájából.
-Most mér'? - kezdett el háborogni.
-Ne cigizz előtte, az anyjáék megölnek engem - meresztettem ki rá a szemem.
-Te mit kérsz? - mentem be a kávézóba, ami a sarkon van.
-Ugyanazt, mint ti! Még sosem ittam kávét...
-Okés de akkor neked koffeinmentesbe, Tomi? - néztem rá.
-Iced lattet, dupla espresso shottal, geci fáradt vagyok - dörzsölte meg a szemét.
-Meghívlak - álltam oda a pult elé.