Az iskola hercegnője [18+] BEFEJEZETT

LXIII.

Még hátra volt 4 óra a munka időnkből, de végre eljött az ebédszünetünk.
-Huhh egyszer bele fogok őrülni ebbe a sok fénymásolásba - dörzsölte a halántékát Tomi.
-Ja.. de jobb mint a többi diákmeló! Na menjünk enni, éhen halok! - álltam fel.
Éppen sétáltunk ki az épületből, amikor anyám jött szembe velünk az utcán.
-Sziasztok! Na milyen eddig? - kérdezte mosolygósan.
-Eddig jó, de figyelj.. itt senki nem tudja, hogy ti vagytok a szüleim, és ne is mondd el nekik légyszi!
-Miért? - kérdezte meglepetten.
-Nem akarom, hogy másképp kezeljenek emiatt!
-De miért kezelnének másképp? - értetlenkedett.
-Csak ne kérlek! - lettem már idegesebb.
-Okés.. de várj... mit keres itt a kocsid? Kisfiam! Ugye nem vezetted?! - kérdezte idegesen.
-Hááát... 2 nap és mehetek a jogsimért! Tehát tudok vezetni! - vakargattam a tarkóm.
-Azt tudom, hogy tudsz, de ha megállít egy rendőr és okmányt kér mitcsinálsz? A büdös életbe nem lehet többet majd jogsid! Te tényleg jogosítvány nélkül vezeted? Neked elment az eszed? - ment fel benne a pumpa.
-Jó basszus most ott áll a kocsi... had vezessem már ha egyszer az enyém, és az én nevemen is van!
-Vezetheted, 2 nap múlva ha meglett a jogsid! De még ne! Nem hiszlek el! - ment be idegesen.
-Szerintem menő! - röhögött fel Tomi.
Jó nyilván necces a szitu.. mert bármikor megállíthatnak és jogsit kérhetnek, de már csak 2 nap, addig meg max a suliig vezetek el meg vissza.
Éppen Tomival kajáltunk egy random levesezőben, amikor Em írt nekem. Azt hittem megakad a marhahús a torkomon...
E: Hiányzol... siess haza.
És egy kép volt róla, ahogy az ágyon fekszik egy melltartóban.
-Jól vagy? - nézett rám furán Tomi.
-Aha khmm csak félrenyeltem.. - köszüröltem meg a torkom, és visszaírtam a barátnőmnek.
Á: Ne csináld ezt velem mert nagyon felizgatsz basszameg..
E: Akkor siess haza. Szeretlek!
Á: Én is téged!
Szóval így állunk.. a barátnőm kíván engem én meg nem vagyok otthon, ez a lehető legszarabb helyzet!

Megkajáltunk, és visszamentünk az irodába, majd folytattuk az unalmas munkánkat, amit ránk sóztak.
Vagy jó 2 órája excelezhettem már, amikor a csaj, aki lefaszozta anyámékat, odament Tomihoz.
-Figyelj! Ez így nem jó! Majd én segítek, mert mindjárt beér a másik főnök is!- ült le mellé.
Egy 10 perc után viszont Tomi annyira értetlen volt, hogy a csaj kissé kiabálni kezdett.
-Ezt nem hiszem el! Nem! Ezt nem ide kell tenni a fájloknál! Most csak plusz munkát csinálsz! - mondta idegesen, amikor apám jött fel a lifttel, és nyilván egyből odajött hozzánk.
-Sziasztok! Mi a probléma? Miért emeled fel a hangod Eszter? - lépett oda Tomihoz.
-Uram! Nem szeretnék tiszteletlen lenni, de Tominak nincsenek meg az alapismeretei ehhez a gyakornoki pozició betöltéséhez!
-Ő a fiam legjobb barátja! Majd én megmondom ki dolgozhat az én cégemnél, és ki nem! -Kisfiam! Látom neked jól megy! Jobb vagy mint a féléves gyakornokok! - veregette meg a hátam, amikor megláttam, hogy Eszter kővé dermedt. Akkor realizálta, hogy én vagyok a főnök fia, és hogy miket mondott neki rólam.
-Elnézést én...
-Nincs elnézve! - hesegette el apám őt.
-Most kirugatsz azok után, amit mondtam? - kérdezte félve tőlem.
-Miért rugatnálak ki? - néztem rá furán.
-Nemtudom mert... sajnálom.. nem tudtam, hogy István gyereke vagy! Úgy sajnálom! - kezdett el nyáladzani.
-Semmi jogom nincs kirugatni téged, nem én vagyok a főnököd, nem érdekel őszintén! - vontam vállat, amikor észrevettem, hogy körülöttünk mindenki dermedve bámul engem, vagy pusmog valamit.
-Tisztelt kollégák! Ő a fiam! Ákos! Ő pedig a legjobb barátja, Tamás! Tisztelettel bánjatok velük! És miért nem kaptak kávét? Hol van a titkárnőm? - kérdezte apám idegesen, amikor egy random nő odatipegett hozzá.
-Légyszives hozz a fiamnak egy..
-Nem kérek semmit köszönöm! - mondtam egy zavart mosollyal a csajnak.
-És önnek uram? - fordult Tomi felé.
-Egy red bullt! - adta le a rendelést.
-Hozom is! - tipegett tovább.
Rendesen égett a képem apám miatt.. Na pont ezt a felhajtást nem akartam.. csak beolvadni.. meg, hogy kezeljenek úgy, mint mindenkit!
-Elnézést mégegyszer! - ült vissza a gépéhez Eszter, és láttam rajta, hogy a sírás kerülgeti.
-Nem ugrunk el egy kávéra? - kérdezte apám tőlünk.
-Beszélhetnénk? - néztem rá idegesen.
-Hogyne! - állt fel velem, és kimentünk.
-Figyelj! Ez kurva gáz volt nekem! Miért kellett kihangsúlyozni, hogy a fiad vagyok?
-Szégyellsz engem? - lepődött meg.
-Nem! Csak nem akartam, hogy emiatt kivételezzenek velünk!
-De Eszter nem bánhat így veletek! 1 éve sem dolgozik még nekem! Ki fogom rugni ha mégegyszer ezt a hangnemet meghallom! Seperc alatt találok a helyére embert! Kaparják az ajtót állásért az ugyanolyan diplomával rendelkező fiatalok, mint ő!
-Én ezt megértem! De akkorsem csinálhatsz ekkora felhajtást! Most emiatt én leszek a fasz mindenki szemében!
-Dehogy leszel! Na ugorjunk el hármasban kávézni vagy sütizni!
-Nem ugrok el! Már megvolt a szünetem!
-Akkor van szüneted amikor akarod! 10 év múlva tiéd lesz a cég! - mondta nevetve.
-Apa! Akkor van szünetem, amikor Gábor a koordinátorom kiadja! - dörzsöltem a halántékom.
-Jólvan te kis szabálybetartó! Büszke vagyok rád! De ha szeretnél bármikor kimehetsz! - veregette meg a vállam.
Szerintem apám nem értette meg amiket mondtam, de tökmindegy...