A herceg | changlix

Elszökni

Mindenki életében vannak sorsdöntő cselekedetek, melyeket meglépni mindig is nehéz volt, ha maga a helyzet is az.
Ebben a cipőben járt maga Lee Felix is, ki Ausztrália trónörököse.

Igaz, a fiúnak volt két testvére, de mégis, mint a legidősebb, övé a trón jogos örökölése.

Felix mindig is az a típus volt, aki félénk, visszahúzódó, míg két lány testvére harcias és nyílt. Főleg Olivia, kinek a saját közösségi oldalán rengeteg hű követője van, meglepő módon még tisztességes is mindenki. Ám mellé társul még második testvére Rachel is, kinek hatalmas befolyása volt, kisebb, ám annál is többet erő tetteivel.
Ugyanis a lány rengeteget adományoz a szegényebb családoknak.

Ám a fiú egyik testvéréhez se hasonlít. Szíve ugyan mint a vaj, ám nem engedi kibontakozni az emberek felé.

Például Felix most is a koreai nyelv elsajátításával foglalkozik titokban a szobájában.
A nyelvet, kultúrát már ismeri, már csak részletesen kell tanulmányoznia azt. Online órákon is részt vesz, persze ezt is szigorúan titokban. Ugyanis a fiú terve nem más, mint elszökni országából és új életet keresni valahol máshol, pontosabban Koreában.

Még legjobb barátjának Christopher Bang-nak se mondta el, ugyanis nem akarja, hogy vissza tartsa vagy megakadályozza szökési tervét.

Viszont tudja ezzel romolhat a kettőjük között felépített kapcsolat, melyet kiskorukban hoztak létre.

- Hyung~ -szólította a fiatalabb barátját.

- Igen? -lépett be a szobába, maga mögött becsukva a hatalmas falapot

- Képzeld sikerült végre le rajzolni azt, amivel 3 hete szenvedek. -mutogatta büszkén a rajzot, mely valójában nem volt annyira nehéz ám a fiú mégis sokáig készítette.

- Ügyes vagy Lixie, remélem büszke vagy magadra. -kócolta össze a barna hajút.

- Igen, de jó lenne ha erről leszoknál. -duzzogott a fiatalabb miközben rendbe rakta a haját.

- Jó jó úrfi. -kuncogta el magát Chris.

- Két dolgot utálok nagyon, ha így hívsz és azt, ha nem foglalkozol velem. -nézett végül barátjára miután végzett haja eligazításával.

- Tudom, azért csinálom. -grimaszolt a szőke végül elhagyta a szobát.

- Na szép... Itthagy... -nézett immár az üres szobába Felix, majd elkezdte el rakni azokat az eszközöket, amiket a rajzoláshoz használt.

Miután végzett egyből eldőlt hatalmas ágyán és bámulta a plafonról lelógó csillárt.

Tudta hogy ez volt lehetőség szerint az utolsó nap, amikor láthatta barátja mosolyát vagy hallhatta annak aranyos nevetését. Szomorúan fordult végül az ablak felé és bámulta a kint lévő fák összességét.

Észre se vette, de lassan besötétedett és elérkezett a vacsora ideje is, amit az ajtón kopogás jelzett.

Lement az étkezőbe és helyet foglalt a szépen megterített asztalnál, szokásos ülőhelyén. Egész vacsora alatt kulturáltan és csendesen evett. Nem akarta magára vonni a figyelmet egy-egy véletlen elszólással.

- És így kerültem végül a virágok közé. -fejezte be boldogan a történetét Olivia, Felix idősebb húga elmesélve, hogyan esett a virágok közé a nap folyamán.

- És az a legjobb az egészben hogy én azt láttam. -mosolygott egy halk kuncogást hallatva Rachel.

- Anya~ Rachel megint kinevet. -mondta teljesen komolytalanul, hisz ő is pont annyira veszi komolyan a dolgot mint húga.

- Elég lesz lányok, inkább fedezzétek be az evést és gondolkozzatok mit fogtok felvenni holnap a bálba. -és az anyai szigor.

Na igen és persze a bál, amin az egyetlen fiú gyermek, Felix nem akart részt venni. Ugyanis itt kellene egy feleséget választania, míg hugainak férjet.
De Felix jogosan úgy gondolta ez még korai lenne. Éppen ez az egyik oka annak, hogy meg szeretne szabadulni ettől az élettől.

Amint a vacsorának vége lett a fiú egyből a szobájába ment és magányt kért, azzal az indokkal, szeretne egy kis én időt.

Viszont kicsit se erről volt szó. Felix a szökéshez készült elő, amit rettentő régóta be tervezett már. Mindent másodperc pontossággal.

És sikerült neki.

Kijutott a helyi reptérre és a lefoglalt jeggyel sikeresen ért földet Szöul városában.

Ám amilyen fényesen indult az egész, olyan sötétbe is fordult.