A herceg | changlix

Felix újra köztünk

Nemsokára a szőke fiú is visszatért a szobájába ezzel mindenki tekintetét magára vonva.

- Na? -kérdezte egyből Chan hisz a legjobb barátjáról nem lehetett levonni semmilyen érzelmet.

- Hát...

- Na mit mondtak? -érdeklődött Hyunjin is.

- Nem, igaz? -nézett rá Han is.

- Azt ne mondd hogy nem engedik.. -szomorodott el Jeongin.

- Na ki mehet vissza Koreába?! -kérdezte egyből vidáman az ausztrál így már mindenki a nyakába ugrott.

Persze nem szó szerint.

- Ezazz, de miket mondtál hogy megengedték? -gondolkodott el hangosan Chan.

- Igazából minden hülyeséget. Minden szabályra válaszoltam, a nézőpontom normál keretek között el meséltem, megmagyaráztam mindent észszerűen. És úgy ennyi.

- Fura hogy csakúgy elengedtek téged...

- Igen az de örülök neki... Csak szegény hugaim sajnálom nagyon hogy helyettem kell dolgozzanak majd..

- Tudjuk Lix, de hidd el neked is jobb lesz így, csak idő kell még mindenki hozzászokik az új életéhez. -érvelt Jeongin. Fura volt mindenkinek hogy a fiú ilyen fiatalon, a gyerekes vitákat leszámítva mennyire is értelmes valójában.

- Te ki vagy? -kérdezte játékosan Han.

- Én? A pokol. -nevette el magát a fiatal fiú majd, ugyanígy a többiek is.

Jóízűen nevettek perceken keresztül. Néhol már azon nevetve, hogy a másik nevet. Hát igen, ezek ők. A 8 fiú akik teljesen érdekes módon ismerték meg egymást.
Felix által, ki elszökött innen, otthonából, hátrahagyva mindenkit. Összehozta a sors Changbin-nel, aki által megismerhette személyesen a két modell fiút: Minho-t és Hyunjin-t. Ezáltal a hozzájuk tartozó két fiút is. Minho régi párját Han-t és Hyunjin újdonsült párját Jeongint aki amúgy a fiú fodrásza. Aztán ott van Seungmin is, aki a kávézóban dolgozik és egyben Felix legjobb barátjának titkolt szerelme.

- Nah jó elég már! -nevetett utoljára Hyunjin majd abbahagyta a nevetést, így a többiek is.

- Huh ez jólesett. -mosolyodott el a szeplős fiú ahogy végig nézett szűk baráti körén.

- Rég nevettünk igazán jót, mint ahogyan most. -igazolta le Chan az előbb tett állítást amit a barátja mondott.

- Igaz... Sok veszekedés volt és egyebek. -nézett Minho rosszalló tekintettel a három tettesre.

- Jólvan na.... Nem tudhattam hogy mivan. -mentegetőzött Changbin.

- Nem baj, tényleg nem tudhatta. -mondta Felix amire Changbin el mosolyodott.

- Én mondtam hogy egy angyal. -rántott vállat Han.

- Ellopod az asszonyom? -kérdezte játékosan mérgesen Minho Felixre nézve.

- Nekem nem kell az asszonyod, megtarthadot. Nekem más kell... Ezt hangosan mondtam?

- Igen...

- Uhm... Igen.. -mondta először Jeongin majd Seungmin.

- Úristen Lix ki kell? -zsongott be egyből a legidősebb mint valami öt éves kislány a Barbie mesék nézése közben.

- Uhm... Izé, hát... Jajj már nem kötöm az orrodra.

- De nemár~. Először nem mondod el hogy el akarsz menni Koreába, aztán nem mondod el hogy vannak új barátaid, hogy befestetted a hajad és még estig sorolhatnám Lixie... És most meg ezt nem akarod elmondani? -nézett cuki boci szemekkel Chan.

Hihetetlen. A legidősebb mind közül, a legokosabb, kulturáltabb, tanultabb, érettebb és szinte a legszexibb úgy viselkedik mint egy 5 éves? Az igen. Nem véletlen mondják az emberek hogy néha a felnőtteknek se árt egy kis pihi, egy kis játék vagy éppen teljesen gyerekes dolgok mint a kisaztózás vagy éppen gyurmázás.

- Chanie~, tudod hogy szeri van meg minden de így hamar megöregszel.

- De..

- Nincsen de... -nézett komolyan Felix- Majd ha eljön az ideje akkor esküszöm neked hogy elmondom.

- Ígéred?

- Ígérem.

- Amúgy.... Bang Chan is so old! -mondta full komolyan Seungmin mire mindenki, kivéve Minho és persze Chan, elkezdett szakadni a nevetéstől.

Szegény Minho azért nem nevetett mert nem igazán a legerősebb oldala az angol.

Chan meg hát 'megsértődött'.

- Min, még a végén ezerszer át gondolom azt hogy mi lesz az ajándékod szülinapodra majd.

- Ujjajj, csak a szomszéd ne hallja. -nevetett fel Hyunjin, hát igen a tipikus perverz fiú. De a ráadás az Minho aki szintúgy hozzászólt a dolgokhoz.

- Jajj már Jin, nem a te dolgod. Te majd azzal foglalkozz hogy téged és a kicsit ne halljon senki se.

- Ne merd megrontani a fiam! -mondta Han.

- Már van gyereked? -huzogatta Changbin a szemöldökét.

- Kinek ki a fia? -értetlenkedett Jeongin, kicsit lemaradt.

- Han azt mondta hogy a fia vagy. -fogta a homlokát Felix miközben válaszolt a maknaenak.

- Én? Az övé? Inkább meghalok!

- Ez fájt. -szimulált sértettséget a mókus fiú.

- Majd más fog. -szólt közbe Seungmin is.

- Hey!

- Ne tagadd hogy alig tudsz utána járni is. -vigyorgott rá kedvesére Minho.

- Én mondtam! Én ezt is tudtam! Én mindent tudok! -örült meg magának Hyunjin.

- Te semmit se tudsz. Főleg nem suliban az anyagot.

- Hey! Ne kekeckedj rókica mert megrágom a füled. -mondta durcizva a magas fiú.

- Ne itt, ne a szobámban. -a gondolattól már a hátán is felállt a szőr Felixnek.

- De te mással csinálnád mi? -kérdezte Chan miközben ő is beszállt a 'játékba'.

- Nade Hey! -pirult el egyből.

És itt kezdtek el eszébe jutni olyan dolgok a szeplős fiúnak, amiket Changbin-nel csinálna szívesen ha kettesben lennének.

És ezek nem aranyos filmnézés, kártyázás, evés vagy hasonlók lennének amik gyerekeknek is valóak. Nem ám. Hanem rittig a rengeteg felnőtt tartalom.

Az hogy hogyan vetkőztetné le a fiút és hogyan bámulná meg izmos testét; hogy hogyan csókolná ajkait, nyakát és a mellkasát, hogy hogyan venne egysmás dolgokat a szájába és a többi gyönyörű dolog.

Ám a sok gondolkodás ára igencsak látszólagos ha az ember jobban megfigyeli a fiú reakcióit saját gondolataira.