A herceg | changlix

Hangulat (18+)

A kínos csendet nem törte meg egyikük sem. Mindketten néma csend kíséretében nézték tovább vagy egymást vagy a földet.

Ám nemsoká mégis bátorságot vett Felix és hangot adott gondolatainak.

- Te szeretsz engem hyung? -és ez volt az a kérdés ami innentől teljesen megváltoztatta mindkettőjük életét.

- Igen... Én is szeretlek Yongbok, te vagy a mindenem már egészen rég óta. Csak tudod nem könnyű melletted lenni úgy hogy nem tudtam viszonozni tudnád-e valaha az érzéseim.

- Én is így voltam... De mit szólnál ha megpróbálnánk együtt?

- Hey! Ezt nekem kellett volna kérdezni...

- Akkor kérdezd. -kuncogta el magát a szőke majd az idősebb szemeibe nézett.

- Mondd csak.. Lee Felix... Képes lennél elviselni és a párom lenni? Megpróbálnád velem?

- Igen. -mosolyodott el a kicsi majd odament az idősebbhez és az ölébe ülve ölelte őt át.

Ez egy apró, de mégis hatalmas kezdeményezés volt. Hisz emiatt az apró tett miatt kerültek tényleges testközelve.

Oly régen vágytak már egymás érintéseire, el nem tudjátok képzelni.

Hisz Felix csak szabadságot akart, elszökött Koreába, találkozott Changbin-nel aki később a szerelme lett. Aztán történt egy-két dolog ami miatt már a barátaik tökéletesen kijönnek egymással. És most ők ketten is végre közelebb kerültek ahhoz amire szívük úgy vágyott, a szerelem szavaira.

Ahogy hívta őket és mostmár hallgtnak is erre a mennyei szóra.

De most mégse a szerelme koncentrál egyik fiú sem, hisz hiába érezni hogy a két fiú tele lenne aranyos pillanatokkal mégse az jár most a fejülben. Hanem egészen más.

Changbin igenis türtőzteti magát, nehogy leteperje a kicsit.
Míg Felix gondolatban ezt már igenis megtette, és mi volt ennek az oka? Hát a kép amit a barna hajú posztolt.

- C-changbin..

- Igen? -nézett rá.

- Szeretném ha... Esetleg... Tudod... Megmaszíroznád a hátam. -igen voltak ezzel a léréssel hátsó szándékai. Pontosan tudja úgyis mi lesz a vége, nem véletlen kérte rá az idősebbet.

- Persze... És hogyan? Hisz az ölembe ülsz Lixie.

- Oh igen... Gyere. -mondta a kicsi majd felállt az idősebb kényelmes öléből majd meg fogva a csuklóját húzta el a hatalmas ágyhoz ahova Lix le is feküdt hasra.

Changbin nem tudta nem végignézni a fiú alakját. Hisz kar az övé. Csak az övé. És ezt szerette volna ki élvezni, megköszönni az életnek, hogy ez így alakult.
De nem sokáig gondolkodott és már ő is az ágyra mászott. Fel térdelt a kicsi lábai fölé és óvatosan hozzáért a hátához. Először a pólón keresztül csinálta a mozdulatokat majd idővel bátorságot vett és az anyag alá nyúlva érezhette a fiatal fiú puha bőrét.
Felix elpirult, de szerencsére nem láthatta ezt Changbin.

A masszázs közben azonban az idősebb kezei eltévedtek a kicsi csípőjére majd a fenekére is. Egyre forróbb lett a hangulat.
Mindketten már a fejüket veszítenék el, de nem.
Még nem.

Azok az izmos karok egyre inkább vándoroltak össze-vissza minthogy maszírozzanak. Élvezték, nem is tagadják, ám a másik nem tudta, mit tegyen. Hisz a kellemes érintések igencsak össze zavarták őt.

Changbin kezei már nem felül, hanem igencsak alul, a hasánál jártak. És vészesen haladtak lefelé. Egyenesen oda. Amint ez megtörtént Felix igencsak az ágyba furta a fejét, zavarban volt.
Changbin mikor kapcsolt hogy konkrétan Felix alsó nadrágján belül van a keze az ő arca is izzott a zavartól.
Már húzta volna ki kezét, de Felix kicsusszant sóhaja miatt megállt a létezésében.