A herceg | changlix

Üdv nálam Yongbok

Lassan és csendben oda is ért a két fiú az idősebb lakása elé. Changbin elő véve a kulcsot nyitotta ki annak ajtaját és előre engedte a kisebbet.

Felix meglepődve nézett körbe a gyönyörű lakásban, ahol minden szín tökéletesen passzolt egymáshoz és maga a ház is teljesen tiszta és rendezett. A fiú levette a cipőjét és zokniában kezdett el befelé haladni miközben minden apró részletet szemügyre vett.

- Hát nem a legtisztább most a ház de üdv nálam Yongbok. -mosolyodott el a ház tulajdonosa és már meg is jelent a szőke mellett.

- Mégegyszer köszönöm Changbin. -viszonozta a gesztust Felix.

- Ugyan, semmiség. Legalább lesz most társaságom. -legyintett a fiú a kezével és egyből a konyhába ment- Nem vagy éhes?

- Hát kicsit... De nem hagyhatom hogy egyedül csináld. Tudok főzni max nem koreai ételeket. Lehet hogy tudok egy-két receptet de megvalósítani nem szeretném amíg nem volt minta amiről mintázhatnám.

- Sebaj. Akkor tudod mit? Szerintem készítsünk együtt és talán máskor megengedem hogy egyedül is csinálj. -ajánlotta fel a fiú majd elkezdett néhány alapanyagot elővenni.

- És mit készítünk? -nézett rá majd talált két kötényt és az egyiket magára vette míg a másikat újonnan szerzett barátja felé nyújtja.

- Én ezt fel nem veszem. Ez csak Minhoék miatt van. -utasította el a fiút és nekilátott a zöldségek megmosásának. De ekkor megérezte hogy a kisebb még azért is rátette a fiúra a kötényt- Hajj... Jólvan felveszem.

Felix elégedetten kötötte meg a fiúnak a derekán a kötényt és amint készen lett ezzel az idősebbre mosolygott.

- Amúgy hány éves is vagy? -szólalt meg az ausztrál pár perc után.

- Én? -kérdezett majd tudta hogy valószínűleg a fiú nem magát kérdezi ezért válaszolt is- 21 éves, miért? Te?

- Wow... Hát én 19, hyung. Csak azért kérdeztem hogy fixen tudjam idősebb vagy-e nálam vagy sem. De mostmár tudom hála az égnek.

- Akkor jó. -kuncogott a barna hajú és újból a zöldségekkel foglalkozott hisz azért nem szeretné levágni az ujjait.

Ezután viháncolva beszéltek ki pár dolgot. Changbin rég nevetett ennyit vagy egyáltalán érezte jól magát ennyire. Örült ennek a váratlan találkozásnak a szöszivel. Bár számára még mindig rejtély volt, miért ennyire ismerős az arca. Elgondolkodtató, hisz honnan ismerné ha nem valami híresség vagy ha esetleg lenne instája.
De a fiú ennek hangot is adott.

- Uhm tudom, ez most random de.. Neked nincsen instagram-mod? Hisz eléggé ismerős az arcod. -kereste a kicsi tekintetét de az az istennek nem akart ránézni.

- Hát nekem nincsen... De miért is érdekel pontosan? Jah, hogy tudd kit engedtél be. -találkozott végre a két fiú tekintete.

- Hát jah, de nem csak azért. Hanem mert ismerős vagy, mintha már láttalak volna valahol, csak nem tudom, hogy hol. -gondolkodott el újból a barna de nem jutott eszébe még mindig.

- Én se tudom honnan, de nem vagyok valami érdekes személy azt most mondom.

- Pedig hosszú idők után re voltál az, aki ma meg tudott nevettetni. És nem más. De amúgy azt hittem ezt már letárgyaltuk Yongbok. -kuncogott egyet majd levéve a kötényt nekiállt a terítésnek- Mindjárt megyek fürdeni, mire visszajövök addigra pont jó is lesz a kaja, de ha addig nem leszek készen akkor léccives óra 20-kor zárd le.

- Rendben, menj csak nyugodtan, én figyelek. -bólogatott hevesen a szőke majd leült a székre.

Changbin elindult a szobájába és elő véve magának az alvós cuccait már be is ment a fürdőbe.

Yongbok pedig a vacsorát figyelte miközben meg igazította a terítéket és elővett néhány üdítőt, amit gondolt, hogy jó lehet.

Ám egyikük se gondolta volna, hogy ezen a napon is történhetnek még érdekes dolgok.