A herceg | changlix

A kávézó

Amint földre szállt a gép és a fiú az utcára került mélyen el gondolkodott valamin, ám inkább örömére koncentrált.

El gondolkodott azon, hová menjen először, de mindenki tudja, ha egy idegen országba megyünk, akkor kéne valamiből költekezni is. Így első útja a legközelebbi pénzváltó irányába számítható.

Ott belépve illedelmesen köszönt, majd egy bizonyos pénz mennyiséget át is váltatott.

Most újból a főváros utcáit szeli keresgélve egy étterem vagy kávézó után. Amint megtalálta bement, majd köszönt és a sorba állt. Rengetegen rendeltek kávét vagy éppen egy hűsítő üdítőt ebben a meleg évszakban. Ám a gyors kiszolgálásnak köszönhetően a fiú hamar sorra került.

- Jónapot, mit adhatok? -kérdezte a lány kedvesen mosolyogva a maszkot viselő fiúra. Hisz csak nem bukhat le egyből.

- Jónapot. Egy epres jégkását szeretnék kérni.

- Rendben és helyben fogyasztja vagy elvitelre lesz? Illetve bankkártyás vagy készpénzes fizetés? -tett fel egyszerre két kérdést is.

- Uhm..helyben fogyasztom és készpénzzel fizetek. -válaszolt Felix kisebb gondolkodás után.

- Rendben akkor egy kis türelmet kérnék, Egy-két perc és készen lesz. -ment hátra, majd egy gyors elkészítés után vitte is a pulthoz. A fiú kifizette, megköszönte majd leült leghátra egy asztalhoz és kezébe vette a telefonját.

Néhány perc elteltével a híradóban már hallani is lehetett a hír hogy Ausztrália hercegének nyoma veszett. Nagy szenzáció volt, mindenki erről beszélt. Már sokan azon gondolkoztak mivan, ha a fiút elrabolták vagy megölték, de egyenlőre ezekre nincsen semmiféle bizonyíték.

Ám Felix pontosan tudja ez nem így van hisz ő maga szökött el és nem más rángatta vagy kényszerítette.

Néha a tervezés során felmerült benne rengeteg kétely vagy aggodalom de nemsokára megoldódott, hisz már egyik kedvenc városában ülhet egy kávézóban és ihatja jégkásáját, mit oly régóta meg szeretett volna már kóstolni.

De az eddigi telefonozása abbamaradt, hisz látta hogy maga a kávézó tele van és egy 6 személyes csoport jött helyben fogyasztva egy süteményre. Felixnek pedig megesett a szíve majd ugyan nagy nehezen de rávette magát hogy oda menjen egy fiúhoz, aki teljesen egyedül ül az asztalnál és végül meg szólította.

- Bocsánat. Uhm lenne egy kérdésem. Ide ülhetnék? Ugyanis jött egy csoport és már nincsen máshol hely. -folyamatosan az idegen tekintetét kereste aki végre méltóztatott felnézni a készülékbről.

- Ja persze, nyugodtan. -rántott vállatt majd újból a telefonjának szentelte figyelmét.

A valószínűleg nála fiatalabb ausztrál pedig helyet foglalt vele szemben.

Ő is egy ideig nyomkodta a készülék képernyőjét, végül megszomjazott. Lehúzta a maszkot ár arcáról és a szívószálat a szájába véve kezdte el szívni a hűsítő piros, kissé elolvadt nedűt. A jeges ital kellemes volt Felixnek, ugyanis nagyon meleg van, és nincs túl nyáriasan öltözve, ami miatt rengetegen nézték őt.

Ám most is pontosan ez az érzés van benne és igaza van. Fel nézve az előtte lévő fiú őt nézte. Nem sokáig de végig mérte az arcát, megvizsgálva annak mimikáját.

Nemsokára azonban felállt az asztaltól és illedelmesen elköszönt azért az ausztráltól, végül elhagyta a kávézót. Igaz a fiú nem mutatott a kicsi felé érdeklődést azonban ő mégis a barna hajú iránt.

Tán Felixnek felkeltette a figyelmét ez a rejtélyes idegen?

Lehetséges.

Ám arra nem számított hogy még valamilyen módon össze találkozik vele.