A herceg | changlix

Isten hozott

Mint nemrég megérezte a barna hajú a dolgokat be is következett. Az idegen pasasok ugyan még csak leszólították őket, de már tudta azt, hogy a szép szóra soha se fognak hallgatni, így kénytelen lesz a kis szőke fiút megvédeni. Furcsa volt számára a fiú fura indoka, a viselkedése, a hirtelen megjelenése Koreában, illetve az hogy mennyire elővigyázatos, hisz hiába vannak rossz emberek Koreában is, azonban nem mindenkiről kell azt egyből feltételezni, hogy az is.
De erről majd később gondolkozik tovább, hisz most nagyobb gondja is kisebb ennél.

- Sziasztok drágák. Nincsen kedvetek egyet játszani? -kérdezte az egyik, valószínűleg a kis csürhe vezére. Eközben az ausztrál fiú már szorosan az idősebbhez bújt.

- Nem, nem akarunk. Hagyjanak minket békén. -mondta feszülten a barna majd felállva a padról megfogta a fiatalabb kezét és miután ő is felkelt lassan megindult a szőkével.

- Hová olyan sietősen? -érkezett meg még 2 ember egy bokorból előbújva.

- Maradj mögöttem. -sugta a fiúnak miközben gyilkos tekintettel méregette újonnan érkezett ellenségeit is az idősebb.

Felix meg volt rémülve. Ez volt az első alkalom, amikor tényleg testőr nélkül van. Tudta hogy a másik fiú jószívűségének fogja megköszönni ha békén hagyják őket, azonban azzal is tisztában volt, hogy ez valószínűleg harc nélkül nemigen fog bekövetkezni.

A szőke elvigyorodva kieszelt valamit, de hamar el is vetette azt, amint nekimentek páran. Észre se vette, hogy gondolkodása közben ennyi idő eltel, már egy veszekedés is lezajlott.

Changbin, a barna hajú rögtön magát és a kisebbet is védeni kezdte az elsajátított önvédelmi illetve harci teknikákkal.

Nem kellett sok idő hogy mindegyikük megindult feléjük ezzel még nagyobb túlerőt kialakítva. Ám ezt csak a csoport gondolta, hisz egyik fiút se ismerik, se azoknak képességeit. És pont ezért fáztak rá annyira.

- Remélem tisztában vagytok azzal, hogy hiába vagytok többen mégis mi fogunk legyőzni titeket? -szólalt meg a szőke egy vigyorral az arcán majd levéve magáról a maszkot tette azt a zsebébe.

- Hahahahaha ez jó vicc volt Barbie hercegnő! -nevette el magát az összes ittas férfi és most már dühösen nézték a két fiút.

- Igaza van annak a kis Barbie hercegnőnek, nem ismeritek a képességeink. -helyeselt a fiatalabb szavaira a barna hajú.

- Akkor lássuk. Támadás! -utasította a csürhét a vezért és egyszerre indult nekik mindegyik.

Ám egy pillanatra se hagyta magát Changbin, egyből nekikezdett a legyőzésüknek, legalábbis reménykedett benne hogy sikerülni fog.
Bár Felix élesben még soha nem verekedett mégis nekilátott, mert tanult rengeteg harcművészeti ágat. Mondhatni a mesterek legjobb tanítványa volt. Össze keverve azokból szerzett tudását, kiszámíthatatlan mozdulatokat téve sikerült az első csávót a földre dobnia.

Mindegyik goromba fajankó nézett egy nagyot majd egyre dühösebben harcoltak. Ám a vége mégis az lett, a két fiatalabb győzött és elszaladva a helyszínről futottak be a tömegbe, hisz ott valamilyen szinten biztonságban vannak.

- Köszönöm... Öhm... -az ausztrál nem tudta folytatni, ugyanis nem igazán tudja a megmentője nevét akivel ma már másodjára találkozik.

- Changbin, Seo Changbin. -egészítette ki a fiatalabb szavait.

- Oh, köszönöm Changbin. -mosolyodott el a szeplős és leült egy padra.

- Nincs mit. Azért nem semmi ahogyan te is harcoltál. De ha már te tudod az én nevem én is szeretném tudni a tiéd. Szóval hogy hívnak szöszi? -kérdezte lágy hangon a nála fiatalabbat akivel percekkel ezelőtt még harcoltak már ittas és szexmániás ellen.

- Yongbok, Lee Yongbok. Örvendek. -nyújtotta kezét a másik felé aki megfogva azt kezet rázott vele.

- Isten hozott Koreában. Mert amint látom nem vagy koreai. -feltételezte Changbin.

- Hát nem, de köszönöm még egyszer hogy megmentettél.

- Nem kellett nagyon megmenteni de azért nincs mit. De... Akkor hol is fogsz aludni? Mert nem festesz úgy mintha tudnád végül hol alszol.. Már bocsi. -magyarázta meg kérdését a barna hajú akinek igazából rohadt jó teste van, legalábbis Felix így látja ruhán keresztül.

- Hát... Áll még az ajánlatod? -vetette be kiskutya szemeit, hisz tényleg ez a fiú az utolsó reménye ilyen későn. Habár rengetegen vannak az utcán és a szállodák is nyitva vannak.

- Persze. Akkor jössz velem? Biztosan? -kérdezett rá mégegyszer a biztonság kedvéért.

- Persze... Egyenlőre úgysincs hova mennem és köszönöm az ajánlatod. Nagyon kedves tőled hogy nem is ismersz és felajánlod. -vakarta meg tarkóját a szeplős.

- Természetes hogy felajánlom. De inkább induljunk el, mert azért messze vagyunk.

Ezen mondat elhangzása után a két fiú megindult Changbin lakása irányába és mindkét fél azon gondolkodott vajon jó ötlet volt-e  ez az egész. Mármint nemcsak az, hogy Changbin házába engedje Yongbok-ot, hanem az is, hogy verekedni megérte-e.

De jelenleg azon voltak, meg legyenek majd egymás mellett mert hát két különböző kultúra egy lakásban nem a legjobb ötlet, bár mégis érdekes helyzetek fognak kialakulni.

És nem sok idő eltelte kellett hogy ez be is következzen. Legalábbis Felix számára volt csak szokatlan.