A herceg | changlix

Beszélgetés Felix nélkül, Hyunjin megint drámázik

A fiúk közé egy ideje már megint beállt a csend. Azóta van ez így amióta megbeszélték Felix lemondásának érveit, illetve hátrányait.

- Na és most mi legyen? -törte meg végül a csendet Minho miközben Han lábát simogatja aranyosan.

- Először is lécci ne előttem szerelmeskedjetek, mert magányosnak érzem magam... Még jobban, másodszor pedig miért nem beszéljük meg, mi lesz akkor ha Felixnek sikerül lemondani? -mondta Jin, mire kuncogtak a többiek.

- Tulajdonképpen nem rossz ötlet, de nya~. Csak féltékeny vagy hogy én és Minho baba ilyen jól kijövünk egymással amíg neked senkid sincsen. -Han szavai nevetést robbantottak ki míg Hyunjin be vágta a sértettet.

- De hey! Majd meglátod hogy igenis lesz valakim!

- Neked? Előbb lesz nekem, mint neked. -poénkodott Chan.

Erre egy szúrós tekintetet kapott a titokban tartott párjától, Seungmintől.

- Neked már van! -mondta sértetten Min, mire kérdő tekinteteket érzett magán.

- Csak nem együtt vagytok? -perverz tekintet nélkül Minho létezni nem tudna. Bár a téma úgyis beindítja a fantáziáját. Hisz kapásból párja belső combjánál jár már a keze ami már kissé se tartozik az aranyos tevékenységek közé.

- Ya! -szólt rá a kelleténél kicsit hangosabban Han párjára amire mindenki őt nézte, mire a fiú zavarba jött a helyzettől függetlenül még jobban.

- Na na! A babybread előtt ilyet ne. -"fenyítette" be Chan a párt mire Minho ugyan egy szem forgatás kíséretében de elvette a kezét a számára igencsak kényelmes pozíciójából.

- Na azért. -nézett rájuk Hyunjin majd át karolta Jeongin nyakát- Hisz ez a kisbaba még gyerek hozzá.

- Na! Nem vagyok gyerek. -forgatta meg megint a szemeit a fiatal.

- Tulajdonképpen mi bajod van velem? -kérdezte a szőke.

Tényleg nem értette a kicsi viselkedését, sose mondott neki olyat, ráadásul még nagyjából jól is jönnek ki egymással. Szóval nem érti.... Hyunjinnek eszébe jutott az is, hogy vajon tett-e olyat, ami miatt ezt érdemli. De nem jutott eszébe ilyesmi. Vagy talán azzal van baja hogy a dráma sok? Kitudja. De most vajon kap választ?

- Őszintén? -kérdezte mire Hyunjin levette róla a kezét majd bólintott.

- Igen őszintén. Úgy a fair.

- Hát jó.. Azért nem kedvellek mert túlságosan tökéletes vagy! Túl jól nézel ki, jó a családod, a munkád, a barátaid, minden! Én meg itt vagyok teljesen szerencsétlen.... De ami a legjobban idegesít az az hogy mindenen nevetsz! Ember, ki nevet mindenen? Fogyatékos vagy, vagy mi? -a kicsi szavai most mélyen szíven vágták Hyunjint. Olyannyira hogy az illető hátrébb lépett tőle.

Mindenkin aggódó tekintettel figyelt minden egyes mozdulatot, hallgatott minden egyes szót és mondatot.

- Szóval fogyatékos vagyok?... Értem.. -hajtotta le a fejét majd leült a szobában lévő kanapéra.

- Ez azért erős volt... -nézett szúrós szemekkel Han, aki odament Hyunjinhez és megpróbált vele beszélni de a fiú mégcsak fel se nézett rá.

Jeongin kellemetlenül érezte már magát. Tudta, hogy durva volt, de már minden érzelem felgyűlt benne. Harag, szeretet, félelem és még sok emóció. Ám hogy Hyunjin tökéletessége kikézsítse? Miért? Ennyire szereti? Nem akarja elveszíteni?

- Jeongin... Majd szeretnék veled beszélni. -mondta Minho mire a kicsi összerezzent.

Idővel hozzászokott, hogy Minho igencsak komolyan mond mindent. Tőle nem félni, csak rettegni kell.
Nem bántana senkit sem, de igencsak hatna arra a személyre, akivel éppen elbeszélget.

- Rendben.. -mondta halkan a kicsi majd a hyungja mellé sétált- Nem lehetne inkább most?

- De lehet, csak nem hiszem hogy szeretnéd, a többiek hallják.

- Mindegy. Nem szeretném halogatni. -a kicsi őszintén beszélt, tényleg nem akarta halogatni. Rosszul érezte magát amiatt hogy megbántotta azt akit szeret.

- Rendben... Őszintén válaszolj minden kérdésemre, oké? -nézett rá mire Jeongin bolintott, így Minho folytatta- Mikor szerettél bele Hyunjinbe?

Erre a kérdésre Jeongin lesokkolt és a többiek egyből felfigyeltek. Nem tudták hova tenni Minho kérdését. Leginkább Hyunint érdekelte Jeongin válasza.

- Én.... Nem is! -próbálta tagadni, bár hyungja csak elmosolyodott rajta.

- És ezért piszkálod? Ráadásul a fodrásza vagy, úgyse tudnád elfelejteni. -tette kezeit a maknae vállára.

- Nem vagyok szerelmes! -duzzogott be.

- Akkor miért vagy velem mindig ilyen? -nézett végre rá Jin is.

- Csak... Mert...

- Szóval tetszem neked? -kérdezte meg mindig szomorúan, dehát a kérdése komoly volt.

- .... -a kicsi némasága egyet jelentett, igen. Szerelmes a hyungjába. Ezt ő is és mindenki tudja vagy éppen sejtette. Ám sose tudják Minho hogyan tudhat mindig mindenről.

- Szóval igen. -mosolyodott el a szőke majd felállt és oda lépve a kicsihez át ölelte- Én is szeretlek. -jelentette ki mire a kicsinek és a szobában lévőknek mind ki kerekedett a szeme.

- Az komoooly.

Ezután néma csend keletkezett a szobában. Hyunjin és Jeongin néha-néha egymásra pillantottak, míg a többiek figyeltek hátha történik valami. De semmi. Így tényleg néma csend volt. Csak azt hallották hogy a másik levegőt vesz vagy éppen mozdul valamennyit.

Ám pillanatokkal később történt valami igencsak érdekes.

És senki se sejti hogy mégis micsoda.