A herceg | changlix

Reggeli veled

Végül Felix is lefeküdt Changbin mellé és szépen elaludtak egymás mellett egy ilyen fárasztó nap után. Hisz mégiscsak tele volt izgalmakkal a mai napjuk, nem is beszélve arról, hogy az utazás mennyire kimerítő.

Changbin tudta, hogy másnap mennie kéne, de nem akart. Inkább töltené az idejét a szőke társaságában, viszont az nyugtatta, hogy erre valószínűleg lesz még alkalma. Ezért is aludt el mellette annyira hamar.
Felix még szimplán fáradt volt és biztonságban érezte magát a barna hajú mellett.

Ám reggel egy hangos ébresztőre riadtak fel mindketten, de nem is akárhogy. Felix Changbin derekán pihentette fejét míg kezei össze vissza voltak csakúgy mint a lába. Ám az idősebb se volt különb azonban az ő kezei valahol Felix fenekénél foglaltak helyet.

Az ébresztő leállása után Changbin belemarkolt a számára párnának vélt dologba ám az közel se a párna volt. És erre honnan jött rá? Hát onnan Hogy Felix le kevert neki egy akkora pofont. Mindketten akkorát ugrottak hogy az nem igaz.

Az ágy két végébe ülve bámulták egymást. Egyikük se tudta még merre hány méret de már fura helyzetbe kerültek. Pontosabban Changbin.

A fiú a sajgó arcára fogott és ekkor jött rá ténylegesen mit is markolászott olyan kíváncsian.

- Úristen Bokie ne haragudj. Nem volt szándékos. -mondta majd pár perccel később mindketten már a konyhában voltak.

Felix egy jeges teával a kezében, míg Changbin egy kávét iszogatott. És ezt mindketten hulla fejjel. Úgy nézhettek ki mint két élőhalott.

Valahogy úgy is érezték magukat, annak ellenében, mi történt pillanatokkal ezelőtt.

- És reggelit már nem is kapok? -kérdezte lebiggyesztett ajakkal Lix majd az előtte ülő tekintetét fürkészte.

- Nem modtad hogy kérsz, nem tudom ki sakkozni Yongbok. -mondta durcizva Bin miközben a hűtő előtt állva gondolkodott mit is adhatna a szőkének- Mit kérsz?

- Mi van? -tett fel egy kérdést a kérdésre. Végülis jogos, hisz nem tudja mi a választék, nem az ő háza.

- Müzli, csinálhatok neked sült tojást is... Meg szendvicset. Vagy főzhetek egy zacskós rament.

- Akkor egy adag müzli lesz. -mosolyodott el a szeplős fiú és várta hogy a barna elé rakja ami perceken belül meg is történt- Köszönöm hyung.

- Nincs mit, de egyél normálisan. Kérlek. -nézett a már száját tömő kicsire.

Changbin aranyosnak gondolta ezt a helyzetet. Szívesen szóvá tenné ezt nemi, de inkább el is vetette ezt az ötletet. Nem akarta hogy rontson a reggeli helyzeten. És erre az is rá játszik hoy mindkét fiúnak olyan szinten vágya van valami iránt hogy a gondolkodásuk eléggé ködös, mint általában minden fiúnak reggelente.

De nem gondoltak arra, mi lenne, ha egymással elégítenék ki egymást. Egyikük se akarja ekkora marhasággal elrontani a másikba fektetett időt és éppen kialakuló barátságot. Hisz nem tudhatják mi lenne a vége ha mégis meg tennék.
Így nem is mertek játszani a gondolattal.

Lassan a szőke befejezte a reggelit majd az üres tányérját és piszkos evő eszközét a mosogatóba tette.

- Köszönöm szépen a reggelit, a reggeli veled. Bár te nem ettél, de míg veled reggeliztem és végre nem teljesen egyedül. -tényleg jólesett Lixnek hogy nem egyedül evett egy hatalmas palota étkező asztalánál ahol legalább 50 ember kényelmesen helyet tud foglalni és meg is tud ebédelni, hanem egy tök kedves és átlagos fiú ült vele szemben egy takaros kis 8 személyes asztalnál.

Itt végre teljesen önmagának érezte magát és egésznek. Nem kellett annyira meg játszania magát. Főleg nem azt tenni ami másoknak jó lenne. Végre olyan mint legjobb barátjával.

És igen... Hiányzik neki, nagyon. Talán jobban mint a családja, de mégis örül hogy most más társaságában lehet.

Bár inkább lenne ott Ausztráliában minthogy hazudjon egy olyan embernek aki tiszta szívéből befogadta őt a saját lakásába.

És pont ez az oka annak, megkérdez mindent amit szeretne csinálni.

De vajon erre hogy fog reagálni a vendéglátó fiú? Vajon gyanús kezd neki lenni a helyzet már a második napon, vagy esetleg át siklik a kialakuló tények felett arra gondolva, biztos csak nem akar rosszat tenni?! Vajon hogy lesz?