A herceg | changlix

Itt is vagyunk

Eltelt gyorsan a második nap is pakolással.

A második napon Han, Hyunjin és Minho segítettek.

Ezen a napon azonban mind a 8-an itt voltak és pakolták a költöztető autóba a dobozokat, bútorokat, zsákokat és egyebeket.
Amint az utolsó doboz is az autóba került az autó elindult majd kocsival utána a többiek is.

Minho az egyik autót míg Changbin a másikat vezette, ám Chan és Seungmin külön autóval mennek hisz őket utána várják az idősebb szülei egy ebédre.

Éppen emiatt és a hosszabb út miatt indultak el eléggé korán.

- Annyira izgatott vagyok, remélem tetszeni fog neked. -mondta tényleg izgatottan az anyós ülésben ülő Felix. Hol az utat hol pedig a vezető párját nézve.

- Biztosan tetszeni fog, nyugi Lixie. -mondta az idősebb miközben egy forgalmasabb útra kanyarodtak rá.

A hátsó ülésen helyet foglaló páros pedig csak vigyorgott mint a tejbe tök. A tegnapelőtt letört kis róka ma igazán virul a boldogságtól. Párja pedig mosolyogva hol a kicsi kezét fogja vagy éppen a combját simogatja.

Mindeközben a másik autó, ahol a Minsung van, tiszta hangzavar. Mindketten hangosan énekelnek. Azért nyilván figyelnek az útra és a GPS utasítására de jól érzik közben magukat. És nincs is rossz hangjuk, sőt.
Sok énekest simán lekőröznének.

Ám a harmadik autóba minta senki se lenne benne. Chan koncentrálva vezet miközben néha rá pillant a bealudt Seungmin-re. Édesnek találja, bár az is.

Egy bő 2 órás út, vagyis 1 óra dugó és 1 óra út után leparkoltak az új ház előtt és Felix egyből bekötötte egy magával hozott kendővel szerelme szemeit és úgy segítette ki a járműből.

- Itt is vagyunk. -vette le a kendőt amint normálisan a kapu elé vezette szerelmét- Üdv az új otthonunkban.
Amint az idősebb meglátta a gyönyörű házat nem hitt a szemének és egyből szerelmét egy csókkal ajándékozta meg.

A ház kívülről egy egyszerűbb fehér festést kapott, az ablakok kellemes mások voltak ezáltal sok fényt juttatva az épületbe. Az ajtó tökéletesen passzolt és még különleges is volt. A növények az udvarban gyönyörűen ápoltak voltak, a ki kövezett út pedig még otthonosabbá tette ezt. Látszott még egy terasz is az egyik fa mögül. Ám a fa alatt ott állt egy hinta ágy. Volt egy kisebb beépített medence is.
A kerítés pedig igazi kovácsolt vas, gyönyörű mintákkal.

Bentebb haladva a hátsó udvaron volt egy grillezésre alkalmas hely, persze tetővel ellátva. Volt itt is egy medence.. Vagyis csak itt volt hisz később rájöttek hogy ami elől volt az egy kerti tó. Így már értik miért volt benne annyi kavics az alján.
Volt itt még pár virág ágyás, amibe most semmi sincsen, hisz az idő nem kedvezne.

Szóval egy szó mint száz, tökéletes. Persze a garázs, a szemetes, a kis Széfer az alap.

Ám a ház belülről eszméletlen volt. Szinte alig volt bent valami, mégis az a látvány, szinte hihetetlen.

Minden összhangban volt egymással. A falak, a lépcső, a gerenda, a világítás, az ablakok, az ajtók, minden. A konyha meg egyszerűen hihetetlen. Mivel a konyha felszerelt volt így az albérletben lévő konyhai felszerelések nagy részét ott hagyták.
Itt a hűtő, mosogató gép, a szekrények értendőek.

Hisz az evőeszközök, a poharak és bögrék, tányérok, edények, serpenyők és minden egyéb konyhai eszköz vagy hordozható sütő + rizs főző az azért itt van.

- Felix... Ez... Ez... Gyönyörű, köszönöm. -illette meg egy csókkal a kis baba arcút.

Miután elváltak egymástól a többiekre néztek akik már elkezdték be hordani a dobozokat. Így gyorsan kapcsolva ők is ugyanezt tették. Egy bő 10 perc után minden bekerült. Fizettek az autósnak és már ment is a dolgára.

- Isten hozott titeket itt. Jó nem mi vettük nektek de értitek. -kuncogott Han majd egyből be foglalta a nemrég behozott kanapét.

- Hihetetlen, máris lusta. -nézett rá a nyuszi arcú párja, Minho.

- Nem is. Csak fáradt. -mondta majd el is dőlt a kanapén.

- Mit szólnátok ha rendelnénk pizzát? -kérdezte Lix és mindenkitől egy beleegyező bólintást kapott.

- Viszont csak magatoknak, ugyanis minket várnak. -karolta át párját a legidősebb.

- Jajj tényleg. Köszi Chris a segítséget. -ölelte meg egymást a két ausztrál- És neked is köszönöm Seung. -kuncogott a szeplős majd meg ölelte az említettet.

Később megtette ezt mindenki és a páros már ment is hisz hosszú út van még visszafelé is.

- Hát amúgy.... -kezdett bele Hyunjin- Jó messze laktok tőlünk. Így nem fogunk tudni annyiszor jönni. -folytatta a modell miközben leült az egyik fotelbe.

- Sajnos ez igaz. -szomorodott el a kicsi.

- Nyugi Innie, Nyugi Jin, nem tudtok emiatt megszabadulni tőlünk..

- Jajj Lix hyung nem is akarok. És Hyunjin sem.

- Tudom csak viccelődök. -kuncogott mire itt mindenki ezt tette,

- Na de inkább azt mondjátok ki milyen pizzát enne. -szólt hozzájuk a ház másik tulaja mire gyors veszekedésbe kezdtek.

Nem is volt az igazi veszekedés, inkább csak pici vita milyet egyenek.

Ám a sok szenvedés után végre sikerült így leadta Bin a rendelést és most a kanapén ülve beszélgetnek egymással. Ám később inkább elkezdtek ki pakolni. Nem volt annyira a sok cucc. Hisz többnyire apró mütyürök, plüss halmazok, ruhák és egyebek voltak. Meg ugye a többi konyhai, fürdőszobai eszközök.

Amint kb a dobozok negyedét kipakolták leültek és várják hogy érkezzen a pizza.

Ám nem is sejtik hogy ez az ebéd során mik ki nem derülnek.

_

Na szóval, Annyeong!

Még egy-két rész és lezárom a könyvem.

Szerintetek mi(k) fognak kiderülni?