A herceg | changlix

Semmi baj Felix, itt vagyunk

Mint kiderült Felix holléte, egyből mindenki a megtudakolt helyszínre igyekezett az autóval. Nemsokára a kórház egy részét fegyveres őrök lepték el, illetve a 6 megszeppent fiú + az aggódó Changbin, aki magát okolja azért ami megtörtént. Hisz úgy van vele, miatta került a szőke a kórházba. Mert ha nem küldte volna el és higgadtan beszélte volna meg, most nem kéne ide jönnie ennek a sok embernek és nem uszítaná magára ezt a rengeteg haza szerető és védelmező őrt.

Ám most kicsit se ezzel törődik hanem hogy minél előbb láthassa a szőkét, mennyire súlyos a helyzete.

- Elnézést. -szaladt oda a recepcióhoz a barna hajú- Seo Changbin vagyok, nemrég értesítettek. Hol találom Lee Yongbok-ot? -tért egyből a lényegre persze a tisztességes beszédet megtartva.

- Jónapot. Először is egy személy igazolványt kérnék aztán adhatom csak meg. -mondta a nő majd Changbin egyből mutatta az igazolványt mire a nő csak bolintott- Rendben akkor az első emelet, bal szárny, 22es szoba lesz az. -mondta el a nő majd az érkező hívással kellett foglalkoznia.

A barna hajú egyből megindult a lift irányába hogy minél előbb odaérhessen a szőke fiú szobája elé.

Amint megérkezett a lift a 7 fiú beszállt a liftbe és a megfelelő gombot megnyomva el is indult a szerkezet. A kívánt szinten kinyíló ajtón kiviharzott fiatalok már keresték is a 22-es számmal ellátott ajtót. Körülbelül 5 perc után sikeresen meg is találták. Lenyomva a kilincset nyitottak be így szemük elé tárult az ausztrál fiú ahogy eszméletét vesztve fekszik a kórházi ágyban.

- Felix.. -gyengült el a legidősebb, Chris, aki a szőke legjobb barátja volt.

- Nyugi Chan, minden rendben lesz.. -próbálta a magánál lévő ausztrál fiút nyugtatni Seungmin, aki igencsak közel áll a fiúhoz.

De hogy ki is Seungmin Chan-nak? Vajon csak egy barat vagy esetleg annál több?

- Honnan veszed? Honnan tudod hogy soha többé nem fogom hallani a hangját, sose láthatom a mosolyát vagy sose fog nekem rajzot csinálni? Min én örülök hogy ennyire pozitív akarsz lenni de... Most nem jön össze hogy megnyugtatsz.. -magyarázta a szőke, hisz tényleg sokat jelentett neki Felix. Kiskorában igenis Ausztrália hercege volt az egyetlen aki szóba állt vele amikor senki más nem tette. Emellett az a megannyi emlék amiket együtt éltek át. Az idősebb külföldi fiú magát és az alacsony fiút hibáztatta a megtörtént katasztrófa miatt. Magát azért mert nem jött rá a fiú tervére és most lehet elveszíti emiatt, másfelől pedig Changbin a hibás mert elküldte a szőkét egy teljesen idegen országban.

- .... Bocsánat.. Én ezt nem akartam.. Csak... Nem szeretem ha hazudnak nekem... -szólalt meg a tíz perces beállt csend után Changbin, aki tényleg bánja a dolgot, nem így tervezte.

- Bro... Mi szívesen melléd állnánk de most tényleg nagy faszság az amit tettél. -jelentette ki Hyunjin, aki általában ilyen esetekben meg se szokott szólalni.

- Igaza van, kivételesen. Remélem tudod hogy vállalni kell a felelősséget azért ami történt. -mondta Minho majd közelebb lépett az eszméletlen fiú ágyához- Amint látom főként ki ütve van, sérülések nem nagyon vannak, kisebb zúzódások, törés nincsen hisz akkor gipsz is lenne... Bár csodálkozom. Van egy nagyobb sérülése.. De... Ne akadjatok ki, oké? -nézett Minho az ausztrál fiúra majd a saját barátaira.

- Miért mi baja? -kezdett még nagyobb aggodalomba Chan.

- Látok egy kötést a kezén. Lehet mégiscsak eltört a keze vagy üveg állt bele és azért van rajta... De ha látnám a kór lapot akkor meg tudnám mondani.

- Most tudom nem kéne ezzel foglalkozni, hanem Felix épségével... De... Minho, te honnan tudsz ilyeneket? Véletlenül nem valami orvos vagy? -ez a kérdés mindenkit megfogott. Főleg a kérdés feltevőjét érdekelte, aki nem más mint Han.

- Orvos az nem vagyok, de annak kezdtem el tanulni eredetileg. Amúgy meg nem olyan nehéz következtetni arról amit látok. -magyarázta meg a dolgokat a nyuszi arcú fiú, majd az agy melletti egyik széken helyet foglalt.

- Szerinted... Helyre jön? -kérdezte lehajtott fejjel Changbin.

- Valószínűleg igen, csak nyílván idő kell míg teljesen felépül. És majd pszichológus is kell, hogy segítsen feldolgozni a megtörtént eseményeket. -mondta gondolatait továbbra is a modell fiú majd barátjára nézett- Egyáltalán hogy ismerted meg?

Ez a kérdés mindenkit érdekelt. Hisz csak úgy az ember nem lesz barátja valakinek. Changbin meg nem az a fajta aki akárkit is elrabolna vagy kényszerítene valamire.

- Egy kávézóban láttam legelőször. Tegnap volt az a nap amikor életemben először megláttam, legalábbis élőben. -kezdett bele majd leült, hisz lábai már nem bírták tartani súlyát a stressz miatt- Minhoval találkoztam egy kávéra, de ugye nem sokáig mert neki volt egy megbeszélése ezért hamar ment is, így lettem egyedül. Nagy volt a sor és sok vendég volt. Én telefonoztam, majd hirtelen hozzám szólt valaki és az engedély kérte had üljön hozzám hisz egy csapat jött és ő nem szeretné elvenni előlük a helyet. Ez a személy Yongbok volt ugye. Megengedtem hogy le üljön, nem beszéltem hozzá és ő se hozzám. Ültünk csak egymás előtt. Én végeztem a saját dolgommal majd azért elköszöntem tőle és már ott se voltam. Aztán később, ilyen 8 tájékán a parkban újra össze futottam vele, ekkor mondtam neki hogy követik és hogy éppen veszélyben van. És jól gondoltam mert pár ittas idióta "játszani" akart velünk, de mind tudjuk mire gondolt valójában. Aztán körbe vettek minket amikor el akartunk menni, végül meg kellett verni őket hogy legalább tömegbe kerüljünk. Amint ez megtörtént én felajánlottam neki hogy nálam aludhat és még mondtam is hogy át hívom anyukám is ha úgy biztonságosabban érző magát, de jó volt neki úgy is. Így egy hosszú gondolkodás után belement és végül nálam kötöttünk ki... Főztünk majd vacsoráztunk is. Elmentünk külön-külön fürödni végül aludni. Nem csináltam vele semmit sem mielőtt kérdezné akárki is. Ezt követően reggel reggelit csináltam neki, ami nem volt nagy szám mert csak egy müzli volt. Ezután felöltöztünk és mentünk a mai munkámra, mivel fotós vagyok ezért jöhetett velem. Találkoztunk az Itzyvel aztán végül be értünk a fotózás helyszínére. Itt meg már Minho és Hyunjin megismerte Yongbok-ot. Aztán később ugye Han is, végül Seungmin és Jeongin is... De munka után elmentünk egy kávézóba ahol kiderült, lehet hazudott nekem ezért visszavittem hozzám és kérdőre vontam majd elküldtem... És most itt vagyunk.... Tudom hogy én vagyok a hibás és hogy rengeteg szempontból is egy idióta vagyok de... Semmi baj Felix, itt vagyunk és vigyázni fogunk rád. -mondataim egymás után jöttek kisebb nagyobb szünetek után. Mindenki figyelt, majd a történet végére a szőke fiúra néztem, aki bár eszméletlen de mégis beszéltem hozzá.

- Tudod... -szólalt meg Felix barátja mire mind rá néztünk- Nem csak te vagy a hibás, sőt. Mondhatni ha te nem vagy lehet már halott lenne.. És köszönöm hogy vigyáztál rá helyettem is. De azért be kell vallanom, nem vettem észre a jeleket... És ha rájöttem volna, most nem lenne ez, nem tudott volna elszökni és eljönni ide. -hajtotta le a fejét majd rendezett a szeplős fiúra.

- Itt nem ti vagytok a hibásak. -jegyezte meg Jeongin így pár szem rá szegeződött- Nem te vagy nem is Changbin ütöttétek el, hanem más. Sőt ti mellette voltatok, védtétek. Az hogy elszökött otthonról az egy külön történet. A miértjét ugyan nem ismerem de ezt majd tőle kérdezzétek meg ha felébred.. De annyit mondok... Lehet nem is ártatlan személy az aki elütötte. De ez csak az én véleményem. -a maknae szavain mindenki elgondolkodott.

De hogy igaza van-e? Ki tudja. Vajon egy véletlen volt és baleset hogy a szőke megsérült vagy netán valaki szándékosan akart neki ártani?

Nem tudhatjuk se mi, se pedig a 7 fiúból az egyikük.

Ők is csak találgatnak, hisz senki se tudja hogy valójában mi történt.

Annyeong!

Nagyon régen volt hogy részt posztoltam volna, de most megteszem mivel itthon vagyok "betegen".
(Valójában diéta mert a gyomrom rossz)
Nem mondom hogy folyamatosan hozom majd a részeket, mert iskola azért van, de megpróbálok most már tényleg folyamatosan részeket kirakni nektek.

Remélem tetszett a rész és várjátok a történet folytatását.

Mindenkinek szép napot.