A herceg | changlix

Changbin!

Lassan tele lett a kád ezért a szőke hajó szeplős ausztrál fiú elzárta a csapot és elkezdett megszabadulni a ruháitól amik átvették a város szagát és a főzés illatát is, melyek közösen erős szagot árasztottak magukból, legalábbis Felix szerint.

Levéve magáról az utolsó ruhadarabot is lassan és óvatosan bele mászott a kádba ahol a kellemesen forró víz elkezdte át járni a testét és azt felmelegítette egy pillanat alatt.

Fejét a kád szélére tette, és nézte a szép csillárt ami marha jó hangulatot sugárzott magából.

Már éppen ellazult volna teljesen a szöszi amikor kinyílt az ajtó és egy Changbin jelent meg a fürdőszobában. Felix hirtelen felkapta a fejét és az ajtóban állóra nézett kérdő tekintettel.

- Csak a hajszárítóért jöttem és már megyek is. -mondta miközben a tárgy keresésébe kezdett. Idővel sikeresen megtalálta azt és a kádban békésen ülő fiúra nézett.

- Igen? -kérdezett a fiú hisz az idősebb legalább két perce őt nézi és annak pucér bőrét.

- Jah, semmi. Kissé elgondolkoztam valamin. De ne aggódj nem rajtad. -igaz hogy a fiúnak szemet szúrt Yongbok szépsége és gyönyörű alakja de mégse erre gondolt, hanem inkább arra, hogy fogja magát ki magyarázni barátainál.

Hisz ők pontosan tudják azt, Changbin senkit se enged a házába akit ő legalább nem ismer 1 éve. És hát az ausztrál nem igazán tartozik közéjük.

- Jaj akkor jó... De... Changbin! Nemár... Éppen fürdök amúgy. Szóval megtennéd hogy kimész? Nem vagyok hozzászokva, ahhoz, hogy ilyen helyzetekbe kerülök. -halkult el mondata végére.

- Jah bocsánat, már megyek is ne aggódj. -kelt fel a szekrény elől az idősebb végül elhagyta a fürdőszobát.

Míg Changbin azon törte magát hogyan fog majd magyarázkodni. Addig Felix azon gondolkodik mi is történt az előbb, hisz amint a barna hajú belépett az ajtón a kicsi szíve hevesen elkezdett dobogni.

Nem volt szerelmes a fiúba, nem is nagyon gondolkodott ilyeneken, inkább az érdekelte, vajon miért vált ki mégis ilyeneket belőle.

Mert kipirult az arca, rajta gondolkodik, hevesen dobog a szíve és rendesen végig stírölte amikor megjelent vizes hajjal a konyhában.

Az viszont csak most esett le hogy a fürdés már réges régen volt, még vacsora előtt és az legalább 20-30 perce megvolt. Így értetlenül nézi a víz tetején úszkáló habot.

- De hát a haja már száraz volt. -mondta ki végül maga elé.

Lehetséges hogy Changbin bele zavarodott a fiatalabb itt létébe és nem sorrend szerint cselekszik mint egészen eddig?  Előfordulhat hogy a szeplős fiú még hatással lesz az idősebb viselkedésére és kinézetére is? Nem tudhatjuk előre, hisz még maga Changbin se tudja mit érez, mit szeretne vagy hogy mi várható a jövőben.

Ám ezzel Yongbok nem igazán foglalkozik. Inkább újból hátra döntötte a fejét és most sikeresen el is lazult.

Körülbelül fél órája vagy annál több ideje lehetett bent mert kopogást hallott az ajtón.

- Jól vagy Bokie? -hallatszott az aggodalom a számára már ismerős hangból, az ajtó túloldalán.

- Persze, csak kicsit elbambultam. -válaszolt egyből hogy a barna ne aggódjon érte.

- Rendben... De lassan gyere ki mert hideg a víz vagy 1 óra után. -szóval 1 óra? Ennyi ideje lenne bent a fiú? Ezek szerint igen.

- Egy órája? Akkor megyek is. -válaszolta és már pattant is ki a már tényleg hideg vízből.

Gyorsan törülközni kezdett majd amint bőre szárazzá vált magára vette a ruhadarabokat amit annak tulajdonosa adott oda neki legalább 1 és fél órája.

Kilépve a fürdő szobából szembe találta magát a nála kicsivel alacsonyabb ám izmosabb személlyel.

- Végre... Remélem nem fáztál fel. Nem hiszem el hogy ennyire el tud valaki bambulni. -kuncogtott egyet a Felix számára helyes fiú majd elindult a szobája felé.

- És én hol fogok aludni? -kérdezi hisz erről még nem esett szó egyáltalán.

- Hát itt, velem. Persze csak akkor ha nem zavarok. Mert ha igen akkor szívesen alszom a kanapén is. -vetette fel az ötletet habár önmagát szidta ezért hisz úgy volt vele úgyis ez vár rá de nem, tévedett.

- Rendben, nem zavar. Igazából hálás vagyok hogy egyáltalán van hol aludjak. -mondta a kisebb és kinyitotta az ajtót ami előtt megálltak és belépve abba végre szemügyre vette azt a bútort amelyiken életében először aludhat és nem kerül milliókba. Úgy ahogy maga a szoba sem. Örült neki, hisz ilyen alkalma nemigen lesz a jövőbe nézve.

- Remélem kényelmesen fogsz majd aludni Bokie. -ült le az ágyra a barna hajú és szépen be feküdt az ágyba miután kiszedte a kontaktlencsét és a helyére téve nem dőlt el a puha párnába.

Kifárasztotta őt ez a nap és vágyott már egy nyugodt pihenésre és alvásra.

Ám az hogy a kicsi mellette alszik vegyes érzelmekkel tölti el őt és nem is gondolná mi vár még rá a jövőben, már akár másnap is.