A herceg | changlix

Titkok

Lassan megérkezett a rendelt pizza és mindenki leült az azóta előkészített kis asztalhoz. Körbe ülve kezdték el falatozni vagy Han és Jeongin esetében tömni a finom ételt.

A két fiatal aranyosságán muszáj volt hogy párjaik nevessenek.
Ritka pillanat amikor a fiúk tudnak kikapcsolni, hisz rengeteg a munka.

Meg hát azért egymással kettesben is akarnak foglalkozni.

- Amúgy. -szólalt meg a semmiből Minho.

- Mondd. -néztek rá.

- Mikor szeretnéd megkérdezni tőle? -intézte kérdését a nyuszi arcú fiú Changbinnek.

- Nemtudom... -nézett rá majd újból harapott egyet a pizzából.

- Mit megkérdezni? -nézett rájuk Felix.

- Majd megtudod. -mondta Minho majd kedvesére nézett majd újból evett.

- Most mi ez a titkolózás? -durcizott be a szeplős.

- Ne duzzogj, hamarosan megtudod.

- De nemár...

- Hidd el jó lesz. -szólt hozzá újból a jelenlévők közül a legidősebb.

- Jolvan Minho, sokat mondtál...

- Tudom, ez van. -rántott vállat majd a rendelt üdítőjébe kortyolt.

- Kedves..

- Igen, Minho kedves, a maga nevében. -kuncogott Han majd kapott néhány pillantást a szerelmétől- Most mi van? Ez az igazság. De tudd hogy szeretlek. -nyomott egy puszit az arcára.

- Kis romcsi páros ujjjj. -csücsörített Hyunjin.

- Fogd be. -nézett rá mérgesen Minho.

- Jajj már. Tudod te milyen fura még mindig téged így látni? -mondta miközben hátra dőlt mert már annyit evett, tele volt.

- Hát... Van ez így. -mondta megint vállat rántva.

Ezután mindenki megevett még néhány falatot majd szó szerint mindenki kidőlt és a plafonon lévő lámpát bámulták.

- Amúgy... Hideg a padló.. -szólalt fel Jeongin.

- Akkor állj fel.

- De ne itt! -nézett rájuk Minho.

- Mi van? -nézett rá Hyunjin.

- Ne itt álljon már fel...nem is a ti házatok. -kuncogott Minho miközben tényleg viccelődött.

- Jajj már! Hülye! -csata meg Minhot de aztán- *미안 미안~

- Legközelebb majd nem hülyézel le. -mondta győztes vigyorral az arcán.

- Bocsi... Na. -igazította meg magát hisz az idősebb csikizte.

- Legközelebb ne fullaszd meg! -mondta duzzogva Jeongin és szorosan hozzá bújt kedveséhez.

- Én ugyan nem. -mentegetőzött Minho.

Ezután újból mindenki bámulta a plafont majd nemsokára indulni akartak amikor Minho meglátott egy kis dobozt Changbin kezében. Egyből megtorpant, látni akarta az eseményeket. A többiek azonban egyáltalán nem értették.

- Menj már te lusta~ -nyafogott Jeongin.

- Nem, ezt látni akarom. -mondta majd levágta magát a földre.

Mindenki csak nézett majd a hátuk mögül meghallották Changbint.

- Lixie.. -sétált oda hozzá majd a fiú felé fordult.

- Igen?

Changbin vett egy mély levegőt majd nekikezdett.

- Ugye nem igazán alakult minden olyan fényesen... Meg sok veszekedés és rossz dolog volt... De úgy gondolom hogy mostanra igencsak minden rendben van. Éppen ezért.. -térdelt le- Arra a döntésre jutottam... Meg Minho bíztatásával... Hogy szeretném feltenni ezt a kérdést.. Mondd csak Lee Felix. El tudnál e viselni egész hátralévő életedig... Hozzám tudnál jönni? -nézett fel a kicsire miközben kinyitva a kis dobozkát felé tartotta.

Felix bekönnyezett miközben a többiek meglepődve néztek, Minho meg elégedetten elvigyorodott.

- I-Igen! -ugrott Bin nyakába és szorosan ölelte és könnyes arcát a fiú izmos vállaiba fúrta.

- Ez esetben... -mondta majd eltolta magától a kicsit és felhúzta az ujjára a gyűrűt majd megcsókolta.

A többiek ujjongani kezdtek és tapsoltak.
Miután a szerelmespár, vagyis mostmár jegyesek elváltak egymás ajkaitól másodperc pontossággal egyszerre mondták:

- Szeretlek!

Ettől a perctől kezdve boldogok voltak nagyon.

Teltek a napok, a hetek és mindenki a Changlix esküvőjét tervezgette.

Felix nagyon izgatott volt hisz 1 hónap és az esküvőjük lesz Ausztráliában.
Rengetegszer el gondolkodott azon mit vesz fel, vagy hogy jó alakja van-e de a válasz párjától és barátaitól mindig ugyanaz volt, igen.

Így a két fiú, a 6 barát, Changbin szülei és Ausztráliában Felix szülei illetve testvérei fix vendégek ezen a közelgő eseményen.

Ha valaki akármelyiküknek azt mondja majd hogy idáig el fognak jutni egyszer és ezt valaki durván egy 2 éve mondta volna nekik, rendesen arcon röhögték volna az illetőt.

De végre boldogok.. És még mennyi boldogság vár rájuk.

THE END

ANNYEONG!

Ezennel lezárom a "A herceg" könyvem.

Remélem mindenkinek tetszett.
Ha esetleg van kérdésetek a könyvvel kapcsolatban akkor azt kommentben nyugodtan tegyétek fel.

Emellett kijelentem hogy hamarosan jönnek majd a részei a "10 days"-nek

Mindenkinek szép napot🤗🤗🤗❤

*미안 /미안해 : bocsánat, bocsi (sorry)