A herceg | changlix

Fürdés vagy annál több?

A két fiú a választott pizsamával a kezében állnak egymás mellett az ajtóhoz közel.

- Uhm... Akkor hideg vagy meleg víz? -nézett a szőkére Changbin miközben letette ruháit valahová.

- Szerintem a kettő között. Mármint érted. Ne legyen forró, de ne is legyen langyos. Olyan... Kellemes meleg.

- Rendben... És... Melyik tusfürdő? Hisz rengeteg féle van.

- Uhm... Az legyen amelyiknek tetszik az illata. -mondta Felix, közben letette ruháit ő is.

- Rendben. Akkor... Hmm. -hangos gondolkodás közben az idősebb nekilátott egyesével megszagolni a tusfürdőket.

Nem kellett sok idő és Bin egy enyhe menta illatú tisztálkodószerrel állt meg a kicsi előtt. Felix véve a jelet elvette tőle egy mosoly kíséretében, majd elkezdte a hatalmas kádba engedni először a forró, majd a hideg vizet. Amint a kádban kellő mennyiségű víz lett, akkor Felix fel szemmel az idősebbre pillantott, akin már csak egy alsónadrág volt. Egyértelmű volt hogy erre a szeplős fiú zavarba jött és egyből piros színűre váltott arca mivolta.

Ám mivel nem lehet csak bámulni az embernek, hanem cselekedni is kell, így a szőke fogta magát és hátrébb lépve elkezdte magáról levenni a ruháit. Nem tudta miért de szándékosan lassan, szinte cukkoló hatást keltve.

És ez hatásos volt, legalábbis reméli.

De Changbin pontosan érzi a hatását ennek, hisz egy röpke pillanata se vette le a szemét a fiatal karcsú, enyhén izmos testéről. Már-már folyt is a nyála a kicsire, de szégyellte magát amiért, így érez.

Dehát lehet az ember szerelmes, vagy nem?

- Najó ha ennyit nézel kiesik a szemed hyung... -a gondolkodás meneteiből a kicsi hangja zökkentette ki Changbint.

- Én nem is... Mindegy.. -ki magyarázta volna a helyzetet, de inkább nem tette. Tisztában volt azzal a ténnyel, hogy a kicsi valószínűleg nem viccből mondta azt, amit, dehát ha az ember szerelmes akkor őrült dolgokat tesz, nem igaz?
Így kerültek abba a helyzetbe hogy Changbin oda sétált a kicsihez majd a fenekére csapott aztán mintha mi se történt volna a kádba ült.

- Nade hey! -nézett szúrós szemekkel, ám az összhatást a vörösnek látszó arca rontotta el.

- Mi na? Én nem csináltam semmit sem... Vöröske. -utolsó szavaival ugyan elmosolyodott, dehát mégiscsak tudta hogy igenis tett valamit ami zavarba hozta a szőke hajú fiút.

- Akkor nem is tudom hogy ki csapott a fenekemre. -és ez a mondat után történt az hogy Lix duzzogva szállt be a kádba.

Néma csend vette őket körbe. Csak akkor lehetett zajt hallani, amikor meg mozdultak vagy éppen lemosakodtak.
Hát igen, mindvégig csendben voltak, nem szóltak egymáshoz.
Így most mindkettőjük már a ruhájában ment vissza a szoba részlegre.

Felix az ágyára ült és elkezdte nézni az Instagram csodálatos képeit, like-olva egy-két képet, ami tetszett neki.
Míg vele ellentétben Changbin csak a kanapén foglalt helyet, ő is telefonjával a kezében. Ám az idősebb mást csinált. Vagyis nem teljesen, de mégis mást.

Ő éppen galériájában keres egy olyan képet, melyet úgy vél, kirakhat. Amint megtalálta a megfelelő képeket máris posztolta azokat.

Mi volt az a kép?
Egyszerű.

A képen Changbin kidolgozott felsőteste látszik, amint éppen a tükör előtt nyomott egy selfie-t. Az edző teremben volt ahol az edzés miatt, de leizzadt. Szexi volt az összhatás, hisz eléggé nyálat csorgató. És ezzel Felix is tisztában volt, ahogy pörgette a képeket szeme elé tárukt az imént posztolt kép az idősebbről.

- Aztak-..... Ezt hogy? -szólalt fel gondolataiból.

- Mit? -nézett rá Bin.

- Hogy lehetséges ez?! -mutatta felé a fiú képét.

Az idősebb értetlen tekintettel nézett vissza rá majd megszólalt.
- Csak nem tetszik a kép?

- Ne szítsd a tüzet Seo. Azért ennyire nem lett jó a kép. -és még magának is hazudott a szeplős. Méghogy nem jó? Inkább tökéletes volt a kép.

- Ahelyett hogy duzzognál vagy éppen hazudnál nemcsak nekem, hanem magadnak is... Miért nem alszol? Vagy szeretnél mást csinálni?

- Most hogy így kérdezed...

- Na mit szeretnél? -ült feljebb hogy láthassa a kicsi tekintetét.

- Én...

- Te mi?

- Szeretnék...

- Jajj mondd már Lix.

- Hey! Nem olyan könnyű ám megfogalmazni. Hacsak nem szeretnéd, angolul mondjam.

- Jó jó.. Csak akkor fogalmazz kicsit gyorsabban.

- Ha sokáig piszkálsz esküszöm angolul mondom, jah és pluszban a folyosón alszol.

- Nem mernéd.

- Oh, nem?

- Najó már kételkedek. De bezzeg ezt milyen gyorsan lefordítod magadban.

- Te tényleg kint szeretnél aludni én úgy látom. -tette le a telefonját a kicsi miközben teljesen a másikra nézett.

- Le nem tudnád tagadni hogy jószívű vagy és nem rugnál csakúgy ki. -mondta a barna hajú miközben ő is letette a készüléket a kezeiből.

- Nem... Úgy ahogy azt se tudnám letagadni hogy őrülten beléd szerettem Seo Changbin és mostmár főként miattad szeretnék lemondani a trónról! És nem, nem csak azért mert szabadságot akarok, hanem azért, mert szerelmet is, a tiéd te buta! És csodálkozom hogy nem vetted észre... -Felix szavai mélyen Changbin szívébe fúródtak. Meglepődött tekintete pedig jóformán lyukat ütött a kicsi szemébe.

- T-te szeretsz e-engem? -szavai akadtak ám mégis érthetően hangzottak az így is csendes szobában.

- Igen... Én szeretlek téged... -hajtotta le a fejét.

És egyikőjük se mozdult perceken keresztül. Egyikük se mert megszólalni, csak hol egymást hol pedig a földet nézték.

De nem tudták volna megmondani, most mitévők legyenek.

Legyen úgy hogy elfelejtik érzelmeiket és barátok maradnak, vagy szembe néznek érzelmeikkel és normális ember módjára megbeszélik egymással?

Ki tudja.

De egyikük sem szeretné ha a másik kellemetlenül érezné magát.

Hisz még egy éjszakát együtt kell töltsenek egy szobában.
És ki tudja mit hoz még az este.