Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

26. fejezet

Sziasztok! Szánom-bánom a sok várakozást, de végre itt vagyok, és elhoztam a folytatást. Bár szerintem nem sokan olvassátok, ami többnyire miattam van, hisz annyira lassan tudom csak hozni a fejezeteket, azért remélem tetszik. :)

Minhee

Kinyúltam a fülkéből és visszahelyeztem a telefonomat a mosógép tetejére. Jungkook férfias keze még a nedves oldalamon pihent. Szerettem a meghitt együtt zuhanyzást, a gyengédséget melyet csak és egyedül tőle kaptam meg egész eddigi életemben.

- Yuju? – kérdezte Jungkook értetlenül.

- Igen, nagyon sírt, fogalmam sincs, hogy mi a baja? – válaszoltam, és elzártam a zuhanyt.

- De mért téged hívott? Mért nem Taehyungt? – tette fel a jogos kérdést. Oké, hogy elfogadtuk egymást, de korán sem voltunk a legjobb barátnők. Megvontam a vállam.

- Nem tudom, nem mondott semmit, de úgy sírt, mint akit bántanak. – mondtam aggódva.

- Légy óvatos! – kérte Jungkook. értetlenül néztem rá.

- Ugyan mért? Ő csak Yuju. – karoltam át a nyakát.

- Pont ezért. Ti nem vagytok annyira jó barátnők. – forrasztotta ajkait az enyémre.

Édes és szenvedélyes csókunk után kilépett a fülkéből, és a törölközőmért nyúltam, majd magam köré tekertem. Hátranéztem, és Jungkook még mindig ott állt a fülkében, mint aki teljesen máshol jár. Csak nem ennyire aggódik miattam?

- Min gondolkodsz? – kérdeztem.

- Semmin – eresztett meg felém egy félszeg mosolyt.

- Csak mintha nem itt járnál? A turnén gondolkodsz? Vagy Yuju aggaszt ennyire? – kérdeztem. Jungkook kilépett a fülkéből. Imádtam nézni a finoman kidolgozott testét, ahogy a vízcseppek lágyan végig gördülnek rajta. Rám nézett, szinte lenyeltek a fekete gyémántok.

- Gyere hozzám! – mondta ki hirtelen.

Mindenre számítottam, csak erre nem. A szemeim elkerekedtek, a szívem viszont hevesen reagált erre a kérdésre. Egyszerre voltam izgatott, boldog és lett rajtam úrrá a rettegés. Nem értettem mért pont most, és mért így hozakodott ezzel elő? Néma csend ült a fürdőszobán. Képtelen voltam megszólalni. Egyetlen szót kellett volna csak kimondanom, de azaz egyetlen szó sehogyan sem jött az ajkaimra.

- Te hülye vagy? – nyögtem zavartan és bátortalanul – Neked menyasszonyod van! – és kiléptem az ajtón. Képtelen voltam egész este másra gondolni, csak Jungkook szavaira.

- Te tényleg elvennél? – kérdeztem meg, ezzel megtörve a csendet.

- Te hozzám jönnél? – jött a kérdésre kérdés, de most sem tudtam erre válaszolni. Miért olyan nehéz elhinnem, hogy Jungkook őszintén tette fel nekem ezt a kérdést?

Reggel Jungkook még aludt, néztem szép vonásait, és a szavai kúsztak a gondolataim közé. Elvenne feleségül? Valaki engem tényleg elvenne? Voltam már szerelmes, de abban az egyben biztos vagyok, hogy tőle jobban senkit nem szerettem, de akkor miért voltam képtelen kimondani azt az egyetlen szót? Felöltöztem, és beültem a kocsiba, egész úton ezen agyaltam, miközben a megbeszélt helyre autóztam. Nem messze a hídtól leparkoltam, és a híd lábához sétáltam.

- Késik – néztem az órámra.

- Nem késik – az árnyékból előlépett valaki, de ő nem Yuju volt.