Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

6. fejezet

Jungkook

Komolyan mondom, hogy sík ideg voltam, de elnézve a srácokat nem csak én. Jimin elkezdte a körmét rágni, Tae meg szerintem az egész doboz cigit elszívta a dohányzóban járva, míg arra vártunk, hogy Minhee végre megérkezzen. Nem mehettünk be nélküle, és ráadásul már csak 10 percünk volt. Ott ültünk az előtérben, hallgattuk, ahogy a titkárnő leüti a billentyűzet gombjait. Végre nyílt a lift ajtó, és kilépett rajta. Mintha egy mázsás súlyt löktem volna le a vállaimról.

- Na, végre, merre jártál? – ugrott fel a kanapéról rögtön Jimin.

- Bocs, csak le kellett zárnom a múltam – vonta meg a vállait. Milyen múltról beszél? Csak nem azzal a szeméttel találkozott azok után?

- Jól vagy? – kérdezte Taehyung.

- A legjobban a családommal vagyok – nézett végig rajtunk, és egy pillanatra megállt a tekintette rajtam. Vajon emlékszik arra, hogy mi történt tegnap?

- A frászt hoztad ránk! – ölelte meg Jimin, szemlátomást Minhee ezzel a gesztussal nem igazán tudott mit kezdeni – Azt hittük elveszítünk.

- Nem könnyű tőlem megszabadulni, ja és Jungkook... - bontakozott ki Jimin karjai közül.

- Igen – kaptam fel a fejem, remélem, hogy nem a srácok előtt akarja letisztázni a dolgokat.

- Seokjin üdvözöl.

- Mi? – a bátyám neve, szinte jeges késként hatolt a szívembe.

- Megegyeztem velük, mindent a színpadon rendezünk le – magyarázta el tömören Minhee. Még akartam volna erről kérdezni, de nem volt rá lehetőségem.

- Dark Moon! – szólt ránk a titkárnő.

Bekísért minket az irodába. Vagyis egy tárgyaló helyiségnek tudnám nevezni, mert abból nyílt még egy üvegablakos iroda. Hosszú asztal legvégén ott ült Namjoon. Még mindig hitetlenkedve néztem, hogyan lehet ennyire fiatalon egy egész vállalat igazgatója?

- Szerbusztok. – köszönt Namjoon, majd az asztal felé intett. – Üljetek le!

- Jó napot. – hajoltunk meg.

- Tegeződjünk, ha lehet, könnyebb úgy beszélgetni? – ajánlotta fel.

- Rendben – biccentettem, és leültünk az asztalhoz. Egyik oldalon én és Tae, velünk szembe pedig Minhee és Jimin foglalt helyet.

- Először is, hol voltatok idáig? – kérdezte mosolyogva Namjoon – Ilyen énekhanggal, mint a tiéd Minhee, már régen indulnotok kellett volna?

- Pár hónapja csatlakoztam csak a bandához... – felelte Minhee –, de köszönöm az elismerést.

- El voltam tőletek ájulva, tökéletes énekhang, tökéletes dalszöveg, tökéletes hangzás, ti mindannyian igazán tehetségesek vagytok! – dicsért meg minket. – Külön öröm a számomra, hogy egy Jeon is a banda tagja, nem hiába tartozol a legkiválóbb zenész családba.

- Köszönöm – Mást nem nagyon mondhattam volna, hisz mind a két szülőm a legjobb zenész famíliából származott, a bátyám direkt változtatta meg a nevét, hogy ne hasonlítgassák az apánkhoz.

- Nos, a legfontosabb, hogy megkötjük a szerződést, amelyben csak általános dolgok vannak rögzítve, mint hogy más lemezkiadóval nem léphettek kapcsolatba, titoktartással vagyok a cég felé. Menedzsert biztosítunk...