Sziasztok! Hát nem tudom ez kinek mennyire fog majd tetszeni? De most picit hallgattam pár dalt a Youtube-on, igaz japán dal, de a Dark Moon bandához szerintem tökéletesen illik :)
Seokjin
Kényelmesen feltettem a lábaimat a dobomra. Ezt csak nekem volt szabad. Kezemben egy rendkívül érdekes szórólapot szorongattam. Átolvastam már többször is, és a szemem mindig egyetlen egy előadón akadt meg.
- Csá! – lépett be Eunwoo, ezzel a csendes magányom megszűnt létezni.
- Cső! – biccentettem.
- Még aztán nyugodt vagy, ma este koncert! – világosított fel a számomra is egyértelmű tényre, majd a kanapéra lökte le a gitárját.
- Mit izguljak, nem ez az első, jók vagyunk, voltunk és leszünk. – feleltem magabiztosan. Még mindig azt az elátkozott szórólapot nézegettem, majd egy hirtelen gondolat suhant át az agyamon. – Te, Eunwoo?!
- Hm!
- Van kedved holnap este egy kicsit szórakozni? – kérdeztem, és tettem le a lábam a földre.
- Engem hívsz? Mi van? Nem Dong Wookkal szoktál menni mindenhova? – döbbent meg Eunwoo. – Úgy össze vagytok nőve?
- Ide hidegvér kell! – álltam fel – Ez érdekel engem! – adtam a kezébe a papírt.
- A Lóhere szórólapja? Mit nézzek rajta? – kérdezte, amolyan leszarom ezt a tehetségkutatót stílusban.
- Az utolsó fellépőket – világosítottam fel.
- Dark Moon? Mi van vele? – komolyan néha olyan hülye, hogy mindent a szájába kell rágni.
- Nem ugrik be a nevük?
- Cseszd meg, ne már! – esett le végre neki. – Ez nem az öcséd bandája?
- De, bizony az. – bólintottam.
- De honnan szereztek énekest? – kérdezte jogosan Eunwoo.
- Van egy sejtésem, de ha igaz a gyanúm, akkor a verseny már lefutott – mondtam nyugodtan, amolyan tényként.
- Hogy a picsába lehet ilyen nyugodt? – motyogta az orra alatt Eunwoo.
A koncertünk miatt sosem szoktam izgulni. Őrjöngő tömeg, magából kivetkőző csajok, Dong Wook félmeztelen teste, amolyan látványosságként, szinte mindig része a fellépésünknek. Mikor beülök a dobok mögé, olyankor teljesen más világba csöppenek, minden annyira letisztul körülöttem, de most valahogy nem tudtam teljesen átadni magam a zenének, és a dobok ütemének. Folyamatosan az öcsémen járt az eszem. Még a koncert utáni kötelező afterpartyt is kihagytam. Semmi másra nem vágytam csak a lakásom kellemes csendjére, és egy pohár vörös borra. Ott ültünk hátul a legutolsó sorban, hogy az öcsém véletlenül se vegyen észre minket. Bizonyára marhára izgulhatott, hisz isten igazából ez volt az első komolyabb megmérettetése. Tudtam, hogy tehetséges nem is kicsit, de kénytelen vagyok úgy viselkedni vele, ahogy. A friss arcokat hallgatva egyik se nyerte el a tetszésemet, sablon zenét játszottak. Nincs bennünk semmi különleges, szalagtermék. Félig a baseball sapkát az arcomba húzva aludtam végig az egészet, miközben Eunwoo marhára jól szórakozott.
أنت تقرأ
Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)
أدب الهواةChoi MinHee vagyok, lázadó! Életem az éneklés, és ezért képes vagyok mindent elkövetni. Kivágtak a régi bandámból, de mindig talpra állok, és most a színpad engem világít meg, mögöttem az új bandával. Nevünk fülbemászó, ahogy a dalaink, mi vagyunk a...
