Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

10. fejezet

Minhee

Mély csend borult ránk. Csak néztem dühösen Taehyungra, ez övön aluli ütés volt, és pont egy olyan ember előtt, aki gyakorlatilag lehet Seokjin besúgója is. Mindenki kettőnk között osztotta meg a figyelmét, arra várva, hogy vajon ki töri meg végre ezt a fagyos légkört? Nagyot sóhajtottam, és valahol tudom, hogy igaza is van Taenek, de ami köztem és Jungkook között van az olyan törékeny ebben a világban, hogy még attól is féltem, ha a többiek megtudják, vajon mit fognak szólni hozzá. A sajtót meg inkább nem is említem.

- Az más... – nyögtem ki halkan

- Szóval igaz, hát tényleg igaz, és még azt hittem, hogy csak képzelődőm! – mutogatott rám és Jungkookra Jimin – De hisz, ez klassz!

- Hallgass már el! – förmedt rá Jungkook.

- És mégis miben más? – kérdezte Taehyung megtámaszkodva a hűtőn.

- Mi egy bandába tartozunk, míg Yuju a legnagyobb ellenfelünk énekese. Egy-egy éjszaka alatt, talán olyan dolgokat is elmondasz neki, amit később felhasználnak majd ellenünk. – közöltem vele a tényeket, és láttam, hogy egy pillanatra átfut a fején ez az eshetőség is.

- Te hülye vagy. – nyugtázta. – Ha tudni akarod, többet tudok én a Rebelsről, mint ő rólunk, és mégsem mondtam nektek semmit.

- Minhee, ez igaz. Tényleg nem szokott a bandáról beszélni. – szólt bele a csicsergő hangján Yuju.

- Te most inkább menj innen, de a hátsó ajtót válaszd, mert a főbejárat előtt egy hapsi van a bokorban kamerával. – utasítottam. A hülye pasas még kezdő lehet, mert egész jól kilátszik a feje teteje a nem éppen túl magas bokor mögül.

- Hyunsoonál találkozunk – köszönt el Yuju, majd kifelé menet még motyogott az orra alatt. – Ez elképesztő, ha ezt valaha Seokjin megtudja, nem elég, hogy lassan jobb az öccse, de még a szerelmét is elvette. – zárta be maga mögött az ajtót, így végre csak magunk maradtunk.

Olyan lazán tette fel nekem Tae a következő kérdést, mintha az előbbi incidens meg sem történt volna – Amúgy meg hogy-hogy itt vagy?

- Úgy látszik a nagy szerelemben még azt is elfelejtetted, hogy te viszel el a fotózásra – éreztettem a hangomban a sértődöttséget.

- Igaz. – esett le Taehyungnak – Figyelj Minhee, én nem akartam, hogy így tudjátok meg, a srácoknak elmagyaráztam, neked nem akarom még egyszer. Ez az én dolgom, ha akarjuk majd a nyilvánosság elé tárjuk, de eddig még jól ment a bújócska.

- Mit bánom én, nekem ebbe nincs jogom beleszólni – vontam meg a vállam. – Megvárlak a kocsinál – azzal kisétáltam a zsúfolt légkörű lakásból.

Jimin

Annyira rég óta sejtettük, hogy Jungkook és Minhee között van valami, hogy szinte boldog voltam, hogy nem kellett mégis hülyének éreznem magam, hogy talán csak képzelődtem. Minhee arcán mély sértettség jelent meg, és valahol meg is értettem, mert Tae egy rendkívül övön aluli ütést vitt be neki azzal, hogy a múltját fixírozta.

- Amúgy tudod, hogy rohadtul megbántottad? – szóltam csendesen, miközben Tae még mindig az ajtót bámulta.

- Tudom, nem kellett volna azt a múltas izét a fejéhez vágni, csak kicsúszott, nem gondoltam én komolyan. – szégyellte el magát Taehyung – Sosem szerettem még annyira senkit, mint Minheet, valahogy kiengesztelem.