Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

18. fejezet

Seokjin

Nem voltam hülye a hónapok alatt, mert teljes mértékig követtem az öcsém és a bandájának a száguldását. Minden fellépésük élettel volt tele, miközben mi csak fonnyadt almaként daloltunk. Yuju jó énekesnő, de nem lehet tőle elvárni, hogy tomboljon, nem is véletlen, hogy egy keményebb dalban én is és Dong Wook is kellően szerepelünk, megmutatva, hogy kurvára jó hangunk van. Mi is egy újabb albummal, vagyis csak egy single félével akartunk robbantani, ezért elég kemény dalok voltak raj, két ütős szám, tele mondanivalóval, kiszínezve Yuju lágyságával, mikor belépett a menedzserünk Jungho. Szinte sose látjuk, mert teljesen szabad kezet kaptunk eddig a vezetőségtől, de ha ő megjelenik akkor tudom, hogy Yoongi marhára pipa ránk.

- Szeva skacok! – lépett be zsebre dugott kézzel Jungho.

- Mi a gond Jungho? – kérdeztem, ne fussunk felesleges köröket.

- Nem jó kedvemből jöttem most... - kezdte ahogy azt sejtettem – eddig tartottam a hátam, de a főnök nagyon ki van akadva rátok.

- Szinte tudtam, hogy nem ússzuk meg! – sóhajtotta Dong Wook

- Sok pénzt fektetett belétek... – magyarázta Jungho – és a népszerűségetek mostanság csökken.

- Tisztában vagyunk vele, ezért is dolgozunk olyan keményen. – védett minket Eunwoo.

- Értem én, de most azért jöttem, hogy fel kéne másznotok a nagyvezérhez. – mutatott felfelé.

- Cseszd meg, akkor tényleg pipa, ha felhívat! – jegyezte meg Dong Wook, és letett a gitárját.

- Esünk túl rajta – álltam fel a dobok mögül.

- Muszáj mennem nekem is? – kérdezte félve Yuju – Ha rám nézz, majd összepisilem magam.

- Ne félj tőle, ő is csak egy ember. – karoltam át Yuju vállát, és együtt indultunk az igazgatóiba.

A kis szopornyicás aktakukac titkára fogadott minket, aki annak idején csatlakozni akart hozzánk, de én nem engedtem, azóta keseríti az életünket. Próbáljuk levegőnek nézni, de sajnos Yoongi marhára megbízik benne.

- Mondtam én, hogy nem sokáig lesztek a kedvencei. – röhögött a képünkbe.

- Pofa be Shin! – förmedt rá Dong Wook – Ha rád nézek, szinte viszket a tenyerem, kis seggnyaló!

- Elég legyen! – szóltam rá – Ne idegesíts fel Dong Wookot, hisz nem lesznek mindig melletted!

- Hú, de megijedtem! – válaszolta Shin – Inkább húzzátok meg magatokat! – és már nyitotta is a faragott kígyómintázatú irodaajtót.

Már az iroda ajtaja is félelmetes volt, de bent a szoba, mint valami kísértetház, félhomály, komorság. Sehol egy kis szín, egy kis fény.

- A kedvenc bandám! – szólalt meg az íróasztala mögött az Stúdió vezérigazgatója, Namjoon legnagyobb vetélytársa, Yoongi.

- Főnök. – köszöntem

- Csüccs! – mutatott az asztala előtt lévő négy székre, és mi, mint az iskolába szót is fogadtunk, és leültünk.

- Valami gond van, főnök? – kérdezte Dong Wook

- Ugyan, mi lenne? – vigyorgott Yoongi, ha így mosolygott akkor bizony nem volt túl jókedvében – Csak néhány dolgot szeretnék veletek tisztázni...