Dark Moon (BTS fanfiction) (BEFEJEZETT)

32. fejezet (némileg 18+)

Taehyung

Ahogy azt Namjoon elújságolta tényleg minden állomáson telt ház volt. Őrületes rajongás kísérte az utunkat. Mi inkább Punk rock banda vagyunk, nem egy K-pop csapat, mégis hatalmas volt az érdeklődés. A legklasszabb az egészben, hogy majdnem minden állomáson volt egy napunk, hogy picit csavaroghassunk is. Már lassan egy hónapja voltunk úton mikor a következő úti cél Párizs volt. Két napos koncert és két napos pihi várt minket. Hoseokkal osztoztam egy szállodai szobán, ő éppen a többiekkel beszélte meg, hogy merre akarnak menni csavarogni. Nem tudom, hogy a párizsi levegő okozta-e, de valahogy itt pokolian hiányzott Yuju. Több mint két hónapja szakítottunk, vagyis én vele, és azóta emésztem magam belülről. Szerelmes vagyok belé, és hacsak rá gondolok a szívem iszonyúan fáj. Ő minden tekintetben tökéletes volt a számomra, és a szerelmem ellenére képtelen vagyok megbocsátani neki, képtelen vagyok elfelejteni, hogy ennyire hátba szúrt minket. Csak azzal tudom ezt megmagyarázni, hogy ő korán sem szeret engem ennyire. A telefonomon a képeinket néztem, és a könnyek csak úgy maguktól elkezdték mosni az arcomat. Ekkor hirtelen kivágódott a szoba ajtaja.

- Taehyung! – szólt halkan Minhee.

- Cseszd meg, nem tudsz kopogni! – ugrottam fel az ágyról, zsebre vágtam a telefonomat, és gyorsan az ablak felé fordulva megtöröltem a szemeimet.

- Ismersz, rossz tulajdonság. – mosolygott Minhee – Minden oké? – tudtam, hogy előtte úgysem tudom eltitkolni.

- Persze, nincs semmi baj. – próbálkoztam.

- Akkor mért lógatod itt az orrod? A srácokkal csavarogni megyünk, azt mondtad jössz te is.

- Jó, nemsokára csatlakozom. – válaszoltam.

Azt hittem Minhee elmegy, mert az ajtó felé fordult, de csak becsukta, nehogy meghalljon minket valaki.

- Nem akarom, hogy miattam legyen bárki is boldogtalan... – kezdte Minhee.

- Tessék? – lepődtem meg a mondandóján.

- Azért vagy ilyen állapotban, mert szakítottál Yujuval, nem? Tudtommal szeretted őt? – Ez a csaj mindig beleérez mások helyzetébe.

- Ez nem tartozik rád, nem bízom már benne! – csattantam fel. Férfi büszkeség.

- Tudod, hogy sosem szoktam beleavatkozni senki dolgába, de az, hogy te nem vagy boldog, az nekem is rosszul esik. Nem ismertem a Roséval való kapcsolatodat, de azt tudom, hogy átvert, Yuju mellett viszont végre magadra találtál. Hibázott, de nem önszántából, rákényszerítették. – meglepődve hallgattam ahogy még ő védi a volt csajomat.

- Te most miről beszélsz?

- Arról, hogy bocsáss meg neki. Dong Wook aljas volt, majdnem testileg bántalmazta Yujut, ezért volt kénytelen belemenni. Tudod én már megbocsátottam neki, és szerintem nekem több jogom lenne rá haragudni – először szóhoz sem tudtam jutni.

- De majdnem tönkretette a bandát is?

- Tudom, de láthatod, itt vagyunk, nincs olyan hely, ahol ne adták volna el az összes jegyet. Talpra álltunk. Gondold át, beszélj vele, és béküljetek ki, ő még mindig szeret téged. – mondta Minhee – Lent várunk az aulában, igyekezz.

- Jó. – mondtam, és néztem Minhee hátát, ahogy elhagyja a szobát.

„Ő még mindig szeret téged" Ezek a szavak ott csengtek egész nap a fülemben.